Leitner Mária
| Leitner Mária | |
.JPG) | |
| Született | 1892. január 19.[1][2][3][4] Varasd[2][3] |
| Elhunyt | 1942. március 14. (50 évesen)[1][2][4] Marseille[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leitner Mária témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Leitner Mária (Varasd, 1892. január 19. – Marseille/Belgrád, 1942. március 14.) német nyelvű magyar író és újságíró volt. A "titkos tudósítások" úttörőjeként emlékeznek rá.[5]Testvére, Lékai János (1895–1925) magyar író, újságíró, lapszerkesztő, politikus, publicista volt.
Korai évek
[szerkesztés]Kétnyelvű zsidó családból származott. Szülei három feljegyzett gyermeke közül a legidősebbként született 1892. január 19-én Varasdon, a mai Horvátországban. Édesapja, Leitner Leopold egy kis építőipari vállalkozást vezetett.[6] 1896-ban a család Budapestre költözött, ahol felnőtt, és 1902–1910 között a "Királyi Felsőbb Leányiskolába" járt. Valószínűleg itt tanulta meg mind az angol, mind a francia nyelvet.[6] Ezután művészettörténetet tanult Bécsben és Berlinben, majd Paul Cassirer berlini galériájában töltött szakmai gyakorlatot, amelynek eredményeként németre fordította William Hogarth "Aufzeichnungen" című művét.
Karrier
[szerkesztés]1913-tól Az Est című újságnál dolgozott. A háború kitörése után, 1914 nyarán riporterként dolgozott – egy időben Stockholmból tudósított a budapesti lapoknak. 1920-ban baloldali antimilitarista tevékenysége miatt Magyarországról Németországba menekült.[7] 1920-ban Németországban különböző újságoknak írt, az Ullstein kiadónak pedig könyvkritikákat. Hotel Amerika című könyvében a szegény Amerikát írja le belülről. Ennek következtében luxusszállodákban takarítónőként alkalmazták. Munkássága így kapcsolódott a weimari köztársaságban divatos Neue Sachlichkeit ("Új tárgyilagosság") irodalmi áramlatához.
1933-ban, a nácik hatalomra kerülése után a zsidó származású, forradalmár emigrált Németországból és száműzetésbe vonult. Műveit a náci Németországban betiltották. Megélhetését a Moszkvában kiadott Das Wort című náciellenes folyóiratba írt írásaival kereste. 1940-ben Franciaországban tartózkodott, és számos németországi száműzötthez hasonlóan őt is a gursi internálótáborba internálták. Sikerült megszöknie, de Franciaországot nem hagyhatta el. Halálának körülményei tisztázatlanok. 1940. júliusában írt Hubertusnak, Löwenstein-Wertheim-Freudenberg hercegének, a Német Kulturális Szabadság Amerikai Céhének alapítójának. Összesen már legalább 12 levelet írt a céhnek 1938–1941 között, amelyben segítséget kért: a leveleket a céh a "Német száműzöttek archívumában" őrizte meg.[6] 1938-ban ez az utolsó kétségbeesett segítségkérés Leitner utolsó ismert írása. Utoljára azonban 1941. elején látta őt utoljára Marseille-ben Anna Seghers és Alexander Abusch.[7]
Lehet, hogy száműzetésben halt meg: az egyik forrás szerint éhen halt Marseille-ben, elszigetelten. Egy másik szerint egyike volt a sok németországi zsidó politikai száműzöttnek, akik nem kaptak kiutazási vízumot a francia hatóságoktól, ezért összegyűjtötték és németországi koncentrációs táborokba deportálták, ahol sokukat megölték.[7]
Művei
[szerkesztés]- Hotel Amerika (Berlin-Weimar, 1930, 1974)
- Eine Frau reist druch die Welt (Berlin-Bécs, 1932, 1962)
- Mädchen mit drei Namen. Reportagen aus Deutschland und ein Berliner Roman, 1928–1933 (2013)
- Elisabeth, ein Hitlermädchen. Ein Roman und Reportagen (1934–1939) (2014)
- Elisabeth, a Hitler-lány. Regény és riportok, 1934–1939; utószó Köves József; K.u.K., Budapest, 2020
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Maria Leitner című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
- ↑ a b c d Handbuch der österreichischen Kinder- und Jugendbuchautorinnen, 674-678, 2
- ↑ a b Verbrannt, verboten, vergessen, 117-119
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Kein Platz im Hotel Amerika
- ↑ a b c http://othes.univie.ac.at/12161/1/2010-10-11_0308661.pdf
- ↑ a b c Rövid életrajz
Források
[szerkesztés]- https://www.deutsche-biographie.de/gnd118813641.html (németül)
- K.u.K. Kiadó Archiválva 2021. szeptember 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- 168 óra
További információk
[szerkesztés]- Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás+Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.