Ugrás a tartalomhoz

Kospeciáció

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kospeciáció és gazda-parazita kapcsolatok. Fentről lefelé:
* Kospeciáció: gazda és parazita egyidejűleg specifikálódnak
* Gazdaváltás: speciáció, ahogy a parazita gazdát vált, és reproduktív izolációban evolválódik tovább az új gazdával
* Független speciáció: ugyanabban a gazdaszervezetben kettéválik parazita evolúciója a gazdától függetlenül
* Kihalás: a parazita kihal a gazdafajon
* "Lekésni a buszt": Kialakul a gazdafaj egy csoportja, melyben a parazita nem él meg.

A kospeciáció egyfajta koevolúció, melyben egy faj speciációját egy másik faj diktálja. Ezt a folyamatot leggyakrabban gazda-parazita kapcsolatokon vizsgálják. Ha ugyanazon gazdafaj két egyede egymáshoz fizikailag közel kerül, akkor az egyazon fajhoz tartozó paraziták mindkét gazdaegyedről képesek átmenni a másik egyedre, és ott párosodni a másik gazda parazitáival. [1] Ha azonban speciációs esemény áll elő a gazdafajnál, akkor a paraziták nem lesznek képesek átjárni két gazdaegyed között, mivel a két új gazdafaj már nem párosodik, így nem is kerülnek egymáshoz közel. Ha a speciáció eseménye földrajzi szétválasztás miatt következik be, nagyon valószínűtlen az, hogy két gazda akármilyen interakcióba lépjen egymással. A gazdaszervezetek közelségének hiánya végül megakadályozza a parazitapopulációk interakcióját és párosodását. Ez végül a parazitán belüli speciácóhoz vezethet. [2]

Fahrenholz szabálya szerint, amelyet Heinrich Fahrenholz először 1913-ban fogalmazott meg, ha a gazda-parazita kospeciáció megtörtént, a gazdafajok és a parazitafajok filogenetikája tükrözi egymást, kongruensek. A gazda-parazita filogenetikákban, és az összes többi faj filogenetikájában a tökéletes átfedés, egybevágóság ritka. A gazda-parazita filogenetikai összehasonlításába beleszólhat gazdaváltás, kihalás, független speciáció és más ökológiai események, megnehezítve ezzel a kospeciáció felismerését. [3] A kospeciáció azonban nem korlátozódik a parazitizmusra, szimbiotikus kapcsolatokban is előfordul, például a főemlősök és bélmikrobáik esetében. [4]

Fahrenholz szabálya

[szerkesztés]

1913-ban Heinrich Fahrenholz felvetette, hogy kospeciációs folyamat hatására mind a gazdafajok, mind a parazitafajok filogenetikai fái kongruenssé válnak, vagyis tükrözni fogják egymást, egybevágóak. [5] Pontosabban közel rokon parazitafajok találhatók közel rokon gazdafajokon. Így annak meghatározására, hogy a gazdafajok és a parazitafajok között történt-e kospeciációs folyamat, a tudósok összehasonlító elemzéseket végeznek a gazda és a parazita csoportok leszármazási vonalaira vonatkozóan.

Daniel Janzen 1968-ban Fahrenholz szabályának ellentmondó elméletet dolgozott ki. A növények és rovarok közti kospeciáció vizsgálatakor észrevette, hogy a fajoknak egy fiziológiailag élhető környezete. Az idő múlásával a parazita fajokba konzervált tulajdonságok lehetővé teszik a túlélést számos körülmény között és környezetben. Az "ökológiai illeszkedés" azt jelenti, hogy a közel rokon paraziták hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek egy adott gazdaszervezetben lévő körülmények között a faj fennmaradását lehetővé teszi. Ez magyarázatot ad a gazda-parazita csoportok filogenetikai átfedésére, kongruenciájára. [5] [6]

Parazita kospeciáció

[szerkesztés]

Fahrenholz szabály úgy tűnik, hogy megfigyelhető a tasakospatkány-félék és parazitáik, a rágó tetvek között. [7]

Ez a jelenség kimutatható Poaceae fű és Anguininae fonálféregfajok között [8] valamint néhány növény és a Phyllonorycter levélbányász lepkék között . [9]

Szimbiotikus kospeciáció

[szerkesztés]
A hidrotermális kürtők energiát és tápanyagokat szolgáltatnak a kemoautotróf baktériumoknak, amelyek így szimbiotikusan összekapcsolódtak a mélytengeri kagylókkal.

Szimbiotikus kospeciáció megfigyelhető állatoknál az Uroleucon (levéltetvek) és a Buchnera (az Orobanchaceae növényefajai között, [10] valamint mélytengeri kagylók és a kemoautotróf baktériumok között, [11] valamint a Dendroctonus bogarak és bizonyos gombák között. [12]

Szimbiotikus kospeciáció előfordul a Crematogaster hangyák és a Macaranga növények között, [13] a Ficus fügefák és a Chalcididae darazsak között [14] valamint a Poaceae fűfajok és az Epichloe gombák között. [15]

Hamis inkongruencia

[szerkesztés]

A Fahrenholz-szabály szerint a kospeciáció meghatározásának két fő hibája lehet, a hamis kongruencia és a hamis inkongruencia esete. Hamis kongruencia akkor fordul elő, amikor a parazita és a gazdaszervezet filogenetikája egybevágó, de nem a kospeciáció miatt. Ha a paraziták a gazdákat a gazdafajok szétválása után kolonizálják, akkor a kongruens filogenitkai fák átfedései véletlenből származnak, ennek azonban kicsi az esélye. A hamis inkongruencia az, amikor kospeciáció történt, de a gazda és a parazita fajok filogenetikája nem tükrözik egymást. Ez gyakoribb, és számos tényező okozhatja, akkor is jelen lehet, ha a gazdán lévő parazitákat a vizsgáló ember nem veszi észre. [16]

Gazdaváltás

[szerkesztés]

Noha a parazitákról azt gondolják, hogy egy bizonyos gazdafajra specializálódtak, gyakori, hogy egy másik gazdafajt is kolonizálnak, amelyet korábban nem fertőzött a parazitafaj. Ha gazdaváltás után történik a kospeciációs esemény, a parazita más gazdafajon is előfordul, így nem lesz kongruencia a két csoport törzsfejlődése között. A kipusztulás vagy a független speciáció párhuzamosan a filogenetikai összehasonlítások bonyolulttá válhatnak, és teljesen elfedhetik a kospeciációs eseményt. [17]

Független speciáció

[szerkesztés]

A független specifikáció önmagában kevésbé zavarja meg a kospeciáció mérésére használt filogenetikai elemzést. A kihalással kombinálva azonban a független speciáció nagyon problematikus lehet a gazda és a parazita filogenetikai vizsgálatánál. Független speciációról akkor beszélünk, ha egy gazdafajon egy parazitafaj két leszármazási vonalra válik, így két parazitafaj alakul ki egy gazdafajon. Ez bonyolulttá válik, ha a két parazitafaj kospeciáción megy keresztül a gazdafajjal, majd valamelyik parazitafaj kihal, így a parazita és a gazda leszármazási vonalai eltérnek egymástól. Annak ellenére, hogy a paraziták és a gazdák között kospeciáció történt, filogenetikájuk nem lesz kongruens. [3]

Kihalás

[szerkesztés]

Kospeciáció után előfordulhat, hogy a parazita (vagy szimbionta) kihal, míg a gazda túlél. Ez általában akkor fordul elő, ha a gazda élőhelyet vált.[3]

"Lekésni a buszt"

[szerkesztés]

Ha a parazita sporadikusan fordul elő a gazdapopulációban, előfordulhat, hogy a gazdafaj speciációja fertőzetlen egyedeken zajlik le, így kialakul egy parazitamentes leszármazási vonal. Ezt hívják úgy, hogy a parazita "lekéste a buszt". A későbbiek során a parazita potenciálisan kospeciáción mehet át a gazdával, de az is előfordulhat, hogy a gazda egyik leszármazási vonalából hiányozni fog ez a parazita. A kihaláshoz és a független speciációhoz hasonlóan önmagában ez sem zavarja meg a filogenetikai elemzéseket, azonban ha egyszerre ezek közül több folyamat is lejátszódik, problémák merülhetnek fel a filogenetika vizsgálatakor.[3]

Irodalom

[szerkesztés]
  1. Cospeciation. evolution.berkeley.edu. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
  2. BioLogos. „Evolution Basics: Parasitism, Mutualism and Cospeciation”, BioLogos. [2017. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. március 10.) 
  3. a b c d Page, Roderic DM. Cospeciation, eLS. John Wiley & Sons. DOI: 10.1038/npg.els.0004124 (2001. január 1.). ISBN 9780470015902 
  4. Moeller (2016. július 22.). „Cospeciation of gut microbiota with hominids” (angol nyelven). Science 353 (6297), 380–382. o. DOI:10.1126/science.aaf3951. PMID 27463672. 
  5. a b Cospeciation of Lice and Their Hosts. tolweb.org. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
  6. The historical biogeography of co-evolution: Emerging infectious diseases are evolutionary accidents waiting to happen (PDF Download Available). (Hozzáférés: 2017. április 13.)
  7. Demastes (1993. január 1.). „Cospeciation of Pocket Gophers (Geomys) and Their Chewing Lice (Geomydoecus)”. Journal of Mammalogy 74 (3), 521–530. o. DOI:10.2307/1382271. 
  8. Subbotin (2004. január 1.). „Evolution of the gall-forming plant parasitic nematodes (Tylenchida: Anguinidae) and their relationships with hosts as inferred from Internal Transcribed Spacer sequences of nuclear ribosomal DNA”. Molecular Phylogenetics and Evolution 30 (1), 226–235. o. DOI:10.1016/S1055-7903(03)00188-X. 
  9. Lopez-Vaamonde (2003. augusztus 1.). „Evolutionary dynamics of host-plant use in a genus of leaf-mining moths”. Evolution 57 (8), 1804–1821. o. DOI:10.1554/02-470. 
  10. Clark (2000. április 1.). „Cospeciation between bacterial endosymbionts (Buchnera) and a recent radiation of aphids (Uroleucon) and pitfalls of testing for phylogenetic congruence”. Evolution 54 (2), 517–525. o. DOI:[0517:CBBEBA2.0.CO;2 10.1554/0014-3820(2000)054[0517:CBBEBA]2.0.CO;2]. PMID 10937228. 
  11. Peek (1998. augusztus 18.). „Cospeciation of chemoautotrophic bacteria and deep sea clams”. Proceedings of the National Academy of Sciences 95 (17), 9962–9966. o. DOI:10.1073/pnas.95.17.9962. PMID 9707583. 
  12. Bracewell, Ryan Russell, "Coevolution and cospeciation in a bark-beetle fungal symbiosis" (2015). Theses, Dissertations, and Professional Papers. Paper 10781
  13. Itino (2001. december 1.). „Cospeciation of ants and plants”. Ecological Research 16 (4), 787–793. o. DOI:10.1046/j.1440-1703.2001.00442.x. 
  14. Jousselin (2008. január 1.). „One Fig to Bind Them All: Host Conservatism in a Fig Wasp Community Unraveled by Cospeciation Analyses among Pollinating and Nonpollinating Fig Wasps”. Evolution 62 (7), 1777–1797. o. DOI:10.1111/j.1558-5646.2008.00406.x. PMID 18419750. 
  15. Schardl (1997). „Coevolution by common descent of fungal symbionts (Epichloe spp.) and grass hosts”. Molecular Biology and Evolution 14 (2), 133–143. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025746. 
  16. Paterson, Adrian. Host - Parasite Evolution: General Principles & Avian Models. Oxford: Oxford University Press, 236–250. o. (1997) 
  17. de Vienne (2013. április 1.). „Cospeciation vs host-shift speciation: methods for testing, evidence from natural associations and relation to coevolution”. New Phytologist 198 (2), 347–385. o. DOI:10.1111/nph.12150. PMID 23437795.