Közönséges aranyeső

Közönséges aranyeső
Virágos példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Hüvelyesek (Fabales) Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae) Alcsalád: Bükkönyformák (Faboideae) Nemzetség- csoport: Genisteae Nemzetség: Aranyeső (Laburnum) Fabr. Faj: L. anagyroides
Tudományos név
Laburnum anagyroides Medik.
Szinonimák
Szinonimák Basionym Cytisus laburnum L. (1753) Homotypic Cytisus laburnum α typicus Beck, Fl. N-Öst 2(1): 831. 1892. Genista laburnum (L.) E.H.L.Krause, 1901, Fl. Deutschl. (Sturm) 9: 99. 1901. Laburnum laburnum (L.) Voss, Vilmor. Blumengärtn. 198. 1896, nom. inadmiss. Laburnum laburnum (L.) Dorfler, Herb. Norm. 3815. 1899, nom. illeg. & nom. inadmiss. Heterotypic Cytisus alschingeri Vis., Linnaea 15(Lit.): 101. 1841. Cytisus laburnum β. jacquinianus Beck, Fl. N.Öst 2(1): 83. 1892. Cytisus laburnum subsp. jacquinianus Wettst., Oesterr. Bot. Z. 40: 436, 438. 1890. Cytisus linneanus Wettst., Oesterr. Bot. Z. 40: 437. 1896, et 173 et 264 fig. 7-12 et 21. 1891. Cytisus penduliformis Stokes, Bot. Mat. Med., 4 : 12. 1812. Cytisus pendulus Salisb., Prodr. : 330. 1796, nom. illeg. Cytisus vulgare J.Presl, Prir. Rostlin Aneb. Rostl. 3: 99. 1835, nom. inval. Laburnum alschingeri (Vis.) K.Koch, Hort. Dendrol. 253, No. 4. 1854. Laburnum alschingeri (Vis.) K.Koch & Fint., Wochenschr. 2. 405. 1859. Laburnum anagyroides f. jacquinianum (Wettst.) Hayek, Fl. Steiermark 1: 1084. 1910 [1]. Laburnum anagyroides f. linnaeanum (Wettst.) Hayek, Fl. Steiermark 1: 1083. 1910 [2]. Laburnum anagyroides subsp. jacquinianum (Wettst.) Hayek, Fl. Steiermark 1: 1084. 1910. Laburnum anagyroides var. alschingeri (Vis.) C.K.Schneid., Ill. Handb. Laubholzk. 2:38. 1907. Laburnum jacquinianum (Wettstein) Dieck. ex Neuheit., Nat. Arboret. Dieck. (Dieck, Neuh. Nat. Arb.) 19. 1892-93. Laburnum jacquinianum (Wettst.) Dalla Torre & Sarnth., Fl. Tirol 6(2): 634. 1909, nom. illeg. Laburnum laburnum subsp. jacquinianum (Wettst.) Aschers. & Graebn. Syn 6(2): 272. 1907. Laburnum laburnum subsp. linnaeanum (Wettst.) Aschers. & Graebn. Syn 6(2): 272. 1907. Laburnum linneanum (Wettst.) hort., Nat. Arboret. Dieck. (Dieck, Neuh. Nat. Arb.) 19. 1892. Laburnum pendulum Raf., Sylva Tellur. 24. 1838. Laburnum praecox Fuss, Fl. Transs. 151. 1866. Laburnum tardiflorum hort., in Rev. Hort. 120. 1878. Laburnum variabile Vilm., Vilmorin`s Blumeng., ed. 3, Sieb. & Voss, 1. 198. 1894, nom. inval. Laburnum vulgare Griseb., Spic. Fl. Rumel. et Bithyn. 7. 1843. Laburnum vulgare J.Presl, Prir. Rostlin Aneb. Rostl. 3: 99, t. 8. 1835 nom. illeg. non Griseb. (1843). Laburnum vulgare var. typicum Beck. a Laburnum anagyroides subsp. anagyroides szinonimái: Laburnum anagyroides subsp. alschingeri (Vis.) Hayek, Fl. Steiermark 1. 1083. 1910. Laburnum anagyroides subsp. jacquinianum (Wettst.) Aschers. & Graebn., Syn. Mitteleur. Fl., 6 (2) : 273. 1907.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges aranyeső témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges aranyeső témájú médiaállományokat és Közönséges aranyeső témájú kategóriát.

A közönséges aranyeső avagy közönséges sárgaakác (Laburnum anagyroides) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó faj. Kerti növényként általában a Laburnum nemzetség másik fajával, a havasi aranyesővel alkotott hibridjét, a hosszúfürtű aranyesőt (Laburnum × watereri) ültetik. Minden része erősen mérgező.

Előfordulása

A közönséges aranyeső elterjedési területe Közép- és Dél-Európa hegységei Kelet-Franciaországtól a Balkánig. Magyarországon a Dunántúlon vadon is előfordul.

Megjelenése

Az aranyeső 5–7 méter magas, felálló ágú bokor vagy kis fa, keskeny, szabálytalan koronával. Kérge sima, zöldesbarna. Ágai eleinte felállók, később gyakran lehajlanak, szürkészöldek, ezüstös szőrűek. Hármas összetett levelei szórt állásúak, a rövid hajtásokon csomósan helyezkednek el, nyelük 2–7 centiméter, selymesen szőrös. A levélkék elliptikusak vagy fordított tojás alakúak, 15–80 milliméter hosszúak és 15–30 milliméter szélesek, csúcsuk tompa vagy lekerekített, rövid szálkahegyben végződik, felül sötétzöldek, kopaszok, fonákjuk szürkészöld, rásimuló szőrű. Virágai világossárgák, 15–18 milliméter szélesek, 10–20 centiméteres lecsüngő fürtökben fejlődnek. A virágzási ideje április–május között van. Magja nagyon mérgező.

Életmódja

Az aranyeső napfényes erdők, sziklás és köves lejtők lakója. A napos helyeket és a száraz, meszes, tápanyagban gazdag vályog- és törmeléktalajokat kedveli. A síkságoktól a hegyvidékekig megtalálható.

Felhasználása

Dísznövényként ritkán előforduló fajtái:

• ‘Aureum’ – sárga levelű,
• ‘Quercifolium’ – levélkéi 3-5 karéjúak, lekerekedők.

Gyakrabban ültetett hibridje a hosszúfürtű aranyeső (Laburnum × watereri).

Képek

• 
  Virágok közelről
• 
• 
  Virágzó faméretű
• 
  példányok
• 
  Termései és magjai
• 
  Levelei és bimbói
• 
  Rajz a virágról, levélről és termésről
• 
  Laburnum × watereri virágok
• 
  Laburnum × watereri termések

Források

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• http://www.theplantlist.org/tpl/record/ild-8863
• Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 350–351. o. ISBN 978-963-09-6602-3