Kruno Prijatelj
| Kruno Prijatelj | |
 | |
| Született | 1922. július 1. Split[1] |
| Elhunyt | 1998. június 27. (75 évesen) Split[1] |
| Állampolgársága | horvát |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Faculty of Humanities and Social Sciences, University of Zagreb |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kruno Prijatelj (Split, 1922. július 1. – Split, 1998. június 27.) horvát művészettörténész, egyetemi tanár.
Élete
[szerkesztés]Splitben a barokk Milesi-palotában született 1922-ben nemesi családból.[2] A második világháború viharos időszakában tanult. Művészettörténeti tanulmányait Zágrábban kezdte, majd Rómában folytatta, ahonnan visszatért Zágrábba, és ott szerzett diplomát 1946-ban.[3] 1947-ben doktorált Zágrábban a „Barok u Splitu” (A Barokk Splitben) című művével.[4] A spliti Régészeti Múzeumban dolgozott, majd 1950 és 1979 között a Spliti Művészeti Galéria igazgatója volt.[3] Ezek munkásságának legtermékenyebb évei és erre az időre esik a horvát művészettörténethez való legnagyobb hozzájárulása.
Oktatással is foglalkozott, 1972-től a Zágrábi Egyetemen részmunkaidőben a modern művészet tanáraként tanított. 1979-től nyugdíjba vonulásáig, 1991-ig a Zárai Egyetem Filozófiai Karának rendes tanára volt.[3][4] 1968-ban a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja, 1983 júniusában pedig rendes tagja lett.[3][4]
Tudományos munkássága
[szerkesztés]Az ókortól a 20. századig tanulmányozta a horvát művészetet, különösen a dalmát festészetet. Szisztematikusan kutatta és értelmezte a dalmáciai művészettörténet feldolgozatlan fejezeteit: a dalmát festőiskolát (14 – 16. század), a manierizmust, a barokkot, a 19. századi művészet, a külföldön dolgozó 14. – 19. századi dalmáciai reneszánsz és barokk mesterek és külföldi mesterek munkáit Dalmáciában és Isztriában.[3] Számos műalkotást fedezett fel, számos meghatározási kérdést megoldott. Fontos műalkotásokat elemzett, és meghatározta helyüket a horvát művészetben. Tanulmányai, monográfiái, értekezései az egyes művek részletes ismeretén alapulnak. Külföldi folyóiratokban és könyvekben népszerűsítette a régi dalmát mestereket nemzetközi szakmai körökben. Nagyra értékelte a modern horvát mestereket, valamint fiatal festőket és szobrászokat mutatott be a nagyközönségnek. A Spliti Művészeti Galéria kiállításának és számos kiállításnak és katalógusnak a szerzője.[3] Elkötelezett munkája révén számos, addig névtelen művészt fedezett fel. A maga idejében kétségtelenül a barokk legjobb ismerője volt Dalmáciában, ezért a barokk barátjának is nevezték.[5]
Fő művei
[szerkesztés]- Barok u Splitu, Split, 1947
- Albanski umjetnik Andrija Aleši u Splitu i u Rabu, (társszerző: Cvito Fisković), 1948
- Slike domaće škole XV. stoljeća u Splitu, 1951
- Andrija Medulić Schiavone, 1952
- Umjetnost XVII. i XVIII. stoljeća u Dalmaciji, 1956
- Ivan Duknović, 1957
- Juraj Čulinović, 1961
- Studije o umjetninama u Dalmaciji I, Zagreb, 1963
- Klasicistički slikari Dalmacije, Split, 1964
- Slikar Blaž Jurjev, 1965
- Dubrovačko slikarstvo XV–XVI stoljeća, 1968
- Studije o umjetninama u Dalmaciji II, Zagreb, 1968
- Studije o umjetninama u Dalmaciji III, Zagreb, 1975
- Barok u Dalmaciji (fejezet a Barok u Hrvatskoj című könyvben), 1982
- Studije o umjetninama u Dalmaciji IV, Zagreb, 1983
- Dalmatinsko slikarstvo 15. i 16. stoljeća, Zagreb, 1983
- Studije o umjetninama u Dalmaciji V, Zagreb, 1989
- Slikarstvo u Dalmaciji od 1784. do 1884. 1989
- Splitska katedrala, 1991
- Antun Motika (1902–1992), Zagreb, 1992
- Fulgencije Bakotić, 1993
- Kroz povijest umjetnosti u Dalmaciji (XIII-XIX. st.), Split, 1995
- Életének 70. évfordulója tiszteletére 1992-ben megjelent tanulmányainak kétkötetes gyűjteménye.
Díjai
[szerkesztés]1984-ben életműdíjat kapott.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Hrvatska encikopedija: Hrvatska enciklopedija: Prijatelj, Kruno. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. május 9.)
- ↑ Maroević: Tonko Maroević: In memoriam Kruno Prijatelj (1922-1998). Radovi Instituta za Povijest Umjetnosti, 22. sz. (1998) 211–217. o. Hozzáférés: 2022. május 9.