Lilli Gruber
| Lilli Gruber | |
 | |
| Született | Dietlinde Gruber 1957. április 19. (67 éves) Bolzano, Olaszország |
| Álneve | Lilli |
| Állampolgársága | olasz |
| Házastársa | Jacques Charmelot[1] |
| Foglalkozása | újságíró, író, politikus |
| Tisztsége | az Európai Parlament képviselője (2004. július 20. – 2008. szeptember 30.) |
| Iskolái | Ca' Foscari University of Venice |
| Kitüntetései | tiszteletbeli fokozat |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lilli Gruber témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dietlinde Gruber, ismertebb nevén Lilli Gruber (Bolzano, 1957. április 19. –) olaszországi őslakos, német nyelvű, kisebbségi újságírónő, televíziós műsorvezető, írónő, olaszországi politikus. Pályáját ma már elsősorban olaszul gyakorolja.
Az 1980-as évek eleje óta újságírással foglalkozik, karrierjét a Rai regionális híradójában a TGR műsorvezetőjeként kezdte, később a Rai 2 TG2 valamint a Rai 1 TG1 híradóinál dolgozott. A berlini fal leomlásakor és az iraki háborúban volt a Rai kiküldött tudósítója.
2004–2008 között európai parlamenti képviselő volt a baloldali Egyesült Olajfa koalíció jelöltjeként. 2008 óta a LA7 olasz kereskedelmi csatorna Otto e mezzo (Fél kilenc) című közéleti háttérműsort vezeti.
Életrajza
[szerkesztés]Gruber német nemzetiségi családba született. Anyanyelvi szinten beszél, ír németül és olaszul. Édesapja Alfred Gruber, egy német nyelvű épületgépészeti vállalkozás tulajdonosa. Szülei válása után Egnában nőtt fel két bátyjával. A bolzanói Marcellina nővérek nyelvi szakközépiskolájában tanult. Velencében diplomázott idegen nyelvek és irodalom szakon. Újságírói gyakorlatra a TeleBolzano csatornánál és a tartományi l'Adige és Alto Adige napilapoknál tett szert. Ezután az olasz közmédia, a Rai Sender Bozen nevű, regionális német nyelvű műsoraiban dolgozott. Az 1980-as évek elején a Rai TGR Trentino/Alto Adige regionális híradójának szerkesztőségében dolgozott.[2][3]
1986-ban Antonio Ghirelli vezetése alatt került a TG2 híradóhoz. Itt a délutáni kiadást vezette, 1989-ben a berlini fal leomlásakor a Rai kiküldött tudósítója volt. 1990-ben átment a TG1 híradóhoz, ahol eleinte a külpolitikai hírekkel foglalkozott, később az esti, 20 órakor kezdődő legnézettebb főkiadást vezette. Emellett háborús helyszíneken kiküldött tudósítóként is dolgozott: a délszláv háború, az iraki háború és a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások során tudósította a Rait. 1997-ben megkapta az Alghero Donna újságírónőknek adható díjat.[4] Ezen kívül a Corriere della Sera és a La Stampa napilapoknak is írt.
Az 1990-es években külföldön is dolgozott: a német ProSieben heti magazinját, a Focus TV-t vezette 1996-ban, 1998-ban a német közszolgálati Südwestfunk egyik talk show-ját vezette.
2004-ben otthagyta a Rait, mivel állítása szerint a 2. Berlusconi-kormány vezetése alatt nem volt sajtószabadság. Ekkor jelölte az európai parlamenti választásokon a baloldali Margaréta-párt, az Olajfa koalíció része. Az észak-keleti és közép-olasz tartományokat magába foglaló választókerületet meg is nyerte.[5]
Az Európai Parlamentben az Európai Szocialisták Pártja frakciójának tagja. Az Öböl-menti államok kapcsolatáért felelős delegáció elnöke, a polgári szabadsági, igazságügyi, belügyi bizottságok, illetve az Iránnal való kapcsolatokért felelős delegáció tagja.
2008-ban lemondott európai képviselői munkájáról, és visszatért Olaszországba, ahol újságíróként dolgozik. A LA7 nevű olasz kereskedelmi csatorna Otto e mezzo című közéleti műsorának vezetője lett. Emellett könyveket is írt, Ereditá és Tempesta című művei a 19. században és a 20. században játszódnak, főszereplőjük a saját családja.[6] 2016-ban megírta az Prigionieri dell'Islam (Az Iszlám foglyai) című tanulmányát.[7]
Részt vett a Bilderberg-csoport éves gyűlésein 2012, 2013, 2015 és 2016-ban.[8]
Könyvei
[szerkesztés]- Quei giorni a Berlino. Il crollo del Muro, l'agonia della Germania Est, il sogno della riunificazione: diario di una stagione che ha cambiato l'Europa, társszerző Paolo Borella, Torino, Nuova Eri edizioni RAI, 1990 ISBN 88-397-0594-5
- I miei giorni a Baghdad, Milano, Rizzoli, 2003 ISBN 88-17-87317-9
- L'altro Islam. Un viaggio nella terra degli sciiti, Milánó, Rizzoli, 2004 ISBN 88-17-00372-7; Milánó, BUR, 2005 ISBN 88-17-00846-X
- Chador. Nel cuore diviso dell'Iran, Milánó, Rizzoli, 2005 ISBN 88-17-00847-8; Milánó, BUR, 2006 ISBN 88-17-01224-6
- America anno zero. Viaggio in una nazione in guerra con se stessa, Milánó, Rizzoli, 2006 ISBN 88-17-01265-3; Milánó, BUR, 2007 ISBN 978-88-17-01804-3
- Figlie dell'Islam. La rivoluzione pacifica delle donne musulmane, Milánó, Rizzoli, 2007 ISBN 978-88-17-01840-1
- Streghe. La riscossa delle donne d'Italia, Milánó, Rizzoli, 2008 ISBN 978-88-17-02487-7
- Ritorno a Berlino. Il racconto dell'autunno che ha cambiato l'Europa, társszerző Paolo Borella, Milánó, Rizzoli, 2009 ISBN 978-88-17-03481-4
- Eredità. Una storia della mia famiglia tra l'impero e il fascismo, Milánó, Rizzoli, 2012 ISBN 978-88-17-04537-7
- Tempesta, Milano, Rizzoli, 2014. ISBN 978-88-17-07567-1
- Prigionieri dell'Islam. Terrorismo, migrazioni, integrazione: il triangolo che cambia la nostra vita, Milánó, Rizzoli, 2016 ISBN 978-88-17-08854-1
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.film-documentaire.fr/4DACTION/w_liste_generique/C_94423_F
- ↑ Aldo Grasso, Enciclopedia della televisione, 3. kiadás, Garzanti Editore, 2008 ISBN 978-88-11-50526-6
- ↑ http://biografieonline.it/biografia.htm?BioID=1737&biografia=Lilli+Gruber
- ↑ Corriere della Sera, 1997. május 30-i, pénteki szám
- ↑ http://www.repubblica.it/2004/f/sezioni/politica/riso2004due/votati/votati.html
- ↑ https://www.ibs.it/eredita-storia-della-mia-famiglia-libro-lilli-gruber/e/9788817045377
- ↑ http://www.corriere.it/cultura/16_aprile_28/triangolo-che-cambia-nostra-vita-terrorismo-migranti-integrazione-95e151d6-0d0c-11e6-9053-86a90bf524d0.shtml
- ↑ Archivált másolat. [2016. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 19.)