Ugrás a tartalomhoz

Léta Áron

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Léta Áron
2005. július 28-án Nagyajtán
2005. július 28-án Nagyajtán
Született1931. január 26.
Bölön
Elhunyt2009. július 15.
Havadtő
Foglalkozásaunitárius lelkész
SírhelyeBölöni temető
SablonWikidataSegítség

Léta Áron (Bölön, 1931. január 26. – Havadtő, 2009. július 15.) unitárius lelkész, 1956-os erdélyi elítélt és meghurcolt egyházi személy.

Tanulmányok[szerkesztés]

Léta Áron 1931. január 26-án született Bölönben. A sepsiszentgyörgyi Magyar Fiúlíceumban érettségizett. Teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán végezte 1954-1958 között. 1958-ban teológiai szakvizsgát, 1964-ben lelkészképesítő vizsgát tett. 1968-ban szentelték unitárius lelkésszé a Kolozsváron tartott zsinati ülésen.

1956 után[szerkesztés]

Az 1956-os magyarországi eseményeket kővető erdélyi megtorlások áldozata lett. Letartóztatásakor, 1959. január 30-án Alsófelsőszentmihályon volt gyakorló unitárius lelkész. Kihallgatása a marosvásárhelyi Securitatén zajlott le. A MAT Katonai Ügyészsége az EMISZ[1]-per 1. csoportjában helyezték vád alá, feljelentési kötelezettség elmulasztása és a társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával, a BTK 228. paragrafusa és a 209. paragrafus 1. pontja alapján[2] A 211/1958. sz. bűnügyi iratcsomóban szerepel. 10 év börtönre ítélték. Az ítélethirdetés után Szamosújvárra, onnan a stoeneşti-i kényszermunkatáborba került, majd Grădina következett. Innen szabadult 1964. június 27-én.

Lelkészi pályafutás[szerkesztés]

Gyakorló segédlelkészként kezdte a szolgálatát Alsófelsőszentmihályon 1958 novemberében. Meghurcoltatását követően folytatta lelkészi szolgálatait, 1964-1968 között az iszlói gyülekezetben, 1968-1970 között a firtosmartonosi gyülekezetben, 1970-1972 között a homoródjánosfalvi lelkészi állást töltötte be. 1972-től a Lupény-Vulkán Egyházközség lelkésze lett. A lelkészi beiktatása 1972. május 14-én volt megtartva[3].

1993-1995 között a Pipe-Szásznádasi Egyházközségben végzett még szolgálatokat, majd nemsokkal ezután, 1995. augusztus 1-jétől nyugdíjba vonult. Ezt követően írta meg meghurcoltatásának történetét.[4]

Léta Áron és családja a nagyajtai 1956-os emléktáblánál

A millenniumi ünnepségek alkalmával Nagyajtán emlékművet avattak fel a kommunista diktatúra unitárius áldozatainak emlékére[5][6]. Az emléktáblát meglátogatta családjával 2005. július 28-án.

Családja[szerkesztés]

1965-ben házasságot kötött Szász Rozáliával, négy gyermekük született[7]. Családi és közösségi fényképek, valamint bővebb életrajza az Unitárius Pantheonban érhetők el.

Halála és utóélete[szerkesztés]

Léta Áron nyugalmazott lelkész életének 79. évében, 2009. július 15-én Havadtőn elhunyt. Temetése július 17-én volt a havadtői családi háztól a bölöni temetőbe.

Az 1956-os forradalom szomorú hatással volt a Romániában élő magyarokra és súlyos következményei lettek az erdélyi egyházak életében, nagymértékben befolyásolták az Unitárius Egyház és a Teológiai Intézet további működését, alakulását.[8][9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1956-1965 közötti ismertebb csoportok. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
  2. [https://adatbank.ro/cedula.php?kod=636 1956 Erdélyben - Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956-1965]. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
  3. (1972) „Lupényi beiktatásának híre”. Keresztény Magvető 2-3 (78), 177. o.  
  4. Léta Áron: Meghurcoltatásom története (PDF). (Hozzáférés: 2024. május 1.)
  5. (2001) „Milleniumi emlékmű Nagyajtán”. Unitárius Közlöny 4 (12.(72.)), 2-4. o.  
  6. Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
  7. Adatok és fényképek. (Hozzáférés: 2024. május 1.)
  8. Forró-Bathó Ákos: I. rész. Az 1956-os magyar forradalom hatásai .... (Hozzáférés: 2024. május 1.)
  9. Forró-Bathó Ákos: II. rész. Az 1956-os magyar forradalom hatásai .... (Hozzáférés: 2024. május 1.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]