Ugrás a tartalomhoz

Kormos mocsárcsiga

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kormos mocsárcsiga
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Csoport: Heterobranchia
Euthyneura
Panpulmonata
Hygrophila
Öregcsalád: Lymnaeoidea
Család: Lymnaeidae
Nem: Stagnicola
Tudományos név
Stagnicola corvus
Gmelin, 1781
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kormos mocsárcsiga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kormos mocsárcsiga témájú médiaállományokat és Kormos mocsárcsiga témájú kategóriát.

A kormos mocsárcsiga[1] (Stagnicola corvus) európai elterjedésű édesvízi csigafaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A kormos mocsárcsiga háza 13–34 mm magas és 6–17 mm széles; 6-8 enyhén domború kanyarulatból áll. A ház kúp alakú, kihegyesedő végű; nagy része (magasságának kb 70%-a) az utolsó, erősen megnagyobbodott kanyarulatból áll. Héja finoman rovátkolt, sárgás szaruszínű vagy vörösbarna; gyakran fekete bevonat borítja. Szájadéka megnyúlt, a tetején kihegyesedő tojásdad alakú.

Az állat szürke vagy szürkésbarna (esetleg szürkészöld) színű. Köpenyét számos apró sárga folt pettyezi.

Elterjedése

[szerkesztés]

Európai elterjedésű faj, nyugaton a Brit-szigetek, keleten a Dnyeper-medence, északon Dél-Skandinávia, délen Olaszország jelenti elterjedésének határait. A többi Stagnicola-fajhoz képest viszonylag ritka; egyes országokban nincs feltérképezve jelenléte. Magyarországon nem védett.

Életmódja

[szerkesztés]

Vízinövényekkel dúsan benőtt síkvidéki tavak, holtágak, mocsarak és egyéb állóvizek lakója, ahol elsősorban a sekély vízben tartózkodik. Svájcban 1800 méteres magasságban is megtalálták, de döntően 600 m alatt lehet rábukkanni. Nem védett, de élőhelyei, a kis tavak, folyamatosan fogyatkoznak. Lengyelországban viszonylag szennyezett vizekben és bányatavakban is megtalálták. Két évig él, második évében szaporodik. 4–18 mm hosszú zsinórban rakja le petéit, egyszerre 5-74 darabot.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő: A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.