Lönhart Ferenc
| Lönhart Ferenc | |||
 | |||
| Született | 1819. október 3.[1][2] Nagyág[2] | ||
| Elhunyt | Gyulafehérvár[2] | ||
| Állampolgársága | magyar | ||
| Foglalkozása |
| ||
| Tisztsége |
| ||
| Iskolái | Pázmáneum (1841–) | ||
| Sírhelye | Piski[2] | ||
| erdélyi püspök | |||
| Vallása | római katolikus egyház | ||
| Pappá szentelés | 1844. július 28. | ||
| Püspökké szentelés | 1881. június 5. Kalocsa | ||
| Szentelők |
| ||
| Hivatal | erdélyi segédpüspök | ||
| Hivatali idő | 1881–1882 | ||
| Hivatal | erdélyi püspök | ||
| Hivatali idő | 1882–1897 | ||
| Elődje | Fogarasy Mihály | ||
| Utódja | Majláth Gusztáv Károly | ||
| Társszentelt püspökök | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lönhart Ferenc témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Lönhart Ferenc (Nagyág, 1819. október 3. – Gyulafehérvár, 1897. június 28.) erdélyi katolikus püspök.
Pályafutása
[szerkesztés]Miután apja, Lönhart Ignác, 1825-ben elhunyt, a nagyági plébános Kovács Antal vette pártfogásába a fiút, taníttatta s a kolozsvári konviktusba küldte, ahol a gymnasiumot végezte. A bölcseletet Gyulafehérvárt hallgatta, a teológiát a bécsi Pázmáneumban. 1844. július 28-án püspöke Kovács Miklós misés pappá szentelte fel és maga mellé vette a püspöki irodába iktatónak, 1848-ban a püspök által egybehívott katolikus státusgyűlésen egyházi képviselőként vett részt. Ugyanezen évben a lelkipásztorság és erkölcstan tanárának és tanulmányi felügyelőnek nevezték ki; azonban tanszékét a mozgalmas idők alatt nem foglalhatta el, hanem a püspökkel és az udvari személyzettel a várba szorult. A szabadságharc befejezése után a bombázás alkalmával elhamvasztott püspöki lakból, főpásztorát követve, Kolozsvárra költözött. 1852-ben püspöki titkár és szentszéki ülnök lett. Kovács Miklós azon év október 15-én meghalt és helyét Haynald Lajos foglalta el, akinek Lönhart jobbkeze lett. 1854-ben irodaigazgató, 1858-ban kanonok, (1859. és 1862-ben püspökével Rómában járt), 1862-ben pápai praelatus, 1864-ben kolozsvári plébános, főesperes, egyházi tanfelügyelő, 1865. december 8-ától salamoni címzetes püspök, 1874-ben a gyulaferhérvári káptalan nagyprépostja, 1878-ben scardói címzetes püspök.
Püspöki pályafutása
[szerkesztés]1881. június 5-én gratianopoli felszentelt és erdélyi, 1882. március 24-én Fogarassy Mihály püspök halála után káptalani helynök és március 30-án erdélyi püspök lett, november 6-án pedig valóságos belső titkos tanácsos. Aranymiséjét 1894. július 28-án tartotta.
Rövid ideig tartó püspöksége alatt számos templomot épített és felszerelt, az Erdélyi Római Katolikus Státus iskoláinak ügyeit rendezte, egyes iskoláknak díszes palotákat emelt; egyházi, iskolai s jótékony célra tett adományai meghaladják a 200 000 forintot.
Művei
[szerkesztés]- A keresztény hittan elemi vázlata, gyakorlati kalauz a katholikus kisdedek oktatására. Gruber Ágoston után németből ford. Kolozsvár, 1846 (Bardócz Jánossal együtt)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d e Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 23.)
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.
További információk
[szerkesztés]- Bilinszky Lajos–Prokupek Sámuel: Lönhárt Ferencz erdélyi püspök élete; Krafft Ny., Nagyszeben, 1894
| Előde: Fogarasy Mihály |
Erdélyi katolikus püspök 1882–1897  |
Utóda: Majláth Gusztáv Károly |
.svg){kind=small}