Ugrás a tartalomhoz

Ligia Macovei

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ligia Macovei
SzületettLigia Tomesco
1916[1]
Bukarest[2]
Elhunyt1998 (81-82 évesen)[3]
Bukarest[2]
Állampolgárságaromán
HázastársaPompiliu Macovei (1939–)[3]
Foglalkozása
  • képzőművész
  • festőművész
  • grafikusművész
KitüntetéseiA Román Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend III-a fokozat (1971)[4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Ligia Macovei, lánykori nevén Ligia Tomesco (Bukarest, 1916 – Bukarest, 1998) a politikában is aktív szerepet játszó román képzőművész és műgyűjtő, a magas állami politikai tisztségeket betöltő Pompiliu Macovei politikus és műgyűjtő felesége.[5] Alkotó tevékenységének fő területei a festészet, rajz és grafika. Számos könyv művészi illusztrációját készítette. Románia nemzetközi kulturális kapcsolatainak építésében kiállítások és csereprogramok szervezésével is részt vett. A Nagy Nemzetgyűlés képviselője volt az 1952-1957-es ülésszakban.

A Román Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend III. fokozatát 1971-ben a Román Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a szocializmus építéséért végzett különleges érdemeiért kapta.[6]

Tanulmányok

[szerkesztés]
Cecilia Cuțescu-Storck Európa első női oktatója művészeti akadémián
Cecilia Cuțescu-Storck
Európa első női oktatója művészeti akadémián
Frederick és Cuțescu-Storck Múzeum Bukarest
Frederick és Cuțescu-Storck Múzeum Bukarest

Ligia Macovei 1934 és 1939 között a Bukaresti Képzőművészeti Akadémián(wd) folytatta tanulmányait, a díszítőművészeti szakon. A Theodor Aman(wd) és Gheorghe Tattarescu(wd) festőművészek erőfeszítéseinek eredményeként, 1864 október 5-én Alexandru Ioan Cuza uralkodó decrétumával alapított oktatási intézmény mai neve Bukaresti Nemzeti Művészeti Egyetem (Universitatea Națională de Arte București). Az intézmény története során többször változott elnevezése. A dekoratívművészeti iskolája 1904-ben alakult.

Ligia Macovei 1934-ben először Jean Alexandru Steriadi(wd) osztályába iratkozott be, majd 1935-ben, amikor a díszítőművészetre specializálódott, rövid ideig Costin Petrescu(wd) osztályába járt. Mivel alkatához Petrescu tanítási módszere nem passzolt, átment Cecilia Cuțescu-Storck(wd) osztályába, akivel ezzel szemben rendkívül jó tanár és tanítvány kapcsolata alakult ki, amit későbbi közös kiállításuk is bizonyít.[7] Szobrász és építészeti képzést is kapott. Professzorai Cornel Medrea szobrász és Horia Teodoru(wd) építész voltak.

Cecilia Cuțescu-Storck nagy hatással volt Románia kulturális életére a két világháború között. 1879-ben született. Anyai nagyszülei adoptálták, innen ered a Cuțescu név. 1897-ben kezdte művészeti tanulmányait Münchenben a Damenakademie diákjaként. 1899-ben Párizsba ment, ahol tanulmányokat folytatott a Julian Akadémián és az École des Beaux-Arts(wd) patinás intézményében. 1916-ban visszatért Romániába, ahol a művészeti életben a feminizmus korai képviselője lett. Olga Greceanu(wd) és Nina Arbore(wd) kolléganőkkel megalakították a Nők Festő és Szobrász Szövetségét (Asociaţia femeilor pictore şi sculptore) és a Nők Művészeti Körét. 1916-tól oktatott a Bukaresti Művészeti Akadémián, így ő volt nem csak Románia, hanem egész Európa első női professzora művészeti akadémián. Több művész generációt oktatott, és kiemelkedő személyisége nagy hatással volt diákjaira, így Ligia Macoveire is, aki murális festést, reklámgrafikát és illusztrációt tanult professzorától. A közös társadalmi és művészeti törekvések talaján alakult ki életre szóló barátság köztük. Bukarest mindkettőjüknek egy múzeumot köszönhet, melyet férjükkel, illetve családjukkal hoztak létre, és adományoztak a városnak.

Cecilia Cuțescu-Storck férje, Frederic Storck(wd) (1872-1942) szobrász családból származott. A művésznő és lányai a férj halála után 1951-ben adományozták a városnak a család művészi alkotásait és gyűjteményét. A Frederic és Cecilia Cuțescu-Storck Múzeum(wd) Karl Storck(wd) (1826-1887) és Carol Storck(wd) (1854-1926) szobrászok alkotásait is bemutatja.[8]

Közéleti szerep

[szerkesztés]

Ligia Tomesco tanulmányai befejezésének évében, 1939-ben ment férjhez Pompiliu Macoveihez, akinek felvette nevét. Így művészként is a férjezett nevén ismert. Pompiliu Macovei eredeti foglalkozása építész. 1952-től 1958-ig Bukarest főépítészeként tevékenykedett. Mivel ebben a korszakban, ilyen magas pozícióban, a Szovjetunió által diktált szocialista realizmus követelményeinek meg kellett felelni, építészként behatároltak voltak a lehetőségei. A nemzetközi avantgárd építészet eredményeit ismerve sem tervezhetett Romániában olyan épületet, mely azzal lépést tarthatott volna.

1958-tól 1960-ig Párizsban volt kiküldetésben, ahol Románia párizsi nagykövetségének építésénél tanácsadóként tevékenykedett. Ekkor kezdett politikai pályafutása felívelni, és a továbbiakban inkább politikusként volt aktív. A következő két évben Románia olaszországi nagykövete volt Rómában, majd külügyminiszter-helyettes. 1965-től 1971-ig a legmagasabb művészettel foglalkozó hivatal, az Állami Művészeti és Kulturális Tanács (Consiliul de Stat pentru Arta şi Cultura) elnöke volt. Ez annak a hároméves periódusnak a kezdete volt, amikor az állami vezetés saját hatalma megszilárdításához szükségesnek érezte a művészek támogatását, és ezért a korábbinál nagyobb alkotói szabadságot engedett. Macovei ennek a rövid, három évig tartó kulturális enyhülési politikának volt a kulturális minisztere. 1971–1977 között Románia nagykövete volt az UNESCO-ban.

Ezeknek a küldetéseknek kapcsán Ligia Macovei önállóan is aktív politikai szerepet játszott, és sokat tartózkodott külföldön. Volt román UNESCO megbízott Párizsban, képviselte Romániát genfi nemzetközi tárgyalásokon.[9] A külföldi kiküldetések alkalmat adtak arra is, hogy romániai művészeket népszerűsítsen Európában, csereprogramokat és kiállításokat szervezzen. Így például 1969-ben Budapesten a Műcsarnokban a Kulturális Kapcsolatok Intézetével közösen rendezett kiállítását, mely május 9-től június 1-ig volt látogatható, augusztus második felében a román grafikát bemutató kiállítás követte.[10]

Alkotó tevékenysége

[szerkesztés]

Ligia Macovei alkotói tevékenysége nem csak témaválasztás tekintetében, hanem a választott technika szempontjából is széles skálát ölel fel. Egyformán rutinosan dolgozott olajjal, akvarell festékkel, gouache technikával vagy lakkal. Stílusára az expresszionizmus volt legnagyobb hatással. Különösen grafikáin, könyvillusztrációin érződik a két világháborút átélt generáció ideges vonalvezetése. Életművében külön, előkelő helyet foglalnak el alkalmazott grafikai alkotásai, könyvillusztrációi, melyek önmagukban is megalapozták hírnevét. Pályája elején főleg grafikai munkákat, rajzokat készített.

Rajzolóként 1944-től munkatársa volt a Tribuna poporului és az Orizont, majd később a Scînteia, Contemporanul, România liberă, Veac Nou, Luminiţa és Urzica lapoknak.[11]

Mihai Eminescu, Tudor Arghezi, Robert Desnos, Umberto Saba(wd) verseinek illusztrációit készítette, valamint Lermontov, Gogol, Maria Rovan, Petru Dumitriu, Mihail Sadoveanu, Hortensia Papadat-Bengescu, Salvatore Quasimodo prózaköteteit illusztrálta.[9] Robert Desnos-nak a Szerelemtelen éjek éjszakája című poémájához a 24 illusztrációból álló ciklust 1947-ben készítette. Ezek közül kilenc szerepelt az 1956-ban rendezett Velencei Biennálén.[12]

Habár számos tájképet is találni lehet életművében, festményei középpontjában többnyire az ember áll, életjeleneteket és karaktereket ábrázol. Tájai sem élettelenek, az emberi tevékenység nyoma közvetve felidézi az embert. Hol egy szénakazal, hol halászbárka csempészi be az emberi élet jellegzetes pillanatainak lenyomatát a képbe. A képek őrzik utazásainak emlékét, az 1947-es jugoszláviai út, az olaszországi évek és a szicíliai tartózkodás tapasztalatait. Igazi elmerülést a természet csodálatában, és megfeledkezést a társadalomról a tenger azúrkékjét ábrázoló képein érezni.

Életjelenetei társadalmi körképet adnak. Ábrázolják a szegényebb rétegek mindennapjainak pillanatait, és a felső tízezer tobzódását az élvezetekben. Munkások, virágárus lányok, narancs szüretelők éppúgy megjelennek a képeken, mint a gazdagok koktélpartijai, báljai, vagy az utcai lámpák fényében kacérkodó éjszakai pillangók. A festmények jelentős részének főszereplője az nő, érzékenyen megfogalmazott szerepeiben, széles hangulati skálán ábrázolva.[13][14]

A műgyűjtemény

[szerkesztés]
A Ligia és Pompiliu Macovei Múzeum Strada 11 Iunie nr. 36-38, Bukarest 2021 január
Ligia és Pompiliu
Macovei Múzeum
Strada 11 Iunie nr. 36-38
Bukarest, 2021 január

Ligia és Pompiliu Macovei szenvedélyes műgyűjtők voltak. Gyűjteményüket 1992-ben a városnak ajándékozták, és ma egykori házukban múzeumként látogatható. A francia eklektika stílusában épült ház építészettörténeti műemléknek számít, mely felidézi a környék múltját. A városnak ez a régi negyede a nagy múltú vagyonos családok és gazdag kereskedők lakhelye volt egykor.

Szerencsés helyzetüknek, külföldi kiküldetéseiknek köszönhetően az évek alatt komoly, nagy értékű gyűjteményt hoztak létre egy olyan korban, amikor a magántulajdon lehetősége korlátozott volt. A gyűjtemény szerteágazó, mindent tartalmaz, ami a régi nagypolgári családok lakásainak dísze volt, értékes bútorokat, szőnyegeket, üveg és porcelán tárgyakat, kisplasztikákat. Megtalálhatók a világ sok különböző tájáról származó népművészeti és díszítőművészeti tárgyak. Ligia Macovei művei alkotják a gyűjtemény egy tetemes részét.[15][16]

Értékes, tizenegyezer kötetet tartalmazó könyvtár is a gyűjtemény része. A könyvek jelentős része művészeti kiadvány, nagy értékű művészeti sorozat. Vannak filozófiával, esztétikával, csillagászattal, fizikával, biológiával, az emberi gondolkodás történetével és történelemmel foglalkozó könyvek is. Külön egységet képeznek a zenetörténeti könyvek, zeneesztétikai tanulmányok, nagy zeneszerzők szimfonikus műveinek kottái, zeneszerzőkről és előadókról szóló könyvek.[17]

Kiállítások (válogatás)

[szerkesztés]
  • 1943. 03. 27. – 1943 04. 09. Kortárs román művészet: Ligia Macovei, Eugenio Dragutescu, Joan I Mirea, Galleria del Cavallino, Velence, Olaszország[18]
  • 1954 Velencei Biennale[19]
  • 1956 Velencei Biennale[12]
  • 1958 Velencei Biennale[19]
  • 1962 május Galleria Penelope Róma[20]
  • 1965. 09. 16.-1965. 10. 10. Ligia Macovei, Künstlerhaus, Bécs, Ausztria[21]
  • 1969 Műcsarnok Budapest[10]
  • 1975. 08. 28 – 1975.11. Pintura e Gravura Contemporânea Romena, Fundação Calouste Gulbenkian, Liszabon, Portugália[22]
  • 2020. 09. 17. – 2021. 01. 10. Cecilia Cuțescu-Storck és Ligia Macovei egyedülálló kapcsolata, Ligia és Pompiliu Macovei Múzeum, Bukarest[23][24]
  • 2021. 05. 14 – 2021. 07. 18. Ligia Macovei és Tudor Arghezi, rajzok és monotipiák a versekhez, Ligia és Pompiliu Macovei Múzeum, Bukarest[25][26]
  • 2022. 02. 25. – 2022. 05. 22. Nők Ligia Macovei plasztikus ábrázolásában, Ligia és Pompiliu Macovei Múzeum, Bukarest[27]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 4.)
  2. ↑ a b Magyar Nemzeti Galéria. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
  3. ↑ a b Muzeul Municipiului București. (Hozzáférés: 2023. május 29.)
  4. ↑ Decree no. 138/1971, 1971. (Hozzáférés: 2022. május 19.)
  5. ↑ Directory of Rumanian Officials, 110,196. o. (1966. augusztus). Hozzáférés ideje: 2021. december 20. 
  6. ↑ Consiliul de Stat Decretul nr. 138/1971 privind conferirea unor ordine ale Republicii Socialiste România (A Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának 1971. április 20-i 138. számú rendelete a Román Szocialista Köztársaság egyes rendjeinek adományozásáról 12. cikkelye) (román nyelven). Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa, 1971. (Hozzáférés: 2022. május 19.)
  7. ↑ Deschiderea expoziției-medalion „Cecilia Cuțescu Storck și Ligia Macovei, o relație inedită”, la Muzeul Macovei (román nyelven). Radio Romania, 2020. szeptember 7. (Hozzáférés: 2022. május 20.)
  8. ↑ The Frederic Storck and Cecilia Cuțescu Storck Museum (angol nyelven). Bukaresti Városi Múzeum. (Hozzáférés: 2023. május 29.)
  9. ↑ a b Bodor Pál (1964. október 1.). „Rajzlapok a világ körül” (magyar nyelven). Dolgozó Nő - Családi Tükör (Románia) XX. (10.), 8-9. o. [2022. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 20.) 
  10. ↑ a b A Műcsarnok Kiállításai 1900–1919 (pdf) pp. 32. Műcsarnok Budapest. (Hozzáférés: 2022. május 20.)
  11. ↑ Georgeta Peleanu (1065. október 6.). „Ligia Macovei” (magyar nyelven). Utunk, Kolozsvár XX. (41.), 9. o. [2022. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 21.) 
  12. ↑ a b Jack Brutaru (1961. november 17.). „A kapitalista világ két arcáról” (magyar nyelven). Utunk – A Román Népköztársaság Írószövetségének lapja (Románia), Kolozsvár XVI. (46.), 8. o. [2022. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 21.) 
  13. ↑ Ligia Macovei az artnet adatbázisban. artnet. (Hozzáférés: 2022. május 19.)
  14. ↑ Ion Puican , Ana Nedelea: Ausstellung zum Frauenbild in der Kunst von Ligia Macovei (német nyelven). Radio România Internaţional, 2022. április 4. (Hozzáférés: 2022. május 19.)
  15. ↑ Colectia de arta Ligia si Pompiliu Macovei (román nyelven). Tara Dacilor, 2018. május 4. (Hozzáférés: 2022. május 19.)
  16. ↑ Marinela Rogojinaru (2020. október). „Un muzeu cochet, din Sectorul 4, găzduiește opera soţilor Ligia și Pompiliu Macovei” (román nyelven) (pdf). Literatorul, Bukarest 2020 (7), 14-15. o. (Hozzáférés: 2022. május 19.) 
  17. ↑ Florentina Limban. Biblioteca Colectiei de Artǎ, Ligia și Pompiliu Macovei, Bucureşti - Materiale de istorie şi Muzeografie XIX. (pdf) (román nyelven), Bukarest: Muzeul Municipiului Bucureşti, 245. o. (2005). ISBN 973-87450-1-2. Hozzáférés ideje: 2022. május 8. 
  18. ↑ Esposizioni del Cavallino 1942-2003, Velence (olasz nyelven). Galleria del Cavallino. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
  19. ↑ a b Is art the last bastion for uprise / Venice Biennale – Detailed list of Romanian participations:[86] (angol nyelven). BiennaList. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
  20. ↑ Ion Frunzetti ajánló szöveg, Salvatore Quasimodo, Umberto Saba versei Ligia Macovei illusztrációival. Ligia Macovei (kiállítási katalógus). Róma: Galleria Penelope (1962. május). Hozzáférés ideje: 2022. május 22. 
  21. ↑ Wladimir Aichelburg: 150 Jahre Künstlerhaus Wien 1861-2011 – Verzeichnis der Ausstellungen 1868 bis 2010 (német nyelven). Künstlerhaus, Wien. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
  22. ↑ Exposição Pintura e Gravura Contemporânea Romena (portugál, angol nyelven). Fundação Calouste Gulbenkian. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
  23. ↑ Dr. Elena Olariu: Deschiderea expoziției-medalion „Cecilia Cuțescu-Storck și Ligia Macovei, o relație inedită”, la Muzeul Macovei („Cecilia Cuțescu-Storck és Ligia Macovei egyedülálló kapcsolata” című kiállítás megnyitója a Macovei Múzeumban) (román nyelven). Radio Romania Cultural, 2020. szeptember 7. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
  24. ↑ Dr. Markus Fischer (2020. október 24.). „Cecilia Cuțescu-Storck und Ligia Macovei Doppelausstellung in der Kunstsammlung Ligia und Pompiliu Macovei in Bukarest” (német nyelven). Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien online. (Hozzáférés: 2022. május 22.) 
  25. ↑ Cristina Ioniță-Măciucă, museographer: Ligia Macovei and the poetry of Tudor Arghezi (angol nyelven). Muzeul Municipiului Bukarest. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
  26. ↑ Dr. Markus Fischer: Ligia Macovei und Tudor Arghezi Monotypien und Zeichnungen auf Gedichte im Museum Macovei in Bukarest (német nyelven). Allgemeine Deutsche Zeitung für Romänien, 2021. június 28. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
  27. ↑ Curator: Cristina Ioniță: Expoziție tematică la Colecția de Artă Ligia și Pompiliu Macovei: „Femeile în reprezentarea plastică a Ligiei Macovei” (Tematikus kiállítás a Ligia és Pompiliu Macovei Művészeti Gyűjteményben: "Nők Ligia Macovei plasztikus ábrázolásában") (román nyelven). Muzeul Municipiului Bucuresti, 2022. február 25. (Hozzáférés: 2022. május 6.)

Források

[szerkesztés]
  • Tudor Arghezi, Ligia Macovei illusztrációk. Poezii (román nyelven). Minerva (1970) 
  • Olga Bușneag. Ligia Macovei, Meridiane (román nyelven) (1987). Hozzáférés ideje: 2022. május 22. 
  • Mihai Eminescu, Ligia Macovei illusztrációk,. Poezii - Poems (291 oldal) (román, angol nyelven) ford.: Roy McGregor-Hastie: (1980) 
  • Mihai Eminescu, Ligia Macovei illusztrációk. Somnoroase pasarele (román nyelven). Tineretului (1954) 
  • Marcel Breslașu, Ligia Macovei illusztrációk. Bondocel își alege o meserie (román nyelven). Tineretului (1964). OCLC 920905107. Hozzáférés ideje: 2022. május 22. 
  • Mihai Eminescu, Geo Vasile rövid kritikai antológia, biográfia, Fulvio del Fabbro utószó, Ligia Macovei illusztrációk. Floare albastrǎ = Fiore azzurro : [poezii = poesie] (olasz nyelven). Bukarest: 100+1 kiadó (1996). ISBN 973-9223-36-2. OCLC 442564489 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ligia_Macovei&oldid=27154605”