Kossuth (hajó)

	Névváltozatok
Időszak	Név
1913–1919	Ferencz Ferdinánd főherczeg
1919–1930	Rigó
1930–1955	Leányfalu
1955–1978	Kossuth

	Kossuth
	A Kossuth még Leányfalu néven 1937-ben (magyar)
Hajótípus	gőzhajó
Névadó	Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös (eredeti), Kossuth Lajos (mai)
	Pályafutása
Építő	Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.
Építés kezdete	1913
Vízre bocsátás	1913
Szolgálatba állítás	1913
Szolgálat vége	1978 (utazóhajóként)
Sorsa	a Közlekedési Múzeum kiállítóhelye
	Általános jellemzők
Hossz	61,80 m
Szélesség	15,80 m
Merülés	1,30 m
Teljesítmény	580 LE
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kossuth témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a magyar gőzhajóról szól. Hasonló címmel lásd még: Kossuth (egyértelműsítő lap).

A Kossuth, eredeti nevén Ferencz Ferdinánd főherczeg egy 1913-ban gyártott magyar lapátkerekes gőzhajó, egyike azon kevés ilyen járműnek, amelyet megőriztek az utókor számára. Jelenleg Budapesten áll kikötve Kossuth Múzeumhajóként, mint a Közlekedési Múzeum kiemelten fontos műtárgya és kiállítóhelye, ugyanakkor egy étterem is működik rajta.

Története

A Kossuth 1913-ban épült az újpesti Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyárban, a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. részére. Eredeti nevét Ferenc Ferdinánd főhercegről (1863–1914), az Osztrák–Magyar Monarchia akkori trónörököséről kapta (régies írásmóddal Ferencz Ferdinánd főherczeg). 1919-ben Rigóvá, 1930-ban Leányfaluvá nevezték át. 1944 és 1946 között Ausztriában tartották. 1953-ban az Újpesti Hajójavító Műhely átépítette, 1955-ben pedig ismét átnevezték Kossuth Lajosról, Kossuth-tá.

65 évnyi szolgálat után 1978-ban vonták ki a forgalomból. Számos régi gőzhajóval ellentétben nem vágták szét, hanem a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár az óbudai gyáregységben ismét felújította. A forgalomba nem került vissza, hanem 1984-ben a Közlekedési Múzeum műtárgyai közé jegyezték be. 1985-től a pesti rakpart mellett, Budapest legrégebbi hajóállomásán, a Vigadó téri hajóállomás 2. számú ponton horgonyoz.^[1] A múzeumi funkciók mellett (hajózástörténeti kiállítást rendeztek be) egy étterem is (Vénhajó Étterem) üzemel rajta.

A hajót üzemeltetők külön honlapot működtetnek a Kossuth-tal kapcsolatban, amelyen a jelenlegi funkciójával kapcsolatban következő olvasható:

„A száznégy éves műemlék Kossuth hajó az egyetlen eredeti formájában fennmaradt termes személygőzös Magyarországon. Fedélzetén a hajózás számos érdekes relikviája megtalálható, így a jármű teljes egészében megmaradt gőzgépe és lapátkereke, valamint a gőzműködtetésű kormányszerkezet is. A kiállításban az egykori hajózási társaságok díszegyenruhái és díszkardjai mellett olyan hajós relikviák is megtalálhatóak, mint például a parancsjelző telegráf. A századfordulós hangulatot pedig egy korabeli bútorokkal berendezett kabin hozza vissza. A Közlekedési Múzeum szándéka, hogy az egyedülálló értéket képviselő múzeumhajóra ezzel a kiállítással és terveik szerint a későbbiekben itt megvalósuló programokkal is felhívják a figyelmet.”^[2]

Képtár

Jegyzetek

Források

[1] ttps://vjm.hu/budapest-kuriozum-ujra-hazatert-a-kossuth-muzeumhajo/

[2] ttps://venhajo-etterem.hu/kossuth-muzeumhajo/

[1]

[2]

Kossuth

A Kossuth még Leányfalu néven 1937-ben (magyar)
Hajótípus	gőzhajó
Névadó	Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös (eredeti), Kossuth Lajos (mai)
Pályafutása
Építő	Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.
Építés kezdete	1913
Vízre bocsátás	1913
Szolgálatba állítás	1913
Szolgálat vége	1978 (utazóhajóként)
Sorsa	a Közlekedési Múzeum kiállítóhelye
Általános jellemzők
Hossz	61,80 m
Szélesség	15,80 m
Merülés	1,30 m
Teljesítmény	580 LE
A Wikimédia Commons tartalmaz Kossuth témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség