Ugrás a tartalomhoz

Latkóczy Imre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Latkóczy Imre
Született1848. szeptember 4.[1]
Nyitra[1]
Elhunyt1908. október 23. (60 évesen)[2]
Laßnitzhöhe[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1895. március 2.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1895. december 16. – 1896. október 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1896. november 25. – 1898. szeptember 6.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1896. november 25. – 1896. december 7.)
  • a magyar főrendiház tagja (1898. szeptember 5. – 1908. november 27.)
IskoláiPozsonyi Királyi Jogakadémia (–1868)
Halál okaöngyilkosság
A Wikimédia Commons tartalmaz Latkóczy Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Latkóczi Latkóczy Imre (Nyitra, 1848. szeptember 4.Laßnitzhöhe, 1908. október) államtitkár, országgyűlési képviselő, a közigazgatási bíróság másodelnöke.

Élete

[szerkesztés]

Tanulmányait a nyitrai piaristáknál kezdte és Pozsonyban folytatta. 1868-ban nyitramegyei aljegyzővé, néhány hónappal később pedig Nyitra városi tanácsnokká és törvényszéki bíróvá választották. Utóbbi állásáról 1870-ben lemondott és letette az ügyvédi s 1871-ben a váltójegyzői vizsgát. Ezentúl mint gyakorló ügyvéd működött, de idejének legnagyobb részét a közigazgatásnak és megyéje kulturális fellendítésének szentelte. Mint a megyei és városi közgyűlések egyik vezérszónoka nagy szerepet játszott és 1889–1890-ben több fontos ügyben (regalekártalanítás stb.) sikeresen közreműködött a kormány és a vármegye közönsége között.

1884-ben a nyitrai választókerületben szabadelvű programmal országgyűlési képviselőnek választották; öt évig állandó rendes előadója volt a közigazgatási bizottságnak; és ismételten mint előadó s elnök működött az egyik bíráló bizottságban, részt vett több enqučteben, tagja volt a kúriának választó ügyekben való bíráskodását szabályozó javaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottságnak. 1891. és 1892-ben a kormány által ismételten codificationalis munkálatokkal bízatott meg; 1893–94-ben az ország felvidéki határainak és határvizeinek szabályozására kiküldött országos bizottságának elnöke volt; az osztrák és morvaországi bizottságokkal az összes függő kérdéseket sikeresen oldotta meg. 1890 óta ismételten főispáni állásokra s 1894-ben a kereskedelemügyi államtitkári állás elfogadására felhivatott. A Bánffy-kormány megalakulása alkalmával 1895. február 24-én a belügyminisztériumban államtitkárrá neveztetett ki. 1896-ban Balassagyarmaton és Halason megválasztatván, az előbbi kerületet tartotta meg.

1908-ban korrupción érték (patika panama).[3] 1908. október 21-én elfogadták a közigazgatási bírósági másodelnökségről való lemondását.[4] 1908-ban szanatóriumi gyógykezelésén öngyilkos lett.[5] Korbuly Ernő tartalékos tisztet az ügyben játszott szerepéért a katonai bíróság 1910-ben lefokozta.[6]

Művei

[szerkesztés]

A Nyitramegyei Közlöny munkatársa volt. Országgyűlési beszédei a Naplókban (1884–87. I. Költségvetés 1885-re, IX. XI. Közigazgatási tisztviselők elleni fegyelmi eljárás, előadó, XVI. Védhimlőoltás, előadó, Választási visszaélések, előadó, 1897. Válaszai Eötvös Károlynak a levéltári vitában sat.)

Források

[szerkesztés]
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Vasárnapi Ujság 1895.
  • Pallas Nagy Lexikon XI, 286.
  • Sturm Albert: Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 283. I.
  • Magyar Könyvszemle 1897, 65, 82.
  • Faith Fülöp híres nyitraiak (Nitra. Dr. Faith, 1939
  1. a b c Petőfi Irodalmi Múzeum-névtér. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
  2. Petőfi Irodalmi Múzeum-névtér. (Hozzáférés: 2020. május 16.)
  3. huszadikszazad.hu
  4. Főrendiházi irományok 1906. XVII. kötet, 1906-743
  5. 1908 Békésmegyei közlöny 35/86, 4. (1908. október 25.)
  6. Délmagyarország I/17, 5-6. (1910. június 11.)