Lakatos Sándor (táncos)

Lakatos Sándor (Csíkszentsimon, 1819. – Hódmezővásárhely, 1892. augusztus) táncmester, színpadi táncos.

Pályája

1847-ben Szöllősy Szabó Lajossal közösen létrehoztak egy 12 tagú magyar tánctársaságot, mellyel országszerte sikert arattak és Moldvában is felléptek. Petőfi Sándor a „lábászok lábásza” elnevezéssel illette őt, mivel Farkas Józsefhez hasonlóan a nehezebb lépéseket lábujjhegyen járta. 1848–49-ben részt vett a szabadságharcban. Az 1850-es évektől több társastánc-koreográfiát készített, amellyel a kor politikai mozgalmaihoz kapcsolódott, viszont soha nem voltak önálló táncjátékai. Koreográfiái közül 1851-ben kifejezte a lengyelek iránti rokonszenvét a Testvértánccal, a nemzeti múltra való emlékeztetést az Ősapáink toborzó táncával (1858), majd az 1860-as évekbeli politikai küzdelmekban a kossuthi eszméket az Egyesüljünk című ötrészes társastánccal. Utóbbiban az öt testvérnemzet (szerb, horvát, szlovák, román és magyar) tánca jelképezte a békés együttélés eszméjét, melyet hirdetni szándékozott. 1865-ben a Pesti Vigadó felavatására alkalmából vitte színpadra Örömvigadó című hatrészes társastáncát, melyben már hangot kap a kiegyezésre vágyó nemesség óhaja. A kiegyezésre készült a Koronázási quadrille, mellyel Ferenc Józsefet ünnepelte. Az 1860-as évek elején elsőként próbálkozott meg egy tánctanítóképző létrehozásával, a tánctanítást haláláig űzte.

Fontosabb koreográfiái

• Sortánc (1846);
• Testvértánc (1851);
• Ősapáink tobortánca (1858);
• „Egyesüljünk!” (1860);
• Koronázási quadrille (1860);
• Örömvigadó (1865).

Írásai

• Tánczkönyv mindkét nembeli ifjúság számára (Nagykanizsa, 1869);
• Új magyar táncz (Hölgyfutár, 1851. 10. sz.);
• Felszólítás a tánczművészekhez (Pesti Napló, 1851. 260. sz.).

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában