Kovács Béla (levéltáros)

Kovács Béla
Született	1914. november 15. Sárrétudvari
Elhunyt	2007. február 21. (92 évesen) Debrecen
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus könyvtáros levéltáros muzeológus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1992. február 23.) magyarországi parlamenti képviselő (1992. február 24. – 1994. június 27.)
Iskolái	Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem (–1941) Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1965, könyvtártudomány)
Parlament.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

Kovács Béla (Sárrétudvari, 1914. november 15. – Debrecen, 2007. február 21.) magyar tanár, könyvtáros, levéltáros, muzeológus, országgyűlési képviselő.

Életpályája

Korai évei

Kovács Gyula református segédlelkész és Schön Antónia tanítónő házasságából született, Sárrétudvariban. Apja szegény sorú, sokgyerekes erdélyi családból származott, anyja felvidéki származású volt, aki a tanítóképzőt Pozsonyban végezte. Ő maga az elemi iskola első három osztályát Tiszaeszláron járta ki 1921–1924 között, ám miután egy tragikus tűzesetet követően mindkét szülejét elvesztette, bekerült az Országos Protestáns Árvaházba, s a negyedik osztályt már Pestújhelyen járta ki.

Középiskolai tanulmányait is Budapesten folytatta; 1925–1929 között négy osztályt a Lónyay utcai református gimnáziumban végzett, majd református tanítóképzőbe kezdett járni Nagykőrösre. Itt csak egy évet fejezett be – idős kori visszaemlékezése szerint a gyenge zenei érzéke miatt nem kívánt tovább maradni a kántori képzésre is nagy súlyt fektető intézményben –, ezután a Miskolci Állami Faipari Szakiskolában folytatta tanulmányait, hogy mielőbb szakmához, s ezáltal kereseti lehetőséghez jusson. Ott sem maradt azonban egy évnél tovább (1930–1931 között), mert felvették a hajdúböszörményi Református Gimnázium (Kálvineum) egy kedvezményes helyére, mint református tanítóárvát; itt is érettségizett 1935-ben.

Újságíróként kezdett dolgozni, de hamar kiábrándult a pályából, ezért egy rövid időre szövőgyárban helyezkedett el, 1935 szeptemberében pedig – már tanévkezdés után, pótjelentkezéssel – beiratkozott az akkor gróf Tisza István nevét viselő Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, történelem-földrajz-művészettörténelem szakra. Egyetemi évei alatt a Református Kollégium lakója volt, és látogatta a kollégium Tanárképző Intézetének előadásait, ahova ráadásul ösztöndíjasként került be. Három szakja mellé később felvette még a régészetet is, Egyetemi tanulmánnyait 1940-ben fejezte be, pedagógiai szakvizsgáját azonban csak a következő évben tette le, amikor levéltárosi szakképzettséget is szerzett. Ugyancsak 1941-ben doktorált is, történelemből. Jóval később, 1963–1965 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár szakán is hallgatott két évet.

Pályafutása

1940–1941 között a máramarosszigeti református gimnázium tanára, 1941–1944 között Zilahon Szilágy vármegye főlevéltárosa és levéltárvezetője, 1944–1945 között az Országos Levéltár főlevéltárosa volt. 1945–1948 között Debrecenben állami gimnáziumi tanár és igazgató-helyettes volt; a Pedagógusok Szabad Szakszervezetének debreceni titkára volt. 1948–1949 között Debrecenben börtönbe került. 1949–1951 között egyházi pénzbeszedőként dolgozott. 1951–1956 között a Tiszántúli református egyházkerület főlevéltárosa lett. 1956-ban a Debreceni Forradalmi Bizottmány elnöke volt. 1957–1959 között ismét börtönbe került Debrecenben és Márianosztrán. 1959-ben Debrecenben segédmunkásként tevékenykedett. 1959–1963 között Kecskeméten a református egyháznál könyvtáros és levéltáros volt. 1963–1974 között a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár főkönyvtárosa volt. 1975-ben nyugdíjba vonult.

Politikai pályafutása

1931–1936 között a Nemzeti Radikális Párt, majd 1936-tól az FKGP tagja volt. 1945 után az FKGP debreceni elnökségi tagjává választották, 1956-ban a párt debreceni elnöke is volt. Három évtizednyi kényszerszünet után, 1988-ban ismét megkezdte az FKGP újjászervezését, a kisgazdák megyei elnöke lett. 1989–1990 között tagságot viselt a párt Politikai Bizottságában, az Intézőbizottságban és az országos nagyválasztmányban, a fegyelmi bizottságnak pedig elnöke volt. Az 1990-es országgyűlési választáson négy évre parlamenti képviselővé választották, mandátumát az FKGP Hajdú-Bihar megyei listáján nyerte el. 1990–1991 között az FKGP, a következő két évben a „36-ok”, 1993–1994 között pedig az EKGP frakciójában foglalt helyet; a parlamenti bizottságok közül a Nemzetbiztonsági Bizottságban viselt tagságot. 1993-tól a Történelmi Kisgazdapárt és az intézőbizottság tagja, valamint az etikai bizottság elnöke volt.

Családja

Szülei Kovács Gyula (?-1924) és Schoen Antónia (?-1924) voltak. Három testvére volt, akiket a szülők tragikus halála után örökbefogadó családok vettek magukhoz. Házasságot 1941-ben kötött Máramarosszigeten – de már a jó fizetést ígérő zilahi, főlevéltárosi kinevezésének ismeretében –, felesége a temesvári származású Horváth Ida Katalin volt, akit még debreceni évei során ismert meg.

Források

• Völgyesi Zoltán: Dr. Kovács Béla levéltáros életpályája és 1956-os tevékenysége. Levéltári Közlemények, 87. (2016)
• Herman Péter: Ki Kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
• Visszaemlékezések
• Kovács Béla a Magyar Nemzeti Névtér oldalon

További információk

• Az 1990-ben megválasztott Országgyűlés Almanachja. Főszerkesztő: Kiss József. Budapest, Magyar Országgyűlés, 1992.
• Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. ISBN 963-955-607-6