Látszólagos ellenállás
Látszólagos ellenállásnak nevezzük a komplex impedancia abszolút értékét. A látszólagos ellenállás jele Z, mértékegysége az ohm.
A látszólagos ellenállás értelmezése
[szerkesztés]A komplex impedancia a definíciója alapján
- .
A képletekben U0 és I0 a feszültség, illetve az áramerősség csúcsértéke; ω a körfrekvencia; t az idő; α és β a feszültség, illetve az áramerősség fázisszöge; φ a fáziskülönbség a feszültség és áramerősség között. Az i az imaginárius egység (képzetes egység), az e az Euler-féle szám.
Mivel a látszólagos ellenállás a definícióból adódóan a komplex impedancia abszolút értéke, ezért
- .
Olyan váltakozó feszültségnél, amelynél az effektív értékek egyenesen arányosak a csúcsértékekkel (pl. a szinuszos váltakozó feszültségnél), a látszólagos ellenállás az effektív feszültség és az effektív áramerősség hányadosaként is kiszámítható:
- .
A látszólagos ellenállás segítségével a komplex impedancia:
- .
A látszólagos ellenállás kapcsolata a hatásos ellenállással és a meddő ellenállással
[szerkesztés]A komplex impedancia (mint bármely komplex mennyiség) valós és képzetes részre bontható. Valós része a hatásos ellenállás (rezisztencia), jele Rh; képzetes része a meddő ellenállás (reaktancia), jele X. Képlettel:
- .
A hatásos ellenállás és a meddő ellenállás kifejezhető a látszólagos ellenállás, illetve a fáziskülönbség segítségével:
- .
A fordított irányú összefüggések a látszólagos ellenállás, illetve a fáziskülönbség tangensének kiszámítására:
- .
A hatásos ellenállásra és a meddő ellenállásra felírt összefüggések alapján a komplex impedancia:
- .
Egyes eszközök látszólagos ellenállása
[szerkesztés]Ohmos ellenállás látszólagos ellenállása
[szerkesztés]Egy fogyasztót ohmos ellenállásnak nevezünk, ha egyenáramra vagy szinuszos váltakozó feszültségre kapcsolva a fogyasztón átfolyó áram erőssége egyenesen arányos a feszültséggel. Igazolható, hogy ha egy R ellenállású ohmos ellenállást szinuszos váltakozó feszültségre kapcsolunk, akkor komplex impedanciája megegyezik az ohmos ellenállással
- .
Ennek alapján az ohmos ellenállás látszólagos ellenállása:
- .
Az ohmos ellenállásnál a feszültség és áramerősség azonos fázisban van egymással, azaz
- .
Ideális tekercs látszólagos ellenállása
[szerkesztés]Egy tekercset ideális tekercsnek nevezünk, ha ohmos (és kapacitív) ellenállása elhanyagolható, így szinuszos váltakozó feszültségre kapcsolva az áramerősséget csak az önindukció befolyásolja. Igazolható, hogy egy L önindukciós tényezőjű ideális tekercset szinuszos váltakozó feszültségre kapcsolva a komplex impedancia:
- .
Ennek alapján az ideális tekercs látszólagos ellenállása:
- .
Az ideális tekercsnél az áramerősség 90°-ot késik a feszültséghez képest, azaz
Ideális kondenzátor látszólagos ellenállása
[szerkesztés]Egy kondenzátort ideális kondenzátornak nevezünk, ha ohmos (és induktív) ellenállása elhanyagolható, így szinuszos váltakozó feszültségre kapcsolva az áramerősséget csak a kapacitása befolyásolja. Igazolható, hogy egy C kapacitású ideális kondenzátort váltakozó feszültségre kapcsolva a komplex impedancia:
- .
Ennek megfelelően az ideális kondenzátor látszólagos ellenállása:
- .
Az ideális kondenzátornál az áramerősség 90°-ot siet a feszültséghez képest, azaz
A látszólagos ellenállás függése a frekvenciától
[szerkesztés]Az ohmos ellenállás látszólagos ellenállása:
- .
Eszerint az ohmos ellenállás látszólagos ellenállása nem függ a frekvenciától.
Az ideális tekercs látszólagos ellenállása:
- .
Eszerint az ideális tekercs látszólagos ellenállása egyenesen arányos a váltakozó feszültség körfrekvenciájával, illetve frekvenciájával.
Az ideális kondenzátor látszólagos ellenállása:
- .
Eszerint az ideális kondenzátor látszólagos ellenállása fordítottan arányos a váltakozó feszültség körfrekvenciájával, illetve frekvenciájával.
Az összetett hálózatok látszólagos ellenállása általában a fentieknél bonyolultabb módon függ a frekvenciától, illetve a körfrekvenciától.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Budó Ágoston: Kísérleti fizika II., Budapest, Tankönyvkiadó, 1971.
- Hans Breuer: SH atlasz – Fizika, Budapest, Springer-Verlag, 1993, ISBN 963 7775 58 7
- Villamos mérések zsebkönyve, Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1967.
- Torda Béla: Bevezetés az elektrotechnikába - 2. Váltakozóáramú hálózatok, (kézirat: http://www.muszeroldal.hu/measurenotes/torda2.pdf)