Kottanner Jánosné
| Kottanner Jánosné | |
 | |
| Pesky Ede: A magyar Szent Korona elorzása Visegrádról', a Hölgyfutár illusztrációja (1864) | |
| Született | Wolfram Ilona 1400[1][2][3][4][5] nem ismert |
| Elhunyt | 1470 (69-70 évesen)[6][3][4][5] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | 1. Székeles (Gelusch) Péter soproni polgármester (?–1430/31) 2. Kottanner János (1405 körül–1470 után), a bécsi Szent István-székesegyház kamarása |
| Gyermekei | 1. Székeles Vilmos 2. Kottanner Katalin 3. Kottanner N. (leány) |
| Szülei | Wolfram Péter (?–1435 után) N. N. (?–1442 körül) |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kottanner Jánosné témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kottanner Jánosné, született: Wolfram Ilona, németül: Helene Kottannerin (1400 körül – 1470 után) magyarországi német származású memoárszerző, Luxemburgi Erzsébet magyar királyné udvarhölgye és leányának, Habsburg Erzsébet hercegnőnek, későbbi lengyel királynénak a szárazdajkája[7] 1439–1440-ben. A régebbi irodalom tévesen Hvendler Ilona néven emlegette.
Élete
[szerkesztés]Wolfram Péter nemes leánya, 1430/31-ig Székeles (Gelusch) Péter soproni polgármester felesége, akitől egy fia, Vilmos született. 1432-ben a nála 5-6 évvel fiatalabb Kottanner János bécsi polgár felesége lett, akinek két lányt szült. Az egyik lányát, Katalint az emlékirataiban név szerint is megemlítette. Első férje révén tudott magyarul, legalábbis mindent értett, ez kiderül az emlékiratából is. Így került Albert udvarába, majd Visegrádra. Albert halála (1439. október 27.) után Luxemburgi Erzsébet segítője lett. Ő csempészte ki a visegrádi várból a Szent Koronát, ő szervezte meg (1440. február 20. – február 21.) a Szent Korona elrablását a visegrádi vár kincseskamrájából, vitte a koronát szánon a komáromi várba, ahol érkezése után az ő segédletével szülte meg Luxemburgi Erzsébet V. Lászlót. A székesfehérvári koronázáson (1440. május 15.) ő tartotta karján a királyt, valamint ő viselte gondját a koronázó városba, majd Győrbe és Sopronba vezető úton. Élményeiről német nyelvű emlékirata maradt fenn, amely nem csupán a magyar politikatörténetnek, hanem a művelődéstörténetnek, néprajznak is becses forrása, egyben a legrégebbi fennmaradt magyarországi német nyelvű emlékirat.
Szövegkiadások
[szerkesztés]- Die Denkwürdigkeiten der Helene Kottannerin. 1439–1440; szerk. Karl Mollay; Österreichischer Bundesverlag Für Unterricht–Wissenschaft und Kunst, Wien, 1971 (Wiener Neudrucke)
- The memoirs of Helene Kottanner, 1439–1440. Translated from the German with introduction, interpretative essay and notes; angolra ford., tan., jegyz. Maya Bijvoet Williamson; Brewer, Cambridge, 1998 (The library of medieval women)
Magyarul
[szerkesztés]- A korona elrablása. Egy magyarországi nő, Kottanner Jánosné emlékirata 1439–1440-ből; közread. Mollay Károly; Pátria Ny., Bp., 1975 [minikönyv]
- A korona elrablása. Kottanner Jánosné emlékirata. 1439–1440; sajtó alá rend., ford. Mollay Károly; Magyar Helikon, Bp., 1978 (Bibliotheca historica)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. március 2.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b NUKAT
- ↑ a b Bibliografie dějin Českých zemí
- ↑ a b MAK (lengyel nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ A szárazdajka az a dajka, aki nem szoptat, hanem csak gondozza a gyermeket.
Források
[szerkesztés]- Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. 618. o. ISBN 963-05-1803-1
- Mollay Károly (1957). „Kottanner Jánosné és naplója” (magyar nyelven). Soproni Szemle 11 (1–2), 1–9. o. (Hozzáférés: 2017. május 20.)
További információk
[szerkesztés]- A korona elrablása: Kottanner Jánosné emlékirata 1439–1440. Ford. Mollay Károly. Budapest: Magyar Helikon. 1978.
- 1891 Irodalomtörténeti Közlemények 1, 373-382.
