Latin főnévragozás

A deklinációk felosztása

„	Romulus: […] Az uzsonnámat. Pryamus: Az ozsonnát. Romulus: Az uzsonnát. Hogy mi a klasszikus latinság, azt az én házamban én határozom meg.	”
– F. Dürrenmatt, A nagy Romulus

A régi-régi grammatikai hagyománynak megfelelően világszerte öt deklinációba sorolják a névszókat a tőhangzó alapján – bár nem teljesen következetesen, az úgynevezett harmadik deklinációban ugyanis egymás mellett vannak a mássalhangzós és az i-tövű szavak (ez utóbbi ugyanis félhangzónak számít tőhangzóként, ezért a mássalhangzós ragozást követi), a többi deklináció tisztán magánhangzós töveket tartalmaz (voltaképpen tehát a kétféle gyökeresen különböző ragozás a mással- és a magánhangzós; az utolsó két deklináció az előbbi ragjaival alakult ki, bár a tövek magánhangzósak, és messze ritkább tőtípust tartalmaznak, mint az első három).

A tőhangzót úgy kapjuk meg, hogy a többes genitivus ‑rum vagy ‑um végződését elhagyjuk:

Sing. nom.	Plur. gen.	Tőhangzó	Declinatio
terra	terrā|rum	ā	1. avagy ā-deklináció
dominus	dominō|rum	ō	2. avagy ō-deklináció
rēx	rēg|um	mássalhangzó	3. avagy mássalhangzós
cīvis	cīvi|um	i	3. avagy i-deklináció
frūctus	frūctu|um	u	4. avagy u-deklináció
diēs	diē|rum	ē	5. avagy ē-deklináció

Melléknevek csak az 1–3. deklinációhoz tartoznak, azon belül részleteket lásd a melléknevek ragozásáról szóló szakaszban.

A főnevek szótári alakja (averbó) a sing. nom.-t közli első helyen, azután a sing. gen. végződését, azután a szó nemét, pl.: terra, ‑æ f (föld); a mellékneveké a sing. nom. alakját, majd a többi nemhez tartozó sing. nom. végződést, például bonus, ‑a, ‑um (jó), facilis, ‑e (könnyű) és dives (gazdag), de szokásos így is: bonus 3, facilis 2 és pauper 1 (olykor felső kitevővel is), ez utóbbi esetben az indexszám azt adja meg, hány alakú a melléknév, azaz hány nemet különböztet meg (a három alakúak mindhármat, a kétalakúak esetében az első a hím- és a nőnem, a második a semleges, az egyalakúak mindhárom nemben ugyanazt az alakot használják).

Az összes deklinációra érvényes szabályok

• A vocativus alakilag egybeesik a nominativusszal, kivéve
  • a 2. deklináció ‑us-ra végződő főneveit, melyeknek a vocativusa ‑e;
  • az ‑ius végű tulajdonneveket, melyeknek a vocativusa ‑ī, például Pompeius → Pompeī;
  • és egyetlen szókapcsolatot, melyben szintén ‑ī a voc.: mī fīlī (fiam!).
• A semlegesnemű (neutrum) névszók alany-, tárgy- és megszólító esete alakilag egybeesik mindenhol (úgynevezett „neutrum-szabály”), egyes és többes számban is, és többes számban e három esetben mindenütt ‑a a végződés.
• A plur. dativus és ablativus alakilag mindenütt egybeesik.

Első deklináció, ā-tövűek (declinatio prima)

Az 1. deklinációhoz tartozó nevek a sing. nom.-ban a-ra végződnek, a szótári alakjuk: puella, ‑æ f (lány), a tövük a plur. gen-ből (terrārum): '‑ā‑'.

	Sing.		Plur.
Nom.	puellA	lány	puellAE	lányok
Acc.	puellAM	lányt	puellĀS	lányokat
Gen.	puellAE	lánynak a [valamije]	puellĀRUM	lányoknak a [valamije]
Dat.	puellAE	lánynak	puellĪS	lányoknak
Abl.	puellĀ	lánytól	puellĪS	lányoktól

Az ide tartozó főnevek elsöprő többsége nőnemű (az ā-tő egy jellegzetesen nőnemű, magánhangzós grammatikai tő), például puella nostra (a mi lányunk). Kivételek:

• az olyan foglalkozást jelölő szavak, melyeket többnyire férfiak töltenek be:
  • poēta bonus (jó költő)
  • agricola sēdulus (szorgos földműves)
  • nauta piger (lusta hajós)
• a népnevek általános alanyként alkalmazva:
  • Persæ horrendī (rémisztő perzsák)
  • Celtæ multi (rengeteg sok kelta)

Ezekhez tehát a nőnemű tövük ellenére hímnemben illeszkednek a melléknevek.

Kivételes alakok

• A familia régies sing. gen. formája familiās megmarad e két szókapcsolatban:
  • pater familiās (családapa),
  • māter familiās (családanya);
• Ha egymás mellett áll a fīlius és a fīlia (illetve a deus és a dea) többes dativusa vagy ablativusa, akkor ez utóbbiak az alaki egybeesés elkerülésére szokásos végződése helyett rendszerint fīliābus illetve deābus végződést kap.
• Az 1. deklinációban ragozódnak az ‑ās, ‑ēs végződésű hímnemű (Ænēās, Anchīsēs), illetve az ‑ē végződésű nőnemű (Circē) görög tulajdonnevek, ragozásukat lásd külön, a Görög nevek és kölcsönszavak ragozása szakaszban.

A deklináció története

• Sing. nom.: az ‑a alkalmasint hosszú *‑ā volt, ebből rövidült > ‑a. Lehetséges magyarázat: kéttagúak jambikus rövidüléséből általánosulhatott, így: *togā (hangsúly az első szótagon) > toga, ugyanígy aqua, mola, via etc.
• Sing. acc.: *‑ām > ‑am, szintén megrövidült (hosszú ‑ām-ra lásd: oszk paam ~ latin quam).
• Sing. gen.: az ‑æ mellett két további alak is volt „forgalomban”, 1) az ólatin ‑ās, 2) az ‑æ előzménye és 3) az ‑æs:
  1. ‑ās = indoeurópai ‑ās (< *‑ā + ‑os), vesd össze pater familiās, māter familiās, filius familiās, de előfordul pater familiæ is. Livius Andronicusnál Latonās (Latona Létó latinos neve), Naeviusnál terrās, fortunās, Enniusnál viās sing. genitivusi alakok találhatóak.
  2. ‑æ < ‑āī, a második deklináció ‑ī birtokosának analógiájára: agricolās bonī > agricolāī bonī stb. Az ‑āī előfordul írásban Plautusnál: fīliāī, Enniusnál: viāī (Annales, 203), silvāī frondōsāī (191), rēx Albāī Longāī, Lucretiusnál: aquāī, animāī stb. (alkalmasint direkt archaizálás); már ‑æ formában előfordul Plautusnál: filiæ, Enniusnál: operæ pretium (465).
  3. ‑æs < ‑æ és ‑ās kontaminációjából, azaz az előbbi kettő összemosásából.
• Sing. dat.: az ‑æ < ólatin ‑ai, feliratokon: Dianai (D 44), Meneruai (178), Iuturnai sacrum (135). Az ‑ai viszont < ‑āī-ra megy vissza, ami azonos az ieu. *‑āī-jal < *‑ā + ei. Claudius császár feliratában (kétségtelenül szándékos archaizálás) ‑ai dat.: Antoniai, Augustai és Agrippinai. Ólatinban előfordul: ‑ā, vesd össze Diana, Loucina, Matre Matuta (D 45–175) < ‑āi-ból, a második deklinációs sing. dat. analógiájára, ahol az ‑i dativusi rag szintén lekopott a tőhangzó mögül: ‑ōī > ‑ō.
• Sing. abl.: ‑ā < ‑ād, italikus új képzés az ō-deklináció sing. abl. ‑ōd ragja mintájára: ‑ad lásd a Senatusconsultum de Bacchanalibusban: sententiad, arvorsum ead, suprad, exstrad – a szóvégi ‑d Kr. e. 200 körülre kopott le.

Második deklináció, ō-tövűek (declinatio secunda)

A 2. deklinációba tartozó főnevek sing. nom.-ban ‑us-ra és ‑um-ra végződnek, illetve végződés nélküliek (puer). Szótári alakjuk: dominus, ‑ī m (úr), labellum, ‑ī n (szájacska, ajak) és puer, ‑ī m (fiú), a tövük a plur. gen-ből (labellōrum): ‑ō-.

	‑us-végűek (m.)
	Sing.		Plur.
Nom.	dominUS	úr	dominĪ	urak
Acc.	dominUM	urat	dominŌS	urakat
Gen.	dominĪ	úrnak a [valamije]	dominŌRUM	uraknak a [valamije]
Dat.	dominŌ	úrnak	dominĪS	uraknak
Abl.	dominŌ	úrtól	dominĪS	uraktól

	‑er-végűek (m.)
	Sing.		Plur.
Nom.	puer	fiú	puerĪ	fiúk
Acc.	puerUM	fiút	puerŌS	fiúkat
Gen.	puerĪ	fiúnak a [valamije]	puerŌRUM	fiúknak a [valamije]
Dat.	puerŌ	fiúnak	puerĪS	fiúknak
Abl.	puerŌ	fiútól	puerĪS	fiúktól

	‑um-végűek (n.)
	Sing.		Plur.
Nom.	labellUM	szájacska	labellA	szájacskák
Acc.	labellUM	szájacskát	labellA	szájacskákat
Gen.	labellĪ	szájacskának a [valamije]	labellŌRUM	szájacskáknak a [valamije]
Dat.	labellŌ	szájacskának	labellĪS	szájacskáknak
Abl.	labellŌ	szájacskától	labellĪS	szájacskáktól

Puer ragozását követi a vir (férfi).

Az ō-tövű főnevek neme

Az ‑us, ‑er, ‑ir végűek általában hímneműek, az ‑um végűek semlegesneműek:

• dominus benignus (bőkezű úr)
• ager publicus (állami föld)
• vir malevolus (rosszindulatú férfi)
• labellum pulchrum (szép szájacska)

Az ‑us végűek közül

• nőneműek (a Jelentésük alapján kivételek szakaszban tárgyaltak és) a következők:
  • humus, ‑ī f. (termőföld)
  • alvus, ‑ī f. (has)
• semlegesneműek:
  • vīrus, ‑ī n. (méreg)
  • vulgus, ‑ī n. (tömeg, nép)
  • pelagus, ‑ī n. (tenger)

A deklináció sajátságai

• Az ‑ius, ‑ium végű szavak a sing. gen. pro forma „szabályos” ‑iī végződést hajlamosak ‑ī-vé vonni össze, például Vergilius → Vergilī, Horātius → Horātī. Ez minden bizonnyal a beszédben is összevonódott, köznevek ilyen ragozására főleg költői szövegekből van példa: consilium → consilī.
• Az ‑ius végű tulajdonnevek sing. vocativusa ‑ī, például Tullius → Tullī (ugyanígy: mī fīlī, azaz „Fiacskám!”). *A plur. gen. végződése ‑ōrum-ból ‑ūm-má vonódhat össze ezeknél: sēsterius → sēstertiūm, nummus → nummūm, iugerum → iugerūm, superī → superūm, triumvirī → triumvirūm (költői szövegekben vir → virūm is).
• A deus, ‑ī m (isten) ragozása rendhagyó:

Casus	Sing.	Plur.
Nom.	deUS	deĪ / diĪ / dĪ (dīvī)
Acc.	deUM	deŌS
Gen.	deĪ	deŌRUM / deŪM
Dat.	deŌ	deĪS / diĪS / dīs
Abl.	deŌ	deĪS / diĪS / dĪS
Voc.	deUS (dīve)	deĪ / diĪ / dĪ

• A locusnak kétféle többes száma van:
  • locī m. (könyvbéli passzusok, helyek, idézetek)
  • loca n. (földrajzi helyek)
• Az ‑eus végű görög tulajdonnevek (például Orpheus) ragozására lásd a Görög nevek és kölcsönszavak ragozása szakaszt.

Harmadik deklináció, msh.- és i-tövűek (declinatio tertia)

A harmadik deklinációhoz tartoznak a mássalhangzós és az i-tövű névszók (ez utóbbiak azért, mert az i félhangzóként viselkedik a tőben, tehát az i-tövűek voltaképpen a mássalhangzós ragozást követik). Sing. nominativusuk változatos formákat mutat, de a gen. mindig ‑is-re végződik. Szótári alakjuk: rēx, ‑gis m. (király), nāvis, ‑is f. (hajó). E szavak tövét is a plur. gen. végződésének (‑um) elhagyásával kapjuk meg: rēgum → ‑g-, a rēx tehát mássalhangzós tövű, és nāvium → ‑i-, a nāvis tehát i-tövű.

Azokat az idetartozó főneveket, melyeknek a sing. gen.-ben a sing. nom.-hoz képest eggyel több szótag van, egyenlőtlen szótagszámúnak nevezzük; ha a szó szótagszáma a sing. nom.-ban és gen.-ben azonos, egyenlő szótagszámú a neve (ennek a nyelvtani nem és a tőtípus szempontjából lesz jelentősége).

• Egyenlőtlen szótagszámra példák: rēx, rē|gis; con|sul, con|su|lis; mul|ti|tū|dō, mul|ti|tū|di|nis.
• Egyenlő szótagszámra példák: avis, avis; nūbēs, nūbis; cædēs, cædis.

Mássalhangzós tövűek

Az idetartozó főnevek kevés kivételtől eltekintve egyenlőtlen szótagszámúak: sōl, sōlis m. (nap, az égitest); arbor, arboris f. (fa).

	rēx, rēgis m. (mássalhangzós)
	Sing.		Plur.
Nom.	rēx	király	rēgĒS	királyok
Acc.	rēgEM	királyt	rēgĒS	királyokat
Gen.	rēgIS	királynak a [valamije]	rēgUM	királyoknak a [valamije]
Dat.	rēgĪ	királynak	rēgIBUS	királyoknak
Abl.	rēgE	királytól	rēgIBUS	királyoktól

A deklináció sajátosságai:

• Rendhagyó a sing. nom.:
  • Iuppiter, Iovis m. (Jupiter): Iovem, Iovis, Iovī, Iove
  • bōs, bovis m./f. (marha):
    • sing. bovem, bovis, bovī, bove
    • plur. bovēs, bovēs, boum (bovum), bōbus/būbus, bōbus/būbus (bovibus helyett)
  • senex, senis m. (öreg):
    • sing. senem, senis, senī, sene
    • plur. senēs, senēs, senum, senibus, senibus
  • nix, nivis f. (hó):
    • sing. nivem, nivis, nivī, nive
    • plur. nivēs, nivēs, nivium, nivibus, nivibus
  • iter, itineris n. (út):
    • sing. iter, itineris, itinerī, itinere
    • plur. itinera, itinera, itinerum, itineribus, itineribus
• A plur. átmegy az ō-deklinációba:
  • vās, vāsis n (edény):
    • plur. vāsa, vāsa, vāsōrum, vāsīs, vāsīs
• Egyes mássalhangzós tövűek a plur. gen.-ban i-tövű, ‑ium ragot kapnak: līs, lītis f. (per): lītium • mūs, mūris m. (egér): mūrium • nix, nivis f. (hó): nivium • os, ossis n. (csont): ossium • strix, strigis f. (bagoly): strigium.

i-tövűek

Az i-tövűek ragozásában a félhangzós tő gyakran olvad össze a mássalhangzós ragozásból vett ragokkal, azok kötőhangzóival, és különféle alosztályokat képeznek az ide tartozó szavak aszerint, mennyire érvényesült az i-tő ereje maradéktalanul a végső ragozásban. Eszerint megkülönböztetünk két fő csoportot:

• a tiszta i-tövűeket, ezek ragozásában az ‑i- szinte minden esetben megmaradt (bizonyos alakváltozatokban tényleg minden esetben),
• és a vegyes i-tövűeket, ezek ragozásában az ‑i- egyedül a plur. gen. ‑ium ragjában maradt meg, egyébként a mássalhangzós ragozást követik (ez utóbbiak vannak többen).

Mindkét csoportban számos kivétel és sajátosság akad.

Tiszta i-tövűek

Ide tartoznak a következő m. és f. főnevek: febris, febris f. (láz) • puppis, puppis f. (hajótat, hajófar) • secūris, secūris f. (bárd) • turris, turris f. (torony) • vis f. (plur. virēs) • Neāpolis, Neāpolis f. (Nápoly) • Tiberis, Tiberis f. (Tiberis folyó). E szavak tövében a plur. nom. és acc. kivételével (de olykor még ott is!) mindenütt megtalálható az ‑i.

	tiszta i-tövű rendhagyó főnevek turris, turris f.
	Sing.		Plur.
Nom.	turrIS	torony	turrĒS	tornyok
Acc.	turrIM	tornyot	turrĪS / turrĒS	tornyokat
Gen.	turrIS	toronynak a [valamije]	turrIUM	tornyoknak a [valamije]
Dat.	turrĪ	toronynak	turrIBUS	tornyoknak
Abl.	turrĪ	toronytól	turrIBUS	tornyoktól

Tiszta i-tövűek az ‑e, ‑al, ‑ar végű neutrumok (például mare, animal, calcar):

	tiszta i-tövű ‑e, ‑al, ‑ar végű neutrumok mare, maris n.
	Sing.		Plur.
Nom.	mare	tenger	marIA	tengerek
Acc.	mare	tengert	marIA	tengereket
Gen.	marIS	tengernek a [valamije]	marIUM	tengereknek a [valamije]
Dat.	marĪ	tengernek	marIBUS	tengereknek
Abl.	marĪ	tengertől	marIBUS	tengerektől

Vegyes i-tövűek

E főnevek deklinációja az i-tövűek ragozásából csak a plur. gen. ‑ium végződését tartotta meg, egyebekben a mássalhangzósok ragozását követi. Ide tartoznak:

• az ‑ēs vagy ‑is végű egyenlő szótagszámúak, például nāvis, ‑is f. (hajó) nūbes, nūbis f. (felhő);
• azok a főnevek, melyeknél a sing. gen. végződése előtt egynél több mássalhangzót találunk: például urbs, urbis f. (város ), arx, arcis f. (fellegvár), imber, imbris m. (eső, zápor).

	vegyes i-tövűek nāvis, ‑is f.
	Sing.		Plur.
Nom.	nāvIS	hajó	nāvĒS	hajók
Acc.	nāvEM	hajót	nāvĒS	hajókat
Gen.	nāvIS	hajónak a [valamije]	nāvIUM	hajóknak a [valamije]
Dat.	nāvĪ	hajónak	nāvIBUS	hajóknak
Abl.	nāvE	hajótól	nāvIBUS	hajóktól

Sajátságok

• A következő egyenlő szótagszámú szavak a plur. gen.-ben mégsem i-tövű ragot, hanem a mássalhangzós ‑um-ot hozzák: canis, ‑is m./f. (kutya): canum • iuvenis, ‑is m. (ifjú): iuvenum • mēnsis, ‑is m. (hónap): mēnsum • senex, senis m. (öregember, vénség): senum.
• A sing. gen. előtti két mássalhangzó dacára a következő szavak nem átallanak a plur. gen.-ben is mássalhangzós ‑um végződést hozni: pater, ‑tris m. (apa, atya): patrum • māter, ‑tris f. (anya): mātrum • frater, ‑tris m. (fivér): fratrum • parēns, ‑entis m./f. (szülő): parentum
• Az ignis, ignis m. (tűz) a sing. abl.-ban gyakran ignī alakot képez tiszta i-tövű raggal, amit nem volna szabad neki mint „rendes” vegyes i-tövűnek.
• A plur. acc.-ban olykor ‑ēs helyett ‑īs-t találunk: partīst partēs helyett, urbīst urbēs helyett.
• Az ide tartozó görög főnevek ragozását lásd a Görög nevek és kölcsönszavak ragozása szakaszba.

A harmadik deklinációba tartozó főnevek neme

„	I. főszabály (hímnem) ‑ō, ‑or, ‑os, ‑er végű szó / a hímnembe tartozó. Nem kevésbé hímnemű lesz / ragozásban növő ‑es! Kivételek Az ‑ō végűekre: ‑dō, ‑gō, ‑iō végzetű / nagyobbrészt csak nőnemű. De az ōrdō és ligō / cardō, margō, harpagō, ehhez a septemtriō / mind hímnemhez tartozó, s így az ‑iō végzetű, / ha érzéki, konkrét szó. Nőnemű mindig carō. Az ‑or végűekre: Æquor, marmor és a cor / semlegesek mindenkor! Feminini generis / csak az arbor, arboris. Az ‑ōs/‑os végűekre: Cōs, dōs, eōs nőneműek, / habár ezek ‑ōs végűek. De ōs és os ki van véve, / csakhogy semlegesbe téve! Az ‑er végűekre: Semlegesnemű is van ‑er / iter, ūber, vēr, cadāver, növénynevek, mint papāver. / Idejárul még a verber, nőnemű csak maga linter. Az ‑es/‑ēs végűekre: Van szótagnövesztő ‑es / és az itten nőnemű lesz: inquiēs, requiēs, compēs, seges, / mercēs, merges, quiēs, teges. Érc latinul æs, æris, / de neutrius generis! II. főszabály (nőnem)) Ha a végzet ‑as, ‑is, ‑aus és ‑x, mint ætās, avis, laus és nix, vagy ‑s-szel végződik a szó / s ez előtt áll mássalhangzó: az ilyen szók, jól jegyezd meg, / rendesen csak nőneműek! S ha nem növekszik az ‑es, / ez is csak nőnemű lesz! Kivételek Az ‑as/‑ās végűekre: Hímnemű as, elephās, adamās, / semleges, ha edényt jelöl: vās. Az ‑is végűekre: ‑is végzetű számos szó / a hímnemhez tartozó: axix, callis, caulis, ensis / fustis, orbis, vectis, mensis, pulvis, lapis meg a glis / s melynek vége ‑cis, ‑guis, ‑quis ‑ālis, ‑ollis, ‑mis vagy ‑nis. Az ‑x végűekre: Ha a szónak vége ‑ex / hímnemű az, mint a grex. Nőnemű csak lex és nex / meg hozzá a supellex! Az ‑s végűekre: Hímnemű a fons és mons, / hozzá torrens, dens és pons, azonkívül tridens, rudens / így oriens és occidens. III. főszabály (semlegesnem) ‑e, ‑l, ‑n, ‑t végű szó, / semlegeshez tartozó; ‑ar, ‑ur, ‑us és ‑ma végű, / szintén semlegesnemű. Kivételek Az ‑l, ‑n, ‑ur végűekre: Pecten és a sōl és sāl, / hímneműek között áll, éppen így még három ‑ur: / turtur, vultur és furfur. Az ‑us végűekre: Nőnemű van kilenc ‑us: / virtūs, salūs, iuventūs, incūs, tellūs, senectūs, / pecus, palūs, servitus. Hímnemű is van még ‑us: / tripūs, lepūs meg a mūs.	”

• A természetes nem alapján
  • masculinumok pl.: civis, ‑is (polgár), aquilō, ‑ōnis (északkeleti szél);
  • femininumok pl.: uxor, ‑is (feleség), soror, ‑is (nővér), abies, ‑etis (fenyő).
• Végződésük alapján (grammatikai nem, a szabályokat rímes versbe szedve lásd a jobb oldali idézetsávban):

Masculinumok	‑er, ‑or, ‑ōs végűek
Femininumok	‑ēs, ‑is, ‑ō, ‑x, ‑ās, ‑aus végűek a mássalhangzó + ‑s végűek
Neutrumok	‑a, ‑e, ‑c, ‑l, ‑n, ‑t, ‑ar, ‑ur, ‑us végűek

Kivételek:

• A masculinum-szabály alól:
  • femininumok | arbor, arboris (fa), dōs, dōtis (hozomány), linter, lintris (csónak);
  • neutrumok | cadāver, ‑eris (holttest), iter, itineris (út), vēr, vēris (tavasz), cor, cordis (szív), marmor, ‑oris (márvány), æquor, ‑oris (síkság, tenger), ōs, ōris (száj), os, ossis (csont).
• A femininum-szabály alól:
  • masculinumok:
    • ās, assis (as), pēs, pedis (láb), ariēs, ‑etis (kos), pariēs, ‑etis (fal), vertex, ‑icis (örvény), calix, ‑icis (kehely), grex, gregis (nyáj);
    • collis, ‑is (domb), mēnsis, ‑is (hónap), piscis, ‑is (hal), lapis, ‑idis (kő), fascis, ‑is (nyaláb), pulvis, ‑eris (por), orbis, ‑is (kör), cinis, ‑eris (hamu);
    • finis, ‑is (határ), īgnis, ‑is (tűz), amnis, ‑is (folyó), sanguis, ‑inis (vér);
    • leō, ‑ōnis (oroszlán), ōrdō, ‑inis (rend), sermō, ‑ōnis (beszéd), turbō, ‑inis (forgás), carbō, ‑ōnis (szén);
    • mōns, montis (hegy), pōns, pontis (híd), fōns, fontis (forrás), dēns, dentis (fog);
  • neutrumok | vās, vāsis (edény), æs, æris (érc).
• A neutrum-szabály alól:
  • masculinumok | sōl, sōlis (nap), mūs, mūris (egér), sāl, salis (só), lepus, ‑oris (nyúl), vultur, ‑uris (keselyű);
  • femininumok | az ‑ūs, ‑ūtis és az ‑us, ‑udis végű főnevek, például salūs, ‑ūtis (egészség), virtūs, ‑ūtis (erény), laus, laudis (dicséret), fraus, fraudis (csalás).

Negyedik deklináció, u-tövűek (declinatio quarta)

A 4. deklinációba tartozó főnevek sing. nom.-ban ‑us-ra vagy ‑ū-ra végződnek, szótári alakjuk: frūctus, ‑ūs m (gyümölcs), cornū, ‑ūs n (szarv), a tövük a plur. gen-ből (fructuum, cornuum): ‑u-. Ezek a szavak láthatóan a mássalhangzós ragozás ragjait vették át (az ‑u- is hajlamos félhangzóként viselkedni a tőben, mint az ‑i-).

us-végű hímneműek

	‑us-végűek (m.)
	Sing.		Plur.
Nom.	frūctUS	gyümölcs	frūctŪS	gyümölcsök
Acc.	frūctUM	gyümölcsöt	frūctŪS	gyümölcsöket
Gen.	frūctŪS	gyümölcsnek a [valamije]	frūctUUM	gyümölcsöknek a [valamije]
Dat.	frūctUĪ	gyümölcsnek	frūctIBUS	gyümölcsöknek
Abl.	frūctŪ	gyümölcstől	frūctIBUS	gyümölcsöktől

ū-végű semlegesneműek

	‑ū-végűek (n.)
	Sing.		Plur.
Nom.	cornŪ	szarv	cornUA	szarvak
Acc.	cornŪ	szarvat	cornUA	szarvakat
Gen.	cornŪS	szarvnak a [valamije]	cornUUM	szarvaknak a [valamije]
Dat.	cornŪ	szarvnak	cornIBUS	szarvaknak
Abl.	cornŪ	szarvtól	cornIBUS	szarvaktól

Az u-tövű főnevek neme

Az ‑us végűek hímneműek, például cursus longus (hosszú futás); az ‑ū végűek semlegesek, genū lævum (bal térd).

Kivételek, ‑us végződésük ellenére is femininumok:

• természetes nemük alapján, például quercus, ‑ūs (tölgy);
• egyéb kivételek | Īdūs, ‑uum (a hónap 13. v. 15. napja), acus, ‑ūs (tű), tribus, ‑ūs (kerület, törzs), manus, ‑ūs (kéz), porticus, ‑ūs (oszlopcsarnok), domus, ‑ūs (ház).

A deklináció sajátosságai

• A neutrumok sing. dat.-ának végződése egybeesik a sing. abl.-szal: ‑ū.
• A plur. dat. és abl.-ban ‑ubus végződést hoznak: arcus, ‑ūs m. (ív) → arcubus • tribus, ‑ūs f. (kerület, törzs) → tribubus • artus, ‑ūs m. (tag) → artubus • portus, ‑ūs m. (kikötő) → portubus • lacus, ‑ūs m. (tó) → lacubus.
• A domus, ‑ūs f. (ház) alakjait részben az ō‑, részben az u-deklináció szerint képezi (és még azon belül is ingadozik, ráadásul kivételképpen önálló locativusa van), ezért külön ismertetendő:

	domus, ‑ūs f. (ház)
	Sing.	Plur.	Helyhatározói alakjai
Nom.	domUS	domŪS
Acc.	domUM	domŌS	domUM (haza)
Gen.	domŪS	domŌRUM
Dat.	domUĪ	domIBUS
Abl.	domŌ	domIBUS	domŌ (hazulról)
Loc.			domĪ (otthon)

• Ugyancsak vegyesen képezi alakjait a laurus, ‑ī f. (babér): sing. gen. laurī/laurūs; plur. nom. laurī, laurūs; gen. csak lauruum; dat.-abl. laurīs és lauribus.

Ötödik deklináció, ē-tövűek (declinatio quinta)

Az 5. deklinációba tartozó főnevek sing. nom.-ban ‑ēs végűek, szótári alakjuk: rēs, reī f (dolog), diēs, diēī f. (határnap), a tövük a plur. gen-ből (rērum, diērum): ‑ē-. A deklinációba főként nőnemű szavak tartoznak, és nem nagyon népes.

	rēs, reī f. (dolog)
	Sing.		Plur.
Nom.	rĒS	dolog	rĒS	dolgok
Acc.	rEM	dolgot	rĒS	dolgokat
Gen.	rEĪ	dolognak a [valamije]	rĒRUM	dolgoknak a [valamije]
Dat.	rEĪ	dolognak	rĒBUS	dolgoknak
Abl.	rĒ	dologtól	rĒBUS	dolgoktól

Az ötödik deklinációhoz tartozó főnevek neme

E főnevek általában nőneműek, például rēs publica (közügyek, köztársaság); hímnemű azonban a diēs, ha a jelentése „nap” úgy általában, nem pedig valamely konkrét időpont: diēs āter (szerencsétlen, átkos nap) és meridiēs calidus (forró délidő), de diē constitūtā („a kitűzött napon”)!

A deklináció sajátosságai

• Teljes, minden esetben használatos paradigmája csak a diēsnek és a rēsnek van.
• A sing. gen.-ban az ‑eī végződés e-je i után megnyúlik: diēī, mássalhangzó után azonban rövid: fideī.
• Néhány ‑ēs-re végződő harmadik deklinációs főnév egyes alakjaiban átcsábul az ötödik deklinációba:
  • requiēs, ‑ētis f. (nyugalom, pihenés): acc. requiem, abl. requiē;
  • plēbs, plēbis f. (nép): gen. plēbei vagy plēbī, ezért: plēbī/plēbis tribunus (néptribun) és plēbī scītum vagy plēbīscītum (népgyűlési határozat, néphatározat).

Görög nevek és kölcsönszavak ragozása

A görög nevek és kölcsönszavak (tekintve a két nyelv névragozási rendszerének nagyfokú rokonságát) a megfelelő latin deklináció szerint ragozódnak (tőtípusonként) többnyire probléma nélkül, de olykor mégis megőrzik görögös végződéseiket.

• Az ā-deklinációhoz tartozó femininumok gen.‑a ‑æ vagy ‑ēs (görögös); a masculinumok a sing. nom.-ban megőrzik a görögös ‑ās vagy ‑ēs végződést:

	Femininumok	Masculinumok
Nom.	CircĒ / CircA	ÆnēĀS	AnchīsĒS
Acc.	CircĒN / CircAM	ÆnēAN	AnchīsĒN
Gen.	CircĒS / CircAE	ÆnēAE	AnchīsAE
Dat.	CircAE	ÆnēAE	AnchīsAE
Abl.	CircĒ	ÆnēĀ	AnchīsĀ
Voc.	CircĀ	ÆnēĀ	AnchīsĀ

• Az ō-deklinációhoz tartozik:

Nom.	OrphEUS
Acc.	OrphEUM
Gen.	OrphEĪ
Dat.	OrphEŌ
Abl.	OrphEŌ
Voc.	OrphEU

• A harmadik deklináció szerint ragozzuk a mássalhangzós és i-tövű kölcsönszavakat:

	Sing.					Plur.
Nom.	PericlĒS	Halys	DīdŌ	poēsIS	āër	TrōES
Acc.	PericlĒN	Halyn	DīdŌ	poēsIM	āërA	TrōAS
Gen.	PericlIS	Halyos	DīdŪS	poēsEOS	āërIS	TrōUM
Dat.	PericlI			poēsI	āërĪ
Abl.	PericlE			poēsI	āërE
Voc.	PericlES				āër	TroES

Sajátosságok

• Az āër ragozását követik: æthēr, ætheris m. (levegőég), crātēr, crāteris m. (vegyítőedény).
• Egyes tulajdonnevek megtartják a sing. nom.-ban a görögös ‑ōn végződést (Xenopōn), mások viszont ‑ō-ra végződnek latinosan (Platō, Solō).
• Az ‑ma végű semlegesek a plur. dat.-abl.-ban ‑ibus helyett ‑īs végződést hozhatnak (epigrammatīs).