Nyugati vörösfenyő
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Erdőt alkotva
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Larix occidentalis Nutt. | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nyugati vörösfenyő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati vörösfenyő témájú médiaállományokat és Nyugati vörösfenyő témájú kategóriát. |
A nyugati vörösfenyő (Larix occidentalis) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]A nyugati vörösfenyő előfordulási területe Észak-Amerika nyugati hegységei. A kanadai Brit Columbia délkeleti és Alberta délnyugati részeitől, délre az Amerikai Egyesült Államokbeli Washington, Oregon, Idaho és Montana államokig sokfelé megtalálható.
Megjelenése
[szerkesztés]Nagy méretű, lombhullató fenyőfaj, mely általában 30-60 méter magasra és 1,5 méter átmérőjűre nő meg. A koronája karcsú és kúpszerű; a hajtásai 10-50 centiméteresek. A tűlevelei világoszöldek, 2-5 centiméter hosszúak és nagyon karcsúak; ősszel élénk sárgává változnak és elhullanak; csupaszon hagyva a világos narancssárgás-barna ágakat, egészen a következő tavaszig. A toboza hengeresen tojás alakú, 2-5 centiméter hosszú, 40-80 tobozpikkellyel; egy tobozpikkely 4-8 milliméteres. A fiatal toboz vörös színű, de megporzás után 6 hónappal barnára változik. A toboz akár több évig is a fán maradhat; az ilyen már szürkésfekete színű.
Életmódja
[szerkesztés]A természetben általában 500-2400 méteres tengerszint feletti magasságok között lelhető fel. Jól tűri a hideget, akár a -50 °C-os hőmérsékletet is kibírja. A szárazabb talajt kedveli, a nedves területeken nem fejlődik. Magvai létfontosságú táplálékot biztosítanak a fenyőcsíznek (Carduelis pinus), a zsezséknek (Acanthis) és a szalagos keresztcsőrűnek (Loxia leucoptera).
Felhasználása
[szerkesztés]Egyes fennsíki indiánok a fiatal hajtások kifőzött levéből a gümőkórt, más néven tuberkulózist (tbc) és a gégegyulladást próbálták gyógyítani.[1] A faanyagát jachtok és kerítések készítéséhez használják fel. Gyantája az olajfestékiparban hasznosítható. Az őslakósok a puhább faanyag részeit és a fanedveit fogyasztották.[2]
Képek
[szerkesztés]-
A közbelső fa a vörösfenyő -
Őszi színekben -
Hajtása tűlevelekkel -
Fiatal tobozok
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hunn, Eugene S.. Nch'i-Wana, "The Big River": Mid-Columbia Indians and Their Land. University of Washington Press, 354. o. (1990). ISBN 0-295-97119-3
- ↑ Turner, Nancy J. Food Plants of Interior First Peoples (Victoria: UBC Press, 1997) ISBN 0-7748-0606-0
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Larix occidentalis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Gymnosperm Database: Larix occidentalis
- Flora of North America: Larix occidentalis
- USDA Plants Profile: Larix occidentalis
- National Register of Big Trees – American Forests
- Nuttall, T. (1849). N. Amer. Sylv. 3: 143, t.120.
- USDA GRIN [Online Database]. Larix occidentalis
