Leánykahavas
| Leánykahavas | |
 | |
| Magasság | 1292 m |
| Ország | Románia |
| Hegység | Keresztényhavas |
| Relatív magasság | 200 m |
| Elhelyezkedése | |
 Leánykahavas
Pozíció Brassó megye térképén
| |
 é. sz. 45° 30′ 32″, k. h. 25° 32′ 10″45.509000°N 25.536000°EKoordináták: é. sz. 45° 30′ 32″, k. h. 25° 32′ 10″45.509000°N 25.536000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leánykahavas témájú médiaállományokat. | |
A Leánykahavas (románul: Fetifoiu, szászul: Hohe Rong)[1] a Keresztényhavas hegységének egyik legdélibb tömbje. Legmagasabb pontja 1292 méter. Délen egészen a Keresztényhavast és a Bucsecs-hegységet elválasztó patakvölgyekig nyúlik, ahol jelenleg a DN73A főút halad. Magyar szempontból két dolog miatt ismeretes: a gerincen húzódott az „ezeréves határ” keresztényhavasi szakaszának egy része (néhány határjelzés máig látható), 1849-ben pedig itt vívták meg a szabadságharc egyik csatáját.
Fekvése, leírása
[szerkesztés]A Keresztényhavasban, azon belül a hegység fő tömbjétől délre elhelyezkedő Predeáli-hegyekben található. Csúcsának magassága 1292 méter[2] (megjegyzendő, hogy egyes leírások 1285[1] vagy 1288[3] métert adnak meg), ez egyben a Predeáli-hegyek legmagasabb pontja. Korai krétai palás-homokköves flisből épül fel, melyben megjelennek a Bucsecsre jellemző közép-krétai konglomerátumok.[2]
A Leánykahavas kelet-nyugati irányban megnyúlt. Teljes egészében erdő borítja (bükk és lucfenyő); panorámák, kilátások nincsenek. Keletről, Predeál felől indulva a gerinc szelíden emelkedik, egészen az 1292 méter magas csúcsig. Itt egy mellékgerinc nyugat felé folytatódik, a főgerinc pedig délnyugat felé fordul, és a Sibothnak nevezett helynél (románul La Șipote, azaz A csorgóknál) éri el a völgyben húzódó, Predeált és Hidegpatakot összekötő főutat.[3][4]
Helytörténet
[szerkesztés]Román–magyar határ
[szerkesztés]1920-ig a gerincen húzódott az Osztrák–Magyar Monarchia és a Román Királyság határa. A hegytömb szász elnevezése is erre utal: Hohe Rong (németül Hohe Rand), azaz magas perem, magas határ.[5] A gerincen húzódó, kék kereszttel jelzett túraösvény részben az egykoron székely határőrök által járt út. Délnyugatra, a román oldalon a 19. században a román királyi koronabirtok helyezkedett el.[6]
Az egykori határkövek nagy részét a román utászalakulatok az 1970-es években megsemmisítették,[7] de néhány máig fennmaradt. A Leánykahavas gerince mentén legalább két ép határkő található – az egyik közvetlenül a turistaút mellett, a másik egy kis erdei tisztáson.[8] Az ösvényhez közel az egykori 179. számú acél határoszlop maradványa is látható. Ennek keleti oldalán a Romániát jelző „R” betű áll (másik oldalán értelemszerűen „MO” volt olvasható).[6]
A sibothi csata
[szerkesztés]1849. június 18–19-én a Tuzson János vezette székelyek a sibothi határállomásnál (a jelenlegi kék keresztes túraösvény és a DN73A találkozásánál, a DN1 elágazásától mintegy négy kilométerre) próbálták meg fenntartani a beözönlő ellenséget.[6] Orbán Balázs leírása szerint Tuzson két század gyalogossal, egy század lovassal, és két ágyúval védte a szorost a betörő oroszok ellen, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást. Június 19-én, miután lőkészletük elfogyott, visszavonultak Barcarozsnyó, majd Háromszék irányába.[9]
Napjainkban
[szerkesztés]Míg a 19. században a Leánykahavas környéke „távoli, ember alig látogatta zug” volt,[9] addig a 20. század végétől a hegytömböt villákkal, szállodákkal, panziókkal, szanatóriumokkal építették körbe. Az épületek egyes helyeken kevesebb, mint száz méterre vannak a gerinctől. Az északra eső, autóval is megközelíthető tisztások és menedékházak (Trei Brazi, Poiana Secuilor) kedvelt és zsúfolt piknikezőhelyek.
Képek
[szerkesztés]-
Az északi oldal részlete -
Túraösvény -
Határkő -
Határoszlop -
Siboth környéke
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch (német nyelven). Brassó: Wilhelm Hiemesch, 112. o. (1934)
- ↑ a b Bălteanu 13. o.
- ↑ a b Niculescu, Maria Rodica. Predeal – mic îndreptar turistic. Bukarest: Editura Sport-Turism, 97–99. o. (1988)
- ↑ Bălteanu 78. o.
- ↑ Roth et al. Siebenbürgisch-Sächsisches Wörterbuch, 5. Berlin: Walter de Gruyter, 28. o. (1931). ISBN 9783111441023
- ↑ a b c Kovács-Lehel 206–208. o.
- ↑ Kovács-Lehel 99. o.
- ↑ 2014 november 12 és 15. Brassói Turista Egyesület, 2014. november 11. (Hozzáférés: 2019. július 22.)
- ↑ a b Orbán Balázs. XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth., A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
Források
[szerkesztés]- ↑ Bălteanu: Bălteanu, Dan; Băcăințan, Nicolae. Munții Postăvaru (román nyelven). Bukarest: Editura Sport-Turism (1980)
- ↑ Kovács-Lehel: Kovács Lehel István. Térben és időben – Barangolás a Barcaságon. Négyfalu: HMMT (2017). ISBN 9789730258783
.svg){kind=small}
