Ugrás a tartalomhoz

Levélbogárfélék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Levélbogár-félék szócikkből átirányítva)
Levélbogárfélék
Gyújtoványfű-szegélyeslevelész (Chrysolina sanguinolenta)
Gyújtoványfű-szegélyeslevelész
(Chrysolina sanguinolenta)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Öregcsalád: Levélbogárszerűek (Chrysomeloidea)
Család: Chrysomelidae
Latreille, 1802
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Levélbogárfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Levélbogárfélék témájú kategóriát.

A levélbogárfélék (Chrysomelidae) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család.

Változatos megjelenésű, rendkívül fajgazdag család. Világszerte több, mint 37 000 fajukat írták le, túlnyomó többségük trópusi elterjedésű. Magyarországról 667 fajt ismerünk, sokuk jelentős mezőgazdasági kártevő, Magyarországon csupán két védett faj él. Világszerte több fajuk is résztvevője egyes gyomnövények elleni biológiai védekezési programoknak, pl. parlagfű-levélbogár (Zygogramma suturalis), parlagfű-olajosbogár (Ophraella communa), Zygogramma bicolorata.[1]

Rendszerezés

[szerkesztés]

A családhoz az alábbi alcsaládok tartoznak:

A Bruchinae alcsalád sokáig külön családnak számított, míg két mai család (barkabogárfélék (Orsodacnidae) és aknázóbogár-félék (Megalopodidae)) korábban alcsaládok voltak. Az egykori Cassidinae, Alticinae, Chlamisinae és Clytrinae alcsaládokat összevonták más alcsaládokkal, így nemzetség rangra téve őket.[forrás?]

Jelentősebb magyarországi fajok

[szerkesztés]

Védett fajok

[szerkesztés]

Jelentősebb kártevő fajok

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Horváth D., Kazinczi G., Keszthelyi S.. „A karcsú répabarkó (Coniocleonus nigrosuturatus, Goeze, 1777) a parlagfű természetes ellensége”. Növényvédelem 50 (8), 371-374. o. 

Források

[szerkesztés]