Koszmosz–230
Koszmosz–230 | |
Gyártó | Pivdenne |
Típus |
|
Indítás dátuma | 1968. július 5. |
Indítás helye | Kapusztyin Jar |
Hordozórakéta | Koszmosz–2 hordozórakéta |
COSPAR azonosító | 1968-056A |
SCN | 03308 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Koszmosz–230 (oroszul: Космос–230), szovjet DSZ–U3–SZ típusú napkutató műhold. A DSZ–U3–SZ típus második, egyben utolsó példánya.
Küldetés
[szerkesztés]Feladata a Nap rövidhullámú sugárzásának és a világűr röntgen-háttérsugárzásának vizsgálata.
Jellemzői
[szerkesztés]Az OKB–586 tervezőirodában fejlesztették és építették. Üzemeltetője a szovjet Tudományos Akadémia (oroszul: Академия наук (АН) СССР).
1968. július 5-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából Koszmosz–2M (63SZ1) típusú hordozórakétával juttatták pályára. Az orbitális egység alacsony Föld körüli pályán teljesített szolgálatot. A 92,5 perces, 48,4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 278 kilométer, apogeuma 518 kilométer volt. Hasznos tömege 400 kilogramm. Háromtengelyesen, Napra orientált típus.
A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a körkörösen elhelyezett 8 napelemtábla energiahasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok, napelemes energiaellátás – földárnyékban pufferakkumulátorokkal).
A Koszmosz–166 programját folytatta. Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket (diffrakciós spektrométer, röntgentartományban működő Nap-leképező készülék, röntgenszámláló), külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). A hátsó félgömbben az energiaellátást biztosító kémiai akkumulátorok kaptak elhelyezést. Külső felületén helyezték el az érzékelőket. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló gáz (nitrogén) biztosította. A hőegyensúlyt sugárzáselnyelő anyaggal, illetve zsalus radiátorral biztosították. Szolgálatával hozzájárult a különböző űrtechnikák fejlesztéséhez.
1968. november 2-án 120 napos szolgálatát követően belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források
[szerkesztés]- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
[szerkesztés]- Koszmosz–230. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 25.)
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |