Ledincei-tó
Ledincei-tó | |
Ország(ok) | Szerbia |
Vízgyűjtő terület | 2,5 km² km2 |
Hosszúság | 0,40 km |
Szélesség | 0,10 km |
Felszíni terület | 0,040 km2 |
Átlagos mélység | 15 m m |
Legnagyobb mélység | 50 m |
Tszf. magasság | 290 m |
Települések | Óledince |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 09′ 56″, k. h. 19° 48′ 16″45.165439°N 19.804523°EKoordináták: é. sz. 45° 09′ 56″, k. h. 19° 48′ 16″45.165439°N 19.804523°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ledincei-tó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Ledincei-tó vagy Ezüst-tó[1] (szerbül: Ledinačko jezero, Лединачко језеро) egy kis mesterséges tó, bányató Szerbiában, a Vajdaság Szerémségi részén, a Tarcal-hegységben. Újvidéktől délre, Óledince területén található.
Történelme
[szerkesztés]A tó eredetileg egy kőfejtő, ahol az Alas Rakovac cég trachitot termelt ki. 150 kilométeres körzetben ez az egyetlen kőbánya; 1965 óta 23,5 millió köbméter követ hordtak el innen utak, gátak, vasúti töltések építése céljából.[1]
1999-ben Jugoszlávia NATO-bombázása során a bányagödörből a vizet elvezető szivattyúk megsérültek, így az feltöltődött vízzel. Az így létrejött tavat felszíni vizek táplálják, a környező 2,5 km²-es vízgyűjtő területről. Idővel a helyiek és az újvidékiek kedvelt kirándulóhelyévé vált.[1]
A bányavállalatnak törvényi kötelezettsége van a bánya rekultivációjára. Ennek érdekében 2008-ban terveket dolgoztak ki a tó idegenforgalmi hasznosítására.[1] 2009-ben a bányavállalat bejelentette, hogy a rekultiváció érdekében lecsapolja a tavat, de helyi lakosok gyanúja szerint ez a bányászat újraindítását jelenti.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Szeli Balázs: Megmarad az Ezüst-tó (magyar nyelven). Magyar Szó, 2008. július 25. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
- ↑ Alas: Uskoro isušujemo "Ledinačko jezero" (szerb nyelven). Vajdasági rádió és televízió, 2019. április 13. (Hozzáférés: 2019. április 14.)