Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa
Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa | |
![]() | |
Rangja | főkonzulátus |
Küldő ország | Lengyelország |
Fogadó ország | Oroszország |
Alapítva | 1926. október 2. |
Bezárás | 2025. január |
Vezető | Grzegorz Ślubowski (2019–) |
Irányítószám | 191036 |
Település | Szentpétervár |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa weboldala EmbassyPages.com ID | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa témájú médiaállományokat. |
Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa (lengyelül: Konsul Generalny Rzeczypospolitej Polskiej w Sankt Petersburgu oroszul: Генеральное консульство Республики Польша в Санкт–Петербурге) megszakításokkal 1926 óta fennálló képviselete Szentpéterváron.
Története
[szerkesztés]Az első világháború idején Petrográdra keresztelt Szentpétervár volt az Orosz Birodalom fővárosa, több állam követsége is itt működött. 1918 márciusában[1] azonban a legnagyobb titokban átköltöztették a forradalom vezetőségét Moszkvába, majd hirtelen azt nevezték ki fővárosnak, így tulajdonképpen a képviseletek "alól" költözött el a főváros. 1918-ban a lengyel Kormányzósági Tanácsnak – az első lengyel kormány felállítását megelőzően a függetlenné vált országot irányító grémiumnak – már voltak képviselői Petrográdon. Ez tekinthető a későbbi konzulátus előtti első lengyel diplomáciai képviseletnek a városban.[2]
1921-ben véget ért a lengyel–szovjet háború, a békeszerződés rendelkezett a diplomáciai kapcsolatokról – ekkor nyitották Lengyelország moszkvai nagykövetségét. 1926-ban egy konzulátusok nyitásáról szóló államközi szerződést is kötöttek, majd ezt követően nyílt több lengyel képviselet is: főkonzulátus Harkivban, Minszkben és Tbilisziben, konzulátust pedig Kijevben és 1926. október 2-án[3] az akkor már Leningrádnak nevezett Szentpéterváron. A Néva parti város konzulátusának feladatai az Oroszországban rekedt lengyelek hazatérésének segítése, és a kulturális kapcsolatok elmélyítése volt.[4]
1937-38-ban, a "nagy tisztogatás" éveiben a konzulátus tevékenysége szinte teljesen megszűnt. 1938-ban ugyanakkor volt egy sajátos és jelentős feladata a diplomatáknak: megtudták, hogy az Alexandriai Szent Katalin-templomot bezárják, az oda eltemetett II. Szaniszló Ágost lengyel király maradványait haza kellett szállítani Lengyelországba. A szovjet hatóságok jelenlétében 1938. július 6-án végezték az exhumálást, melynek során nem csak a csontok, de kelmék, brokátok és a korona is előkerült. Ezeket vonaton indították útnak Lengyelország felé.[5] 1939 szeptemberében amikor a szovjet és a német csapatok lerohanták Lengyelországot, a konzulátus személyzetét – minden értéket hátrahagyva – evakuálták előbb a moszkvai nagykövetségre, majd onnan Helsinkibe.[4]
A konzulátus legközelebb 1972 márciusában nyílt meg, immár főkonzulátusként. 1992-ben külön megállapodást kötött Lengyelország a Leningrádi területtel, hogy a konzuli tevékenységet folytathassák. 1995-ben lépett hatályba az a konzuli megállapodás, amit az Orosz Föderációval kötöttek.[4] 2000-ben nyílt meg Szentpéterváron a Lengyel Intézet, ami Oroszországban a második lengyel kulturális központ (az első Moszkvában nyílt 1988-ban).[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Светлана Сухова: Переезд Советов. Итоги 32. sz. (2001. augusztus 14.) (Hozzáférés: 2020. január 20.) arch
- ↑ Jerzy Koziczyński – Maria Kunkite: Polska misja dyplomatyczna nad Newą 1926–1989. Warszawa: Muzeum Narodowe. 2007. ISBN 978-83-7100-912-9
- ↑ Obchody 90-lecia założenia polskiej placówki dyplomatycznej w Petersburgu. Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa (2016. október 5.) (Hozzáférés: 2020. január 20.)
- ↑ a b c Ewa Ziółkowska: Konsulat Rzeczypospolitej Polskiej w Sankt Petersburgu. Polski Petersburg (2017. január 30.) (Hozzáférés: 2020. január 20.)
- ↑ Andrzej Romanowski: Szaniszló Ágost három temetése. 2000 (2003) (Hozzáférés: 2020. január 20.)
- ↑ Denis Szczegłów: Priorytetem w działalności Instytutów Polskich jest ich wychodzenie na zewnątrz, nie tylko w przestrzeń miasta, w którym mają swą siedzibę ale także na terytorium okręgu konsularnego bądź nawet całego państwa. Gazeta Peterburska (2018. augusztus 22.) (Hozzáférés: 2020. január 20.)