La Boca
| La Boca | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Település | Comuna 4 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 45 113 fő (2010)[1] |
| Népsűrűség | 13 670,61 fő/km² |
| Terület | 3,3 km² |
| Elhelyezkedése | |
 La Boca
Pozíció Argentína térképén
| |
 d. sz. 34° 38′ 08″, ny. h. 58° 21′ 53″34.635556°S 58.364722°WKoordináták: d. sz. 34° 38′ 08″, ny. h. 58° 21′ 53″34.635556°S 58.364722°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz La Boca témájú médiaállományokat. | |
La Boca az egyik legrégebbi kerület az argentin fővárosban, Buenos Airesben. Első lakosai Spanyolországból és Olaszországból, főleg Genovából érkező bevándorlók voltak, akik később a la bocai kikötő raktáraiban dolgoztak. A bevándorló családok megtartották kultúrájukat, és a negyed a mai napig európai jelleget mutat. Napjainkban La Boca főleg rikító színekben pompázó épületeiről, a tangóról és az itt alapított Boca Juniors labdarúgóklubról híres.[2]
La Boca a Riachuelo folyó torkolatánál fekszik (nevét is innen kapta, a boca szó jelentése spanyolul torkolat (vagy száj)), Buenos Aires délkeleti részén. Barracas negyedtől keletre, San Telmótól és Puerto Maderótól pedig délre.
La Boca története
[szerkesztés]
A negyed első lakói 1880 és 1930 között érkeztek, főleg Olaszországból, azon belül is Genovából. La Boca volt Buenos Aires első kikötője, mivel a Riachuelo folyó torkolata biztos védelmet nyújtott az érkező hajóknak. Mivel a terület nagyon mocsaras volt, így a házakat cölöpökre építették. A kikötőben dolgozó munkások a maradék festéket, amivel a hajókat festették, hazavitték, és felhasználták a saját házukon. Egyszerre azonban sosem tudtak annyi festékhez jutni, hogy az az egész házra elég legyen, így minden fal, ajtó, ablak más és más színt kapott. Eredetileg ez alakította ki a la bocai kikötő jellegzetes kinézetét.[3]
1882-ben a negyed lakossága fellázadt, és kikiáltotta a La Boca Köztársaságot. A zendülés hírét hallva, az akkori elnök, Julio Argentino Roca, állítólag személyesen vonult ki seregével és rövid úton leverte a lázadást. La Boca mindig is a radikális politika központja volt Buenos Airesben, 1904-ben itt választották meg az első szocialista kongresszusi képviselőt Alfredo Palacios személyében.[4]
Az argentin válság idején a negyed rengeteg demonstráció színhelye volt.
1884-ben itt alakult az országban először tűzoltóság, ami csak önkéntesekből állt. Argentínában a tűzoltóság a mai napig önkéntes munka, így a tűzoltók nemzeti hősnek számítanak.[5] Szintén itt alapították 1986-ban az első argentin közösségi rádióállomások egyikét.
Látnivalók
[szerkesztés]- El Caminito: Az El Caminito egy sétálóutca az 1866-ban épített vasúti sínek mentén. Az 1950-es években egy helyi művész, Quinquela Martín néhány lakos segítségével az utca házait élénk színűre festette, hogy megidézze a negyed korai, kikötői éveit. A híres tangóművész, Juan de Dios Filiberto 1926-ban írt azonos című művét erről az utcáról nevezte el.
- La Bombonera (Estadio Alberto J. Armando): A Boca Juniors stadionja.
- Quinquela Martín Szépművészeti Múzeum
- Nicolás Avellaneda-híd
Galéria
[szerkesztés]-
El Caminito -
La Boca kikötő, háttérben a Nicolás Avellaneda-híd -
A La Bombonera Stadion -
Tipikus utcakép El Caminitoban -
A Riachuelo torkolata -
Az El Caminito 1939-ben
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.buenosaires.gob.ar/areas/hacienda/sis_estadistico/banco_datos/archivos/PB_densidadbarrio_ARIP_CNP2010.xls
- ↑ Celebrate Tango. (Hozzáférés: 2011. október 20.)
- ↑ Colors and history of La Boca - Caminito Argentina. [2017. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 20.)
- ↑ The Real La Boca — Barrio of Solidarity. (Hozzáférés: 2011. október 20.)
- ↑ La Boca: Places of Interest. (Hozzáférés: 2011. október 20.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
