Ugrás a tartalomhoz

Legeza Ilona

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legeza Ilona
Született1950. július 24.
Debrecen
Elhunyt2011. szeptember 9. (61 évesen)
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásakönyvtáros
KitüntetéseiAranyharang díj (2004)[1]
SírhelyeMindszenti temető

SablonWikidataSegítség
 Legeza Ilona 2006 nyarán

Legeza Ilona (Debrecen, 1950. július 24.2011. szeptember 9.) magyar könyvtáros, irodalmár. Több mint háromezer könyvismertetőt készített, színvonalasan szerkesztett honlapokat.

Legeza Ilona honlapja a lehető legátfogóbb irodalmi gyűjtemény, érző és értő összefoglalókat ad a kortárs és a klasszikus művekről, mindenkinek ajánlom figyelmébe.

Élete

[szerkesztés]

Hatgyermekes görögkatolikus lelkészcsalád második gyermekeként született, édesanyja kémia–fizika szakos tanár volt. Középiskolai tanulmányait a debreceni Svetits Katolikus Gimnáziumban kezdte. Magántanulóként érettségizett a sárospataki református gimnáziumban.

Korán férjhez ment, húszéves volt, amikor fia megszületett. Rövid ideig könyvtárban dolgozott; a munkája mellett tanult, magyar–könyvtár szakon végzett. Betegsége miatt fiatalon rokkantsági nyugdíjba került. 35 éves kora körül vesztette el látását.

1993-tól rövid összefoglaló könyvismertetőket írt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Hangoskönyvtárában található könyvekhez. 1998-ig 1600 könyvismertetőt készített el. A Soros-alapítványnak egy kulturális kezdeményezésekre kiírt pályázatán kisebb pénzbeli támogatást nyert. Még ebben az évben kapcsolatba lépett a Magyar Elektronikus Könyvtárral, a könyvtár önkéntes segítője lett. 2001-ben könyvismertetői felkerültek a MEK szerverére is. Fontos szerepet játszott Csapó Endrével együtt a MEK akadálymentes böngészőfelületének, a VMEK-nek a létrehozásában.

2004-ben Aranyharang díjban részesült a vakokért és gyengénlátókért végzett munkájáért. 2005-ben a Szépírók Társasága Őszi Irodalmi Fesztiváljának kerekasztal-beszélgetésére hívták meg. 2006-ban a Magyar Nemzet készített vele hosszabb interjút.

2011. szeptember 14-én a miskolci Mindszenti temetőben sokan kísérték utolsó útjára.

Vagyok, aki voltam; leszek, aki vagyok:
kérésre tárult tenyér, adni kinyújtott kéz.
– Hitvallása és fényképe (2000)[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]