Leopárdsikló

Leopárdsikló
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Hüllők (Reptilia) Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata) Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Siklófélék (Colubridae) Nem: Zamenis Faj: Z. situla
Tudományos név
Zamenis situla (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Coluber Situla - Linnaeus, 1758: 223 Coluber leopardinus - Bonaparte, 1834 Callopeltis leopardina - Fitzingeri, 1834 Ablabes quadrilineatus - Duméril & Bibron, 1854: 319 Natrix leopardina - Cope 1862: 338 Coronella quadrilineata - Jan, 1863: 247 Callopeltis quadrilineatus - Schreiber, 1875: 277 Coluber leopardinus - Boulenger, 1894: 41 Coluber leopardinus - Boulenger, 1913 Elaphe situla - Engelmann et al., 1993 Elaphe situla - Schulz, 1996: 241 Zamenis situla - Utiger et al. 2002 Zamenis situlus - Dchlüter, 2006 Zamenis situla - Speybroeck, 2007 Zamenis situla - Venchi & Sindaco, 2006
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Leopárdsikló témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Leopárdsikló témájú médiaállományokat és Leopárdsikló témájú kategóriát.

A leopárdsikló (Zamenis situla) a hüllők (Reptilia) osztályába a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a siklófélék (Colubridae) családjába tartozó, mediterrán elterjedésű faj.

A situla etruszk eredetű szó, a situla egy bronzból készült edény. A hellenisztikumban kerámia volt, mivel a siklókkal gyakran törmelékek, kövek között találkoztak így elnevezése ide vezethető vissza.

Egyes rendszerek a Elaphe nembe sorolják Elaphe situla néven.

Elterjedése

Dél-Olaszország (egészen az Ofanto folyóig), Horvátország partvidéke (előfordul néhány szigeten is), Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Makedónia, Törökország, Ciprus, Görögország (Kréta, Syros, Milos, Andros, Kynthos, Paros, Seriphos, Thira, Tinos, Kea, Lesbos, Syphnos, Chios, Corfou, Samos), Málta, Bulgária (Fekete-tenger partvidéke, Tundza-folyó), Albánia, Lengyelország, Oroszország, Ukrajna (Krim-félsziget).

Előfordulása

Sziklás hegyoldalak, ritkás erdők, kőrakások, kőfalak, mezőgazdasági területek.

Megjelenése

Hossza 70–100 cm (legfeljebb 116 cm). Teste hengeres, csak a hasi rész lapított egy kissé, pikkelyei simák. A nevét foltjairól kapta. Alapszíne általában fehéres, sárga, barna, vagy világosszürke, melyet vékony fekete vonallal szegélyezett sötétvörös, barna, vagy vörösesbarna foltok tarkítanak. A foltok elhelyezkedése a földrajzi elterjedéstől függően többfélék lehetnek. Egyes elterjedési területein a foltok két egymás mellett futó párhuzamos csíkká olvadnak össze. A csíkok lehetnek nagyon szabályosak, de gyakoribb a szaggatott szél, amik néhol találkoznak egymással. A fej rajzolata minden változatra jellemző, keskeny, a nyaktól egy törésvonallal elválasztott, a fejtető széles pikkelyekkel fedett. Szeme nagy, szivárványhártyája narancssárga, pupillája kerek. Szeméből sötétvonalas mintázat fut széjjel, melyek az alsó állkapocsnál is folytatódnak. Két szemét széles fekete sáv köti össze, a világos alapszínű fejen.

Élőhelye

A faj élőhelye a mediterrán éghajlaton van.

Életmódja

A kifejlett állat apró emlősöket és madarakat, a kölykök gyíkokat és rovarokat zsákmányolnak.

Szaporodása

A párzási időszak áprilisban és májusban van, a nőstény általában 3-5 tojást rak, abból bújnak ki a 20 cm hosszú kölykök.

Védettsége

Az IUCN vörös listáján a "Nem fenyegetett" (Least Concern) kategóriában szerepel.

Irodalom

• Beshkov, V & Nanev, K 2006. The Amphibians and Reptiles in Bulgaria. Pensoft Series Faunistica 46, 120 pp.
• Bohlmann, H.; Falkenberg, E.; Knüppel, U. & König, R. 1981. Herpetologische Notizen von der Kykladeninsel Tinos (Griechenland). Herpetofauna 3 (14): 8-13
• Bonaparte, L. 1835. Iconographia della Fauna Italica per le quattro classi degli animali vertebrati. Tome 2. Rome 1832-1841
• Boulenger, G. A. 1913. The snakes of Europe. Methusen & Co. Ltd, London, 151 pp.
• Boulenger, George A. 1894. Catalogue of the Snakes in the British Museum (Natural History). Volume II., Containing the Conclusion of the Colubridæ Aglyphæ. British Mus. (Nat. Hist.), London, xi, 382 pp.
• Broggi, M.F. 1978. Herpetologische Beobachtungen auf der Insel Lesbos (Griechenland). Salamandra 14 (4): 161-171
• Cimatti, E. 2003. Sacred snakes of the Mediterranean. Reptilia (GB) (26): 52-58
• Cope, E.D. 1862. Notes upon some reptiles of the Old World. Proc. Acad. Nat. Sci. Philadelphia 14: 337-344
• Duméril, A.M.C., G. BIBRON & A.H.A. DUMÉRIL 1854. Erpétologie générale ou Histoire Naturelle complète des Reptiles. Vol. 7 (partie 1). Paris, xvi + 780 S.
• Dusej, G. 1986. Zum Vorkommen der Leopardnatter Elaphe situla (Linnaeus 1758) auf Kea (NW-Cycladen). Salamandra 22 (2/3): 213-214
• Engelmann, W.E. et al. 1993. Lurche und Kriechtiere Europas. Neumann Verlag (Radebeul, Germany), 440 pp.
• Fuchs, H.-P. 1979. Als Terrarianer auf Kreta. Herpetofauna 1 (1): 18-21
• Gruber, U. & Fuchs, D. 1977. Die Herpetofauna des Paros-Archipels (Zentral-Ägäis). Salamandra 13 (2): 60-77
• Hribal, J. 2006. Elaphe situla - The Leopard Snake. Reptilia (GB) (44): 70-73
• Jan 1863. Enumerazione sistematica degli ofidi appartenenti al gruppo Coronellidae. Arch. Zool. Anat. Fisiol. 2 (2): 215-330
• Kasapidis, Panagiotis;Provatidou, Sofia;Maragou, Panagiota;Valakos, Efstratios D. 1996. Neue Daten über die Herpetofauna von Lesbos (ägäische *Inseln, Griechenland) und einige biogeographische Bemerkungen über die Inseln des nordöstlichen ägäischen Archipels. Salamandra 32 (3): 171-180
• Lenk, P.; Joger, U. & Wink, M. 2001. Phylogenetic relationships among European ratsnakes of the genus Elaphe Fitzinger based on mitochondrial DNA sequence comparisons. Amphibia-Reptilia 22 (3): 329-339
• Linnaeus, C. 1758. Systema naturæ per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Tomus I. Editio decima, reformata. Laurentii Salvii, Holmiæ. 10th Edition: 824 pp.
• Mattison, Chris 1995. The Encyclopedia of Snakes. New York: Facts on File, 256 pp.
• Mattison, Chris 1997. Four small Eurasian rat snakes Reptiles 5 (3): 24-29
• Obst, F.J.; Scerbak, N.N. & Böhme, W. 1993. Elaphe situla - Leopardnatter. In: Böhme, W. (ed.), Handbuch der Reptilien und Amphibien Europas, Band 3/I., Schlangen (Serpentes) I. Aula-Verlag Wiesbaden, pp. 431–454
• Plessas, A. 2002. Herp hound experience in Greece. Reptilia (GB) (21): 8-10
• Schätti, B. & Baran, I. 1988. Bemerkungen zur Verbreitung von Elaphe hohenackeri (STRAUCH 1873) und Vipera xanthina (GRAY 1849) in Süd-*Anatolien. Salamandra 24 (4): 306-309
• Schlüter, U. 2006. Die Herpetofauna der bulgarischen Schwarzmeerküste - Teil 3: Schlangen. Elaphe 14 (2): 59-66
• Schreiber, E. 1875. Herpetologia Europaea. : Eine systematische Bearbeitung der Amphibien und Reptilien, welche bisher in Europa aufgefunden sind. *Braunschweig : Vieweg
• Schulz, K. D. 1996. Eine Monographie der Schlangengattung Elaphe Fitzinger. Bushmaster, Berg (CH): 1-460
• Schulz, Klaus-Dieter 1996. A monograph of the colubrid snakes of the genus Elaphe Fitzinger. Koeltz Scientific Books, 439 pp.
• Sehnal, P. & Schuster, A. 1999. Herpetologische Beobachtungen auf der Kvarnerinsel Cres, Kroatien. Ergebnisse von fünf Exkursionen. Herpetozoa 12 (3/4): 163-178
• Sigg, H. 1984. Anspruchsvolle Schönheit - Anforderungen von Elaphe situla an Lebensraum und Terrarium. Herpetofauna 6 (29): 11-20
• Sowig, P. 1985. Beiträge zur Kenntnis der Verbreitung und Ökologie der Amphibien und Reptilien Kretas. Salamandra 21 (4): 252-262
• Speybroeck, J. 2007. Enkele bedenkingen bij de Nederlandse namenlijst van de Europese herpetofauna en een reactie op Bauer. Lacerta 65 (1): 16-31
• Stevens, Kevin 1995. The European ratsnakes of the genus Elaphe British Herpetological Society Bulletin (54): 10-20
• Tóth, T. 2001. Herpetologische Beobachtungen auf der Insel Syphnos (Kykladen, Griechenland). Elaphe 9 (3): 70-73
• Tóth, Tamás, László Krecsák, Thomas Madsen and Beáta Újvári 2002. Herpetofaunal locality records on the Greek Islands of Corfu (Amphibia, Reptilia). Herpetozoa 15 (3/4):149-169
• Utiger, Urs, Notker Helfenberger, Beat Schätti, Catherine Schmidt, Markus Ruf and Vincent Ziswiler 2002. Molecular systematics and phylogeny of Old World and New World ratsnakes, Elaphe Auct., and related genera (Reptilia, Squamata, Colubridae). Russ. J. Herpetol. 9 (2): 105-124.
• Venchi, Alberto and Roberto Sindaco 2006. Annotated checklist of the reptiles of the Mediterranean countries, with keys to species identification. Part 2 -Snakes (Reptilia, Serpentes). Annali del Museo Civico di Storia Naturale "G. Doria", Genova, XCVIII: 259-364
• Wütschert, R. 1984. Neues uber die Reptilienfauna der Insel Korfu. Salamandra 20 (4): 221-228.