Lagúnahering

Lagúnahering
Kifogott lagúnahering
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Clupeomorpha Rend: Heringalakúak (Clupeiformes) Család: Heringfélék (Clupeidae) Alcsalád: Alosinae Nem: Alóza (Alosa) H. F. Linck, 1790 Faj: A. maeotica
Tudományos név
Alosa maeotica (Grimm, 1901)
Szinonimák
Szinonimák Caspialosa maeotica Grimm, 1901 Alosa braschnikowii maeotica (Grimm, 1901) Alosa brashnikovi maeotica (Grimm, 1901) Alosa maeotica maeotica (Grimm, 1901) Alosa pontica pontica (non Eichwald, 1838) Caspialosa brashnikovi maeotica (Grimm, 1901) Caspialosa brauneri Nikolskii, 1923 Caspialosa brauneri elongata Isachenko, 1925 Clupea maeotica Grimm, 1901
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Lagúnahering témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Lagúnahering témájú kategóriát.

A lagúnahering (Alosa maeotica, korábban Caspialosa maeotica) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A lagúnahering elterjedési területe a Fekete- és az Azovi-tenger parti vizei, lagúnák és (ritkán) a folyótorkolatok (például Don). A korábban Kaszpi-tenger-i alfajnak vélt Alosa braschnikowit, manapság, önálló fajnak tekintenek.

Megjelenése

A lagúnahering teste karcsú, heringszerű. Testhossza 30-40 centiméter, legfeljebb 50 centiméterig. 13-15 centiméteresen számítanak felnőttnek. Alsó és felső fejprofilja egyenes. A testmagasság a teljes hossznak kevesebb, mint egynegyede. Szemei kicsinyek, átmérőjük kisebb, mint a testhossz 6 százaléka. Hátúszója rövid. Oldalvonala nincs. A felső állkapocs erőteljes középső bemetszéssel; alsó állkapcsa a szem hátulsó szegélyéig ér. Az állkapocs és az ekecsont erősen fogazott. Mell- és hasúszói rövidek, kicsinyek. A 26-41 erős kopoltyútüske rövidebb, mint a kopoltyúlemezkék. Hátoldalának színe zöldesen vagy kékesen csillog, oldalai és a hasoldal ezüstszínűek. Hátúszója sötét szegélyű. A kopoltyúfedők mögött néha elmosódott sötét folt van.

Életmódja

A lagúnahering télen a Fekete-tenger délkeleti felére vonul, a kaukázusi partvidékre. Egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. A lagúnahering tápláléka gerinctelenek, főleg rákok, ezenkívül kishalak.

Legfeljebb 6 évig él.

Szaporodása

Kora tavasszal (márciusban) a lagúnahering visszavándorol a nagy folyók torkolatába, ahol április és június között (az ívóhelyektől függően) ikrázik. A lagúnahering a Volga deltájába is behatol. Ezek a heringek 3 évesen ivarérettek, körülbelül 8 évig élnek.

Felhasználása

Ezt a halfajt, iparilag csak kismértékben fogják ki.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 26.)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Alosa maeotica (Grimm, 1901) FishBase
• Whitehead, P.J.P., 1985. FAO Species Catalogue. Vol. 7. Clupeoid fishes of the world (suborder Clupeoidei). An annotated and illustrated catalogue of the herrings, sardines, pilchards, sprats, shads, anchovies and wolf-herrings. FAO Fish. Synop. 125(7/1):1-303. Rome: FAO.