Lehota Dezső
Lehota Dezső | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1919. augusztus 7. Szeged |
Elhunyt | 2015. július 15. (95 évesen) |
Házastársa | Gulyás Erzsébet (h. 2001) |
Pályafutás | |
Műfajok | versenymű |
Aktív évek | 1937–1998 |
Hangszer | hegedű |
Tevékenység | hegedűművész és -tanár, hangversenymester |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lehota Dezső témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lehota Dezső (Szeged, 1919. augusztus 7. – 2015. július 15.) magyar hegedűművész, koncertmester, zenetanár.
Élete
[szerkesztés]Zenei tanulmányait, szülei ösztönzésére, Hódmezővásárhelyen kezdte meg, majd a Szegedi Konzervatóriumban folytatta Budaházi-Fehér Miklós mentorsága alatt.
1934-ben az Országos Zenei Fesztiválon a zenei szekcióban Paganini D-dúr hegedűversenyével első díjat nyert.
1937-ben Budapesten megkapta a BM Szimfonikus Zenekar koncertmesteri állását. Munkája mellett beiratkozott a Zeneművészeti Főiskolára, ahol tanulmányait Katona Béla vezetésével folytatta.
1940-ben besorozták, a Magyar Királyi Honvédség Szimfonikus Zenekarának tagjaként 1945-ben a Vörös Hadsereg fogságába esett, négyévi fogságot szenvedett. 1950-ben tanulhatott ismét Katona Bélánál a Zeneművészeti Főiskolán.
1955-ben költözött Kaposvárra, ahol a Liszt Ferenc Zeneiskola tanszékvezető tanári posztját nyerte el. A Liszt Ferenc Zeneiskolában végzett munkája mellett a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán intézeti tanárként oktatott. Oktatói tevékenysége mellett a kaposvári Csiky Gergely színházban koncertmesteri feladatokat is ellátott.[1]
1958-ban lett a Kaposvári Szimfonikus Zenekar vezetője és szólistája.
1967 februárjában jelentkezett a Das Orchester folyóirat hirdetésére, melyben koncertmesteri állást hirdettek a Pfälzische Philharmonie, Staatsorchester Rheinland-Pfalz zenekarba (Bővebben de:Deutsche Staatsphilharmonie Rheinland-Pfalz). Egyik legnagyobb sikereként értékelte, hogy 48 éves kora ellenére sikeres felvételi anyagot állított össze tizenhét pályázóval szemben.[2]
„Lévén, hogy a pályázat feltételeinél jóval öregebb voltam, (a korhatár 35 év volt), az az ötletem támadt, hogy a kötött felvételi anyagot kiegészítem és korengedményt kérek. [...] Az állásért a vetélkedés óriási volt, azonban azt én kaptam meg. [...] Mint később kiderült, a sikert Hacsaturjan hegedűversenyének köszönhettem.”
– Részlet az önéletrajzból
1967 februárjától 1987-ig zenélt itt.
1982-től a filharmonikusok mellett a Landesmusikakademie Rheinland-Pfalz tanára, illetve tanszékvezetője volt, ahol zenekari karrierje befejezésekor (1987), miniszteri különengedéllyel határozatlan időre folytathatta munkáját. Érdemei elismeréseként felvehette a német állampolgárságot is.
1998 szeptemberében vonult végleg nyugdíjba és költözött haza Magyarországra.[2]
2001-től haláláig boldog házasságban élt, felesége Lehota (Gulyás) Erzsébet (sz. 1945).[2]
2015. július 15-én, rövid betegséget követően elhunyt.
Felvételei
[szerkesztés]- Hacsaturjan D-moll hegedűverseny
- Beethoven D-dúr hegedűverseny
- Csajkovszkij D-dúr hegedűverseny
- Mendelssohn E-moll hegedűverseny
Néhány ismertebb tanítványa
[szerkesztés]- ifj. Sánta Ferenc (1945–2024) cigányzenész, hegedűművész, a Nemzeti Cigányzenekar vezetője. - Hétéves korától a Liszt Ferenc Zeneiskola diákja, tizenhárom évesen már a szimfonikus zenekar tagja. Később Pécsen folytatta tanulmányait.
- Dinu Hartwich (1964–) hegedűművész, kamarazenész - Németországban kapott "átfogó hegedűoktatást" Lehota Dezsőtől, később több zeneiskolában maga is tanított (illetve jelenleg is tanít).
- Csupor László (1933–2008), fafúvós művész, a Kaposvári Zeneiskola egyik korábbi igazgatója - Lehota Dezső koncertmesterként figyelt fel rá, később segítette tanulmányait.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Lehota Dezső önéletrajza. Kézirat, Szeged, 2013.
- Interjú ifj. Sánta Ferenccel. kethane.webnode.hu, 2014.
- Dinu Hartwich önéletrajza. tonebird.org, 2014.
- Csupor László életrajza Kaposvári Zeneiskola honlapja, 2014.
- Lehota Dezső közreműködésével készült lemezek az Országos Dokumentumellátó Rendszerben Archiválva 2014. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben