Jean-Baptiste Lamarck
| Jean-Baptiste Lamarck | |
 | |
| Charles Thévenin festménye (1802/1803) | |
| Született | Jean-Baptiste Pierre Antoine de Monet de Lamarck 1744. augusztus 1.[1][2][3][4][5] Bazentin |
| Elhunyt | 1829. december 18. (85 évesen)[1][2][4][5][6] Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Auguste de Lamarck |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | a francia Becsületrend lovagja |
| Halál oka | heart attack |
| Sírhelye | Montparnasse-i temető |
 | |
| Jean-Baptiste Lamarck aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Baptiste Lamarck témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jean-Baptiste Pierre Antoine de Monet, Chevalier de la Marck (Bazentin, 1744. augusztus 1. – Párizs, 1829. december 18.) francia lovag, természettudós, akadémikus, Darwin előfutára az élővilág evolúciós magyarázatát illetően. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Lamarck”.
Élete
[szerkesztés]Báró apja papnak szánta, így tanulmányait egy amiens-i jezsuita iskolában folytatta. 1761–1769 közt katona volt. Leszerelése után orvosnak tanult, majd érdeklődése a botanika felé fordult, és Bernard de Jussieu tanítványa lett Párizsban.[7] 1779-ben a Francia Természettudományi Akadémia tagjává választották.[8] 1780 óta több növénygyűjtő utazást tett és a növénytan terén több nagyobb rendszertani munkát írt. 1792-ben a Jardin des plantes-ban az alsóbb rendű állatok tanának tanára lett és ez időtől kezdve a zoológia művelésére szentelte minden erejét és Système des animaux sans vertèbres (1809), valamint Histoire des animaux vertébrés (1815–22, 7 kötetben) műveivel, mely utóbbit Edwards Milne társaságában írta, jeles szisztematikusnak mutatta magát. Egy baleset következtében megrokkant. Háromszor özvegyült meg, élete végén megvakult.[7]
Munkássága
[szerkesztés]Ő különítette el először a gerincteleneket a gerincesektől, a tüskésbőrűeket a polipoktól, vetette meg az állatosztályok természetes elkülönítésének alapját. Elméleti munkái közül nevezetes a Philosophie zoologique (1809). Szakított a régi fajfogalommal és a fajok változatlanságáról szóló dogmával, és az állatvilág keletkezését lassú, fokozatos fejlődéssel magyarázta — emiatt őt tekinthetjük a származástan megalapítójának, és időnként a „francia Darwinnak” is nevezik.
Evolúciós elmélete azonban téves volt: úgy vélte, hogy az evolúció a környezet és az élőlény közös eredménye. Hitt a szerzett tulajdonságok öröklődésében: abban, hogy az élőlény a környezeti hatásokra válaszul kialakított vonásait átörökíti utódaira is. Lamarck nézetét kezdetben lelkesen fogadta a tudomány, főleg, miután Waddington ecetmuslicákkal végzett kísérleti azt látszólag alátámasztották. Waddington éterbe tette a muslicaembriókat, amitől azok korai életszakaszukban furcsa hátsó szárnyakat növesztettek. A hátsó szárnyaknak ez a különös rendellenessége a muslicák nyolc generációján át fennmaradt annak ellenére, hogy az utódokat már nem tette éterbe. Számos kutató további kísérletei alapján azonban Lamarck elképzelését el kellett vetni: a valós mechanizmust bő fél évszázaddal később Darwin és Wallace ismerte fel.
Lamarck evolúciós elképzelései a Szovjetunióban éledtek újjá, ahol Sztálin kedvenc áltudósa, Trofim Liszenko úgy vélte, hogy a növényvilágot is a kommunizmus eszméire lehet szoktatni.
Eszméinek valós újjáéledésére a 20. század második feléig kellett várni, amikor is kiderült, hogy azok sikerrel alkalmazhatók a társadalomtudományokban, a mémek fejlődésének leírására.[9]
Növénytani munkái
[szerkesztés]- Flore française (Párizs, 1778, 3 kötet, újabb kiadása De Candolletól)
- Extrait de la flore française (uo. 1795)
- Histoire naturelle des végétaux (uo. 1802, 15 kötet)
- Encyclopédie méthodique botanique (uo. 1783–1817, 13 kötet, egy atlasszal és 900 táblával)
- De Candolle-lal Synopsis plantarum in Flora Gallica descriptarum (uo. 1806)[10]
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés]- A fajok átalakulása; ford. Haner Viktor; Fejér-Glattner Ny., Bp., 1914 (Darwin-könyvtár)
- A természet fejlődése; vál., ford. Szász-Fejér Gyöngyi, bev., jegyz. Szász-Fejér János; Kriterion–Európa, Bukarest–Bp., 1986 (Téka)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ GeneaStar
- ↑ a b Múlt-kor történelmi portál. (Hozzáférés: 2009. december 17.)
- ↑ Az angol wikipédia Lamarck szócikke. (Hozzáférés: 2009. december 17.)
- ↑ ifjabb Marosán György: Gének, mémek és a társadalmi evolúció
- ↑ V. ö. Claus, L. als Begründer d. Descendenzlehre (Bécs, 1888)
Források
[szerkesztés]- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
További információk
[szerkesztés]- Az evolúciós gondolkodás története – cikk a darwinnap.hu-n
- Benedek István: Lamarck és kora; Gondolat, Bp., 1963
- Géczy Barnabás: Lamarck és Darwin; Magvető, Bp., 1982 (Gyorsuló idő)
