Korsós József
 |
Megkérdőjelezték, hogy a cikk/jelölt témaválasztása enciklopédiába való-e, azaz hogy megfelel-e a „Nevezetesség” irányelvben leírtaknak. Amiben segíthetsz: kiegészítheted az irányelvnek megfelelő forrásokkal, vagy a tartalmat bedolgozhatod egy a témakört összefoglaló cikkbe. Ha vitatni akarod mindezt, a vitalapon tedd. (2024 decemberéből) |
Korsós József (Albertfalva, 1913. január 20. – 1998. január 19.)
Család, gyerekkor
[szerkesztés]Polgári családból származott, édesapja dr. Korsós József (1877–1945) postai főtanácsos, édesanyja Purman Mária (1873–1951). Édesapja után reformátusnak keresztelték. Szüleivel és két testvérével (Korsós Béla (1907–1994), és Korsós Ilona (1910–1986)) 1918-ban költöztek Baracskára egy régi kisnemesi kúriába, amelyet édesapja korai nyugdíjba menetelekor vásárolt.
Tanulmányok
[szerkesztés]Korsós József az elemi iskola négy osztályát Baracskán végezte el 1919–1923 között. Egyik családi ismerősük, a baracskai birtokkal rendelkező, volt kormányzói szárnysegéd, vitéz nemes Magasházy László ösztönzésére édesapja tízéves korában a katonatiszti pályára küldte. Elvégezte a katonai alreál- („Rákóczi Ferenc” Reáliskolai Nevelőintézet, Sopron, 1923–1927), majd a katonai főreáliskolát („Zrínyi Miklós” Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927–1931), melyek után jeles érettségit téve, felvételt nyert a Ludovika Akadémiára, díjmentes államköltséges hallgatóként.
A Zrínyi főreál elvégzését követően 1931. július 10. és 1932. október 1. között a soproni Szent László 4. honvéd gyalogezred veszprémi III. zászlóaljához került az akadémia előtti egy éves csapatszolgálaton. „Igen jó” eredménnyel, évfolyamán belül 13. rangszámmal végezve, a „gyalogos csapattiszti szolgálat minden ágára” képesítve, 1935. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika épülete mögötti Nagyréten (a mai Orczy-kertben).
A hadseregben
[szerkesztés]Csapatszolgálatát a budapesti „József nádor” 2. honvéd gyalogezred budapesti II. zászlóaljának 6. puskásszázadában kezdte meg mint újonc szakasz-, majd századparancsnok.
A budapesti 2/II. gyalogzászlóalj 6. puskásszázadának parancsnokaként – a budapesti I. hadtest budapesti 2. gyalogdandárának állományában – vett részt az 1938. november 5–10. közötti felvidéki bevonulásban. Az 1938. november 6-i párkányi bevonulás során róla és századáról számos fénykép készült, amelyek a felvidéki országgyarapítás legismertebb felvételei közé tartoznak.
1939. január 20-án a galántai 8. határvadász-zászlóaljhoz helyezték át puskásszázad parancsnokként, ezen év folyamán kapta meg a Felvidéki Emlékérmet. 1939. október 1. és 1940. május 15. között a soproni 7. tábori tüzérosztályhoz került, mint üteg alantostiszt, s 1939. november 1-jén főhadnaggyá lépett elő. 1940. május 15-én visszakerült Galántára géppuskás századparancsnoki beosztásba, munkálkodott a 8. határvadász-zászlóalj zászlóaljsegédtisztjeként, majd a komáromi 2. határvadászdandár hadműveleti segédtisztjeként volt jelen az 1940. szeptember 5–13. közötti erdélyi bevonulásban. A komáromi határvadászdandár 1940 júliusában került Kárpátaljára és a magyar 3. hadsereg parancsnoksága alatt jutott el a Székelyföldig. Kelet-Magyarország és Erdély egy részének visszacsatolása alkalmával kifejtett kiváló szolgálataiért 1941. június 18-án megkapta az Erdélyi Emlékérmet.
1940. december 1-jén nyert felvételt a Hadiakadémiára, a vezérkari tisztek képzésének intézményébe. Vezérkari képzését 1942. október 31-én abszolválta „jó” végeredménnyel, s 1942. október 15-én vették fel vezérkari próbaszolgálatra. Időközben – 1942. március 31-én kapta meg századosi rendfokozatát. Hadiakadémiai hallgatóként volt kint első ízben a keleti hadműveleti területen. 1942. június 20. és szeptember 15. között a Kijev–Kurszk vasútvonal mentén és Brjanszki-erdő térségében a partizánok ellen bevetett, megszálló 102. könnyűhadosztály anyagi vezérkari tisztjeként, majd a Donnál küzdő magyar 2. hadsereg alárendeltségében lévő szombathelyi III. hadtestparancsnokság hadműveleti segédtisztjeként szolgált. 1942. augusztus 29-én az expedíciós hadsereg állományában harctéri szolgálatot teljesítő hadiakadémiai tanárok és hallgatók összessége – így Korsós József gyalogos százados is – kiérdemelte vitéz Jány Gusztáv vezérezredes dicséretét.
1942. október 31-én (másutt: november 4-én) a székesfehérvári II. hadtestparancsnokság anyagi osztályára (I.c.) helyezték, osztályvezetői (szállásmesteri) beosztásba. 1943. május 1-jén került a vezérkari tisztek csoportjába. 1943. július 20. és 1944. június 13. között a 12. tartalékhadosztály anyagi vezérkari tisztjeként volt a megszállt nyugat-ukrán területeken és Fehéroroszországban – ahol három hétig seregteste vezérkari főnökét helyettesítette –, közben adományozták számára a Délvidéki Emlékérmet, a Tűzkereszt 1. fokozatát, valamint 1944. április 4-én a Kormányzói Dicsérő Elismerés látható jelét képező Magyar Koronás Bronz Érdemérmet – közismertebb nevén: Bronz Signum Laudist – hadiszalagon.
1944. augusztus 26-án újabb hadibeosztást kapott, így vonult el a székesfehérvári 2. gyalog tábori póthadosztály parancsnokságának anyagi osztályvezetőjeként Erdélybe, a székelyföldi hadműveleti területre. A magyarországi harcokban tanúsított magatartásáért több hadikitüntetésre is felterjesztették, ám azok adományozását a háború vége elmosta. 1945. február 12-én a DVK 131. (Deutsche Verbindungskommando 131.) terjesztette fel a német Sas Rend lovagkeresztjére a kardokkal, majd 1945. március 10-én az ellenség előtt tanúsított magatartásáért a hadiékítményes Magyar Érdemrend lovagkeresztjére a kardokkal lett felterjesztve a 2. póthadosztály parancsnok által.
Korsós József vezérkari százados 1945. április 23-án 8 óra 30-kor a Kleinwinklarn környékén levő erdőben (Bajorország, Neunburg mellett) a német vezetőség által még 1945. április 4-én lefegyverzett hadosztály-parancsnoksággal harc nélkül került amerikai hadifogságba. Több hadifogolytábort (Bad Kreuznach, Romilly-sur-Seine, Mailly-le-Camp) megjárva, 1945. október 23-án tért vissza Magyarországra. Édesapja, dr. Korsós József mindössze néhány nappal fia hazaérkezése előtt (1945. október 18-án), 68-ik életévében tüdőgyulladás következtében elhunyt.
Korsós József hazaérkezése után nem kívánt az új hadseregben szolgálatot vállalni. Ennek érdekében 1946-ban először a székesfehérvári 21. honvéd kiegészítő parancsokságon kezdeményezte a katonai szolgálat alóli felmentést és tartós szabadságolást. Ezután a bicskei 214. honvéd bevonulási központ parancsnoksághoz folyamodott, hogy ún. B-listára, azaz szolgálaton kívüli viszonyba kerüljön, amely 1946. szeptember 1-jén be is következett.
Civilben
[szerkesztés]Ezután fizikai munkásként kereste kenyerét 13 éven át, a Közúti Gépellátó Vállalatnál lett hengergépész. 1951-ben feleségül vette Tóth Piroskát (1922-2023), és vele új életet Budapesten kezdett. Két fiuk született, Korsós Gábor (1955) és Korsós Zoltán (1958).
1963-ban Korsós József irodai beosztást kapott a Közúti és Postaügyi Minisztérium Budapesti Közúti Igazgatóságán. Itt először utókalkulátor, majd gépügyi előadó lett, de ehhez műszaki végzettség kellett, így beiratkozott a Felsőfokú Gépipari Technikumba, ahol esti tanfolyamon négy év alatt, 1968-ra megszerezte a közlekedésgépész-technikusi oklevelet. Ezután még négy félévet hallgatott a jogutód Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola közlekedésgépészeti szakán, ahol 1973-ban gépész üzemmérnöki képesítést szerzett. Német nyelvből középfokú (1972), franciából felsőfokú (1973) nyelvvizsgát tett. 1973-tól nyugdíjba meneteléig (1977) a Közúti Közlekedési Tudományos Kutatóintézet tudományos munkatársa lett. Később még a jogutód Transinnov Közlekedési Műszaki Fejlesztő Leányvállalatnál is alkalmazták aktív külső munkatársként egészen 1983-ig, ahol francia és német nyelvű szakmai folyóiratok cikkeinek tömörített összefoglalóit fordította.
A rendszerváltozás Korsós József nyugdíjas üzemmérnököt 1990-ben majdnem 80 évesen érte. Nem sokkal ezután megkezdődött a 2. világháborúban szolgált katonák rehabilitációja. Korsós József 1990-ben kérte felvételét a Honvéd Hagyományőrző Egyesületbe, így neve rákerült a hivatalosan rehabilitálandó katonák listájára. 1991-ben Für Lajos, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere tartalékos őrnaggyá léptette elő, majd 1994-ben (két év késéssel) a Hadiakadémia jogutódjától, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiától 50 éves arany díszoklevelet kapott. Korsós József utoljára 1995-ben tudott részt venni a Ludovika Akadémia akkori jogutódjától, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola parancsnokától kapott 60 éves díszoklevél átadásán.
Az utolsó öt év nehéz betegsége után 1998. január 19-én, 85 éves születésnapja előtt egy nappal hunyt el. A farkasréti temetőben felravatalozott koporsójánál a tiszttársak nevében vitéz Hajdu Lajos búcsúzott tőle: „Az 1935-ös, mindösszesen 271 létszámú Ludovikás évfolyam 234. tagjaként előre lovagolt Csaba királyfi csillagösvényén, hogy szállást csináljon mindannyiunknak.” A hamvait tartalmazó urna Baracskán, a családi kriptában került végső nyughelyére.
Forrás
[szerkesztés]- Babucs, Zoltán, Korsós Zoltán. Székelyföldtől az amerikai hadifogságig. – Korsós József vezérkari százados hadinaplója 1944–1945.. Erdélyi Szalon Kiadó (2024). ISBN ISBN 9786156502438