Lehr Albert

Lehr Albert
Született	1844. április 25. Sárszentlőrinc
Elhunyt	1924. május 9./június 9. (80 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	középiskolai tanár, nyelvész
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (34-4-8)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lehr Albert témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lehr Albert (Sárszentlőrinc, 1844. április 25. – Budapest, 1924. május 9./június 9. ) középiskolai tanár, nyelvész, esztéta, műfordító, költő, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Lehr Zsigmond (1841–1871) műfordító, tanár öccse.

Pályája

Lehr András tanár és Schleining Mária fia. 1853-ban apjával Sopronba költözött, ott végezte a gimnáziumot és a teológiát. Tagja és több évig főjegyzője volt a még Kis János által alapított magyar társaságnak, egyszersmind az ifjúság Hajnal című lapjának állandó fordítója, 1859–1861. között szerkesztője. Kritikai tanulmányainak alapját Arany János Figyelőjéből és Koszorújából szerezte. 1865-ben Szentlőrincre került tanárnak és ott évekig tanulmányozta a nép nyelvét. 1868–1869-ben német egyetemeket látogatott, hazatérése után újból elfoglalta korábbi állását. Amikor az evangélikus iskolát Bonyhádra költöztették át, ott tanított 1873-ig; ekkor a budapesti evangélikus gimnáziumba hívták, ott működött 1898-ig, nyugalomba vonulásáig. 1882-ben az MTA levelező tagjának, 1923-ban rendes tagjának választotta.

Mint nyelvész híve az ortológiának. Munkáiban a nép nyelvének ismerete kitűnő nyelvérzékkel párosult. A nyelvhelyesség kérdéseiben Szarvas Gábor halála után övé volt a döntő szó. Pompás érveléssel vitázott, fejtegetéseit metsző gúnnyal vegyítette. Jelentősek műfordításai is. Cikkei közül különösen a Budapesti Szemle és a Magyar Nyelv évfolyamaiban megjelentek keltettek nagy hatást.

Írt eredeti költeményeket és fordítgatott latinból, németből, franciából; a bonyhádi ág. ev. gymnasium Értesítőjében (1872. Tell magánbeszéde, Schiller után, ford.); a Magyar Nyelvőrben (1874. A tárgyas-tárgytalan ragozáshoz, a Sámuel-díjjal jutalmazva, 1875. Határozó-e a határozó, 1876. Tom, tod, tok, tott, a két utóbbit dicsérettel tüntette ki az akadémia; Hogy miszerint, mikép, miként, 1877. Arany János balladái, magyarázza Greguss Á., igazítások, A szenvedő igéről, írta Ralovich L., 1878. Az évad veszedelme, 1879. Búcsú Kun-Szent-Miklóstól, 1884. Egy jeles fordító, 1885. A számára, 1886. A megejtet ne ejtsük el, 1897. Hang a multból «magam» névmásról); írt kritikákat a Budapesti Szemlébe névtelenül; a Vasárnapi Ujságban (1884. Beszéde a sárszent-lőrinci Petőfi-ünnepen, 1888. Egy falusi poeta versei: Tóth István kiskajdacsi ref. tanító; a budapesti ágost. ev. főgymnasium Értesítőjében(1889. Goethe, Hermann és Dorothea I. éneke, eredeti versmértékben); az Akadémiai Értesítőben (1890. A Farkas-Raskó pályázat.)

Művei

Arany János: Toldi. Jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátta Lehr Albert. 11. kiadás. Évszám nélkül, feltehetően az 1920-as években készült.

• Toldi, költői elbeszélés, írta Arany János. Iskolák számára nyelvi jegyzetekkel ellátta. Bpest, 1880 (Jeles Írók Iskolai Tára XI.)
• A görögök története. Írta Curtius Ernő, ford. Uo. 1880 (A m. tudom. akadémia Könyvkiadó-Vállalata I. sorozat, fordította az V. kötete.)
• Toldi. Költői elbeszélés. Írta Arany János, nyelvi és tárgyi bő magyarázatokkal ellátta... Uo. 1882 (Későbbi kiadása 1886. Az MTA nagydíjával tüntették ki 1886-ban. Ism. Budapesti Szemle XXX. Egyetemes Philologiai Közlöny 1882 és 1893)
• Magyar olvasókönyv a középiskolák I-III. osztályai számára, tört térképekkel és illustratiókkal. Szerkesztették L. és Riedl Frigyes. Uo. 1883., 1885. Három rész.
• A római pápák az utolsó négy században. Írta Ranke Lipót, ford. a 7. kiadás után. Uo. 1886., 1889. Három kötet. (A m. tudom. akadémia Könyvkiadó-Vállalata, I. sorozat.)
• Dísz-nóták. Röfögi egy Epicuri de grege porcus. Uo. 1888
• Goethe, Hermán és Dorottya. Az eredeti versmértékben fordította 1889. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. Uo. 1900.
• Arany-magyarázatok (A Magyar Nyelv évfolyamaiban 1905-től kezdve.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.  
• Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 7. kötet. ( Történeti és nyelvészeti irányok c. alfejezet.) (1930–1941.) 
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Kolta László: Bonyhádi arcképek. Bonyhád, Városi Könyvtár, 2000
• A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994