Levélpirosító ribiszke-levéltetű
Levélpirosító ribiszke-levéltetű | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Szárnyatlan nőstények fekete ribiszke fonákján
| ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Cryptomyzus ribis Linnaeus 1758 | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Levélpirosító ribiszke-levéltetű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Levélpirosító ribiszke-levéltetű témájú médiaállományokat és Levélpirosító ribiszke-levéltetű témájú kategóriát. |
A levélpirosító ribiszke-levéltetű (Cryptomyzus ribis), a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozó faj.
Mezőgazdasági kártevő, elsősorban a ribiszkét támadja, nyári tápnövényei egyes ajakos virágú növények.[1]
Megjelenése
[szerkesztés]A szárnyatlan nőstények teste 1,9 mm hosszú, színezete citromsárga, testét gombos végű serték borítják.
A szárnyas nőstények hossza 2,1 mm; testük szintén sárga, feketén foltozott.
Életmódja
[szerkesztés]Elsődleges tápnövénye a fekete-, vörös- és fehér ribiszke, melyről május vége felé nyári tápnövényeikre vándorolnak át, az erdei- és mocsári tisztesfűre, valamint a bársonyos- és foltos árvacsalánra.
Tömeges elszaporodásnak a nedves, párás, meleg tavaszi időjárás kedvez.[1]
Nemzedékváltása
[szerkesztés]Az ősanyák március végén, már a rügyfakadás környékén megjelennek. A levelek fonákján szívogat, néhány lárva szülése után újabb levelekre vándorol, újabb telepeket létrehozva.
A kártételük nyomán torzult levelek fonákján, a megnyúlt levélszőrök védelmében szívogatnak a lárvákból fejlődő szárnyatlan nőstények.
A szárnyas nőstények az ősanyákat követő második nemzedékben jelennek meg először, a harmadik, negyedik nemzedékben arányuk tovább nő.
A szárnyas nőstények május végétől nyári tápnövényeikre vándorolnak. Telepeiket a levelek fonákján és hajtásvégeken alakítják ki.
A ribiszkén maradó szárnyatlan nőstényekből álló telepek június végére elnéptelenednek, részben a csökkenő utódszám, részben a természetes ellenségeknek köszönhetően.
Ősszel, a nyári tápnövényeken fejlődött szárnyas nőstények visszarepülnek a ribiszkére, ahol szárnyatlan ivaros nőstényeket hoznak létre.
Ezeket, a nyári tápnövényekről érkező hímek októberben megtermékenyítik.
Ezután a nőstények megkezdik áttelelő petéik lerakását a ribiszke ágainak tövén, a kéregrepedésekbe. A peterakás kedvező időjárás esetén november elejéig is tarthat.
Kártétele
[szerkesztés]Jellegzetes, messziről szembetűnő kárkép jellemző rá. Szívogatása nyomán már a fiatal leveleken is sima felületű szabálytalan alakú kidudorodások jelentkeznek, melyek színe általában piros, de árnyékos helyen sárgák maradnak a hólyagok.[2]
A kártétel következtében a torzult levelek még a tenyészidőszak vége előtt elszáradnak és lehullanak.[2]
Másodlagos kórokozóként megjelenik a levéltetvek által ürített mézharmaton a korompenész, ami további károkat okoz.[1]
Védekezés
[szerkesztés]Fontos a nyugalmi időszakban végzett lemosó permetezés az áttelelő tojások ritkítása érdekében.[1]
A rovarölő szeres védekezést korán, közvetlenül a rügyfakadás után meg kell kezdeni, hogy a levelek károsodását elkerüljük.[3]
Források
[szerkesztés]- Bodor János – Gallyas Csaba: Hasznos és káros rovarok a kertben. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1975. ISBN 963 230 367 9
- ↑ a b c d Mátyás Ciprián. „Levélpirosító ribiszke-levéltetű - A ribiszke kártevői sorozat”, Matyasciprian.hu, 2010. január 11.. [2011. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. december 2.)
- ↑ a b „Gyümölcsök kártevői - Levelek, gyümölcs, virág”, Kolibri dísznövénykertészet (Hozzáférés: 2011. december 2.)
- ↑ Szeleczki Attila. „Ribiszli, köszméte növényvédelme”, Kertvédelem növény és kertbarátoknak. [2011. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. december 2.)