Krasznokamenszk
Krasznokamenszk | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Irányítószám | 674670–674684 | ||
Körzethívószám | 30245 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 52 299 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | jakutszki idő, irkutszki idő | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 50° 06′, k. h. 118° 02′50.100000°N 118.033333°EKoordináták: é. sz. 50° 06′, k. h. 118° 02′50.100000°N 118.033333°E | |||
Krasznokamenszk weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Krasznokamenszk témájú médiaállományokat. |
Krasznokamenszk (oroszul: Краснокаменск) város Oroszország ázsiai részén, a Bajkálontúli határterületen, a Krasznokamenszki járás székhelye. A határterület második legnépesebb városa, az uránérc-bányászat és -feldolgozás központja.
Elhelyezkedése
[szerkesztés]Az Arguny-hegység előhegyeiben, száraz sztyeppen, Csitától vasúton 560 km-re, légvonalban 380 km-re délkeletre helyezkedik el. Távolsága a kínai határon fekvő Zabajkalszktól országúton kb. 100 km, Priargunszktól 114 km.[2] Vonattal a városba a Csita–Priargunszk vasútvonalon lehet eljutni; Uruljunguj (Урулюнгуй, az azonos nevű folyó partján) állomástól egy kb. 20 km-es szárnyvonal vezet Krasznokamenszkbe.
A városban töltötte büntetését 2005–2006-ban Mihail Hodorkovszkij orosz üzletember.[3]
Története, gazdasága
[szerkesztés]Krasznokamenszk fiatal település, ún. monováros, amely egyetlen nagyvállalat működtetésére jött létre. 1963-ban a jövendő település térségében Oroszország legnagyobb uránérc-lelőhelyét fedezték fel (Sztrelcovi molibdén-uránérc lelőhely). A kitermelésre és feldolgozásra 1968-ban alapított vállalat (mai nevén: Priargunszki Bányászati és Vegyipari Egyesülés, oroszul: Приаргунское производственное горно-химическое объединение) először 1970-ben bocsátott ki uránt, ezen kívül molibdént, mangánt, kénsavat, stb. állít elő, hidrometallurgiai részlege, szénbányászata, hőerőműve van. 1994 óta részvénytársasági formában működik. A cég az Atomredmetzoloto nevű holdinghoz tartozik, amely a Roszatom állami atomenergetikai konszern bányászati divíziója.
A bányákkal és a feldolgozókombináttal párhuzamosan épült a város, alakultak meg intézményei és a helyi szükségleteket kielégítő termelő- és kereskedelmi vállalatai. 1977-ben az akkor létrehozott, 12 településből álló járás székhelye lett. A város tizenkét különálló lakótelepből (mikrorajonból) áll, kettő közülük magántulajdonban van.
Népessége
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ Mojgorod.ru
- ↑ По диким степям Забайкалья Archiválva 2018. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2018-03-18)
- ↑ A 2002-es népszámlálás adatai. [2012. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 3.)
- ↑ A 2010-es népszámlálás adatai. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
Források
[szerkesztés]- Krasznokamenszk (orosz nyelven). Enciklopegyija Zabajkalja
- Isztorija goroda (orosz nyelven). Krasznokamenszk város portálja. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
- Isztorija Archiválva 2018. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (Krasznokamenszk hivatalos portálja. Hozzáférés: 2018-03-18)