Légrády Károly
Légrády Károly | |
Született | Pollák Károly 1834. november 27. Pest |
Elhunyt | 1903. november 27. (69 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei |
|
Foglalkozása |
|
Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1896–1901) |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Malomszegi Légrády Károly, születési nevén Pollák Károly (Pest, 1834. november 27. – Budapest, 1903. november 27.) mezőgazdász, lapszerkesztő és -kiadó, könyvkiadó, országgyűlési képviselő, a Légrády család legismertebb tagja.
Fiai: Imre (1868–1932), Ottó (1878–1948), ifjabb Károly (1871–1944).
Élete
[szerkesztés]Apja Pollák József orvos volt. Károly 1848-ban a Ludovika Akadémia növendéke, később a pesti egyetemen filozófiát hallgatott, majd Bécsben technikai tanulmányokat folytatott. Az 1850-es években testvérével, Tivadarral a pesti Nádor utcában kőnyomdát létesített, melyet könyvnyomdával és könyvkötészettel bővített ki.
1867-ben felesége, malomszegi Légrády Imre ügyvéd leánya családnevét vette fel, apósa pedig átruházta rá nemességét és előnevét.[1] 1872-ben fővárosi törvényhatósági bizottsági tag lett.
A Légrády Testvérek cég tulajdonosa Károly és Tivadar volt. Miután cégük az Ellenőr, a Földmívelési Érdekeink és a Falusi Gazda című lapok kiadója volt, 1878-ban elindította legfontosabb vállalkozását, a Pesti Hírlapot. A lap főszerkesztője Légrády Károly volt és kitűnő érzékű lapvezérnek bizonyult, a Pesti Hírlapot a közönség hamar megkedvelte. Főszerkesztőként a szabadelvű kormánypárt politikáját támogatta, újságja a tiszaeszlári per idején az egyik legfontosabb vérvádellenes sajtóorgánum volt.
1895-ben mint a Szabadelvű Párt tagja országgyűlési képviselőnek választották, ezután lemondott a főszerkesztői posztról. A következő országgyűlési választáson azonban nem sikerült újraválasztatnia magát.
Légrády Károly élénk gazdasági szakirodalmi tevékenységet is folytatott, Magyarországon újszerű gazdasági termelési módokról írt ismertető tanulmányokat. A francia módszer szerint való gyümölcstermelést ő terjesztette nálunk. 1885-ben kiadta A spárgatermelés kézikönyve című alapvető munkáját, amelyben Magyarországon ma széltében elterjedt, általa föltalált spárgatermelési módszert propagált. A halotthamvasztásnak, amelynek érdekében több cikket írt, nagy híve volt.
Halála után a vállalkozást és a Pesti Hírlapot fiai, elsősorban Ottó és Imre vitték tovább; ifjabb Légrády Károly körülbelül tíz évig dolgozott a kiadóhivatalban, 1909-ben kivált a cégből.
Sírja a Kerepesi úti temető B.380-as parcellájában található.
Emlékezete
[szerkesztés]Légrády Károlyról a főváros XIII. kerületében utcát neveztek el, de az 1950-es évek elején az utca nevét Balzac-ra változtatták.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az erre vonatkozó adatot Kempelen Béla Magyar nemes családok című munkájából idézi: Lengyel Géza. Magyar újságmágnások. Budapest: Akadémiai Könyvkiadó, 13. o. (1963) Irodalomtörténeti füzetek 41. szám.
Források
[szerkesztés]- Magyar zsidó lexikon
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Torda István: A spárgatermelő sajtókirály : Száz éve halt meg a legendás lapkiadó, Légrády Károly. Népszabadság, 2003. november 27.
- Lengyel Géza. Magyar újságmágnások. Budapest: Akadémiai Könyvkiadó, 12–13. o. (1963) Irodalomtörténeti füzetek 41. szám.
- PIM
- Magyar üzletemberek
- Magyar nyomdászok
- Magyar újságírók
- Szabadelvű Párt-tagok
- Országgyűlési képviselők (Szabadelvű Párt)
- Országgyűlési képviselők (1896–1901)
- Zsidó származású magyarok
- Pestiek
- 1834-ben született személyek
- 1903-ban elhunyt személyek
- Lapalapítók és sajtóvállalkozók
- A Fiumei Úti Sírkertben eltemetett személyek