Lakatos Ernő

	Lakatos Ernő
Született	1930. szeptember 22.; Budapest
Elhunyt	2018. december 21. (88 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus; újságíró;
Tisztsége	magyar nagykövet Kelet-Németországban (1988–1990)
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem ( – nem ismert); MSZMP Politikai Főiskola (–1973);
	A Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója
	Hivatali idő; 1980 – 1982
Előd	Barcs Sándor
Utód	Burján Sándor
	Sablon • Wikidata • Segítség

Lakatos Ernő (Budapest, 1930. szeptember 22. – Budapest, 2018. december 21.)^[2] kommunista politikus, újságíró, diplomata.

Élete és munkássága

1945 és 1948 között építőipari munkásként dolgozott. Bekapcsolódott a baloldali ifjúsági mozgalomba. 1948-tól a DISZ Központi Vezetőségének politikai munkatársa lett. 1950 és 1960 között a Magyar Néphadsereg tisztjeként főleg a hadsereg sajtójában tevékenykedett. Levelező tagozaton elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karát.

1960-ban leszerelt és a Magyar Rádió belpolitikai rovatvezetője lett 1962-ig. Ezután a Magyar Ifjúság főszerkesztő-helyettese volt 1969-ig. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának általános elnökhelyettese volt 1969 és 1977 között. 1973-ban elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját. Az MTI vezérigazgató-helyettese (1977–1980) majd vezérigazgatója lett (1980–1982).

1982 és 1988 között az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője volt. 1988-ban külügyi szolgálatba helyezték, nagykövet lett Berlinben, az NDK fővárosában. A rendszerváltás után, 1991 márciusában nyugdíjba vonult.

Családja

Fia, Lakatos András vállalkozó az L. A. Holding Kft. tulajdonosaként üzlettársa volt a 24 éves korában autóbalesetben elhunyt, kétes hírű olajvállalkozónak, Molnár Lászlónak, a Miller Oil Bt. tulajdonosának. Közös cégeik nagy mennyiségű gázolajat importáltak a Honvédelmi Minisztérium, az amerikai IFOR-erők és mások részére.^[3]

Kitüntetései

Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Munka Érdemrend arany fokozat (1972)
Szocialista Magyarországért Érdemrend (1984)

Művei

Vadászat Magyarországon; főszerk. Moldován Tamás, szerkbiz. Lakatos Ernő et al.; Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Bp., 1980
Meggyőzés az egységes cselekvésért; Kossuth, Bp., 1986
Kitépett lapok egy naplóból; Leopárd, Bp., 1991

Jegyzetek

↑ ^a ^b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
↑ https://muosz.hu/hirek/media/2018/12/22/elhunyt-lakatos-erno/
↑ -dor (1996. március 31.). „Az eleki olajrejtély”. Heti Délkelet 3 (47), 4-5. o.

Források

Meghalt Lakatos Ernő (fényképpel)
↑ Gecsényi: Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos (szerk): Főkonzulok, követek és nagykövetek, 1945-1990. Budapest: MTA Történettudományi Intézet. 2015. = Magyar történelmi emlékek, ISBN 978-963-416-007-6

További információk

Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[6f50ddf2c52d1c19bdfcbfaef88f7867b3e969c0-1] PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 18.)

[2] ttps://muosz.hu/hirek/media/2018/12/22/elhunyt-lakatos-erno/

[3] -dor (1996. március 31.). „Az eleki olajrejtély”. Heti Délkelet 3 (47), 4-5. o.

[1]

[2]

[3]

Lakatos Ernő
Született	1930. szeptember 22. Budapest^[1]
Elhunyt	2018. december 21. (88 évesen) Budapest^[1]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus újságíró
Tisztsége	magyar nagykövet Kelet-Németországban (1988–1990)
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem ( – nem ismert) MSZMP Politikai Főiskola (–1973)
A Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója
Hivatali idő 1980 – 1982
Előd	Barcs Sándor
Utód	Burján Sándor
Sablon • Wikidata • Segítség