Ugrás a tartalomhoz

Lányi József

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lányi József
Született1868. június 29.
Németpróna
Elhunyt1931. október 28. (63 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztségemegyéspüspök (1906. november 16. – )
knini püspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1891. július 2.
Püspökké szentelés1906. december 8.
Szentelők

Hivatalknini püspök
Hivatali idő1906–1931
ElődjeMajorosy János
Társszentelt püspökök
Papp Antal1912. október 14.
Miklósy István1913. október 5.
Novák István1914. január 11.
Grősz József1929. február 24.
SablonWikidataSegítség

Késmárki Lányi József (Németpróna, 1868. június 29.Budapest, 1931. október 28.) kanonjogi doktor, római katolikus áldozópap a besztercebányai egyházmegyében, fölszentelt püspök,[2] egyházi író.

Pályafutása

[szerkesztés]

Tanulmányait a budapesti egyetem hittani karán végezte, ahol teológiából és 1894-ben kánonjogból doktorált. 1891. július 2-án szentelték pappá. Azután segédlelkész (káplán) volt, majd 1892-től a besztercebányai egyházmegyei hivatal levéltárnoka és püspöki szertartó, a korponai községi felső népiskola igazgatója. 1898-tól Jánosgyarmaton volt plébános, 1899-től Besztercebányán teológiát tanított, 1900 és 1906 között Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös magyar nyelvtanára volt. 1904-ben lehéri javadalmas apáttá, 1906-ban a váradi káptalan egyik irodalmi stallumának kanonokjává, 1907-ben egyházmegyei főtanfelügyelővé avatták.[2]

Püspöki pályafutása

[szerkesztés]

1906. november 16-án knini (tinnini) püspökké nevezték ki (ez a török uralom óta címzetes püspökség[3]); december 8-án[4] szentelte püspökké Radnai Farkas besztercebányai püspök, Fischer-Colbrie Ágoston kassai koadjutor püspök és Fetser Antal nagyváradi segédpüspök segédletével.

1909-ben a Szent Sír Lovagrend tagja lett, 1915 májusától székesegyházi főesperes. 1919 márciusában, amikor a románok megszállták Nagyváradot, Budapestre költözött.[2]

Művei

[szerkesztés]
  • Az egyházi festészetről. Budapest, 1888.
  • Az Itala és Vulgata. Budapest, 1890. (A budapesti egyetem hittudományi karától pályadíjjal jutalmazott értekezés.)
  • A szyr, kald és arab diakritikus jelek. Budapest, 1891 (Ugyanazon kartól pályadíjjal kitüntetett értekezés
  • Nabukodonozor büntetése. Budapest, 1891
  • Az eskü kanonjogi szempontból. Besztercebánya, 1894 (doktori felavató értekezés)
  • A valláserkölcsi nevelés fontossága korunkban. Budapest, 1896
  • A magyar katholikusok Lateranban. Budapest, 1902.
  • A nőemancipáció és a kath. egyház álláspontja. Hely nélkül, 1904.
  • Ünnepi Szt beszéd Szt István első m. kir. ünnepén... Nagyvárad, 1909

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]