Lendvai Ernő
| Lendvai Ernő | |
| Született | 1925. február 6.[1] Kaposvár |
| Elhunyt | 1993. január 31. (67 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Tusa Erzsébet |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár (1954–) |
| Iskolái | Országos Magyar Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1949) |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lendvai Ernő (Kaposvár, 1925. február 6. – Budapest, 1993. január 31.) magyar zenetörténész, zenetudós, egyetemi tanár. A zenetudományok doktora (1987). Tusa Erzsébet (1928–2017) zongoraművész felesége.
Életpályája
[szerkesztés]1943-ban jogi tanulmányokat kezdett Budapesten. 1949-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként; Kósa György és Antal István oktatták. 1949-ben egy szombathelyi zeneiskola vezetője volt, ahol felesége is tanított. 1954-től Győrben, 1957–1960 között Szegeden tanított. 1954–1956 között és 1973–1983 között a Zeneakadémia oktatója volt. 1960–1965 között a Magyar Rádió zenei rendezőjeként dolgozott. 1965-től a Művelődéskutató Intézet főmunkatársa volt. 1985-ben nyugdíjba vonult. 1986-ban doktorált. 1992-ben díjat kapott.
Bartók Béla, Richard Wagner és mások zenéit vizsgálta.
Művei
[szerkesztés]- Bartók stílusa (Budapest, 1955)
- Bartók dramaturgiája (Budapest, 1964)
- Bartók és Kodály harmóniavilága (Budapest, 1975)
- The Workshop of Bartók and Kodály (1983)
- Verdi és a 20. század: A Falstaff hangzás-dramaturgiája (Budapest, 1984)
- Verdi and Wagner (1988)
- Szimmetria a zenében (Kecskemét, 1994)
- Bartók költői világa (1995)
Díjai
[szerkesztés]- Erkel Ferenc-díj (1972)
- a Művészeti Alap Nagydíja (1986)
- Széchenyi-díj (1992)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernő Lendvai című eszperantó Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerkesztője: Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
- Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeállította és szerkesztette: Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerkesztette: Fonó Györgyné, Kis Tamás. Budapest, Kossuth, 1969.
- Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Markóczy Mária. Budapest, Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990.
- Magyar és nemzetközi ki kicsoda. Több mint 12 000 kortársunk életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Pásztor Antal, Szalay Katalin, Szarvas Krisztina. Budapest, Biográf, 1991.
- Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. ISBN 963-9257-07-9
- Magyar tudományos akadémiai almanach az … évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
- Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar lexikon IV. (K–Me). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1961.
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.