Koritsánszky Ottó
| Koritsánszky Ottó | |
| Született | 1882. március 15. Kölesd |
| Elhunyt | 1952. november 26. (70 évesen) Nagyszékely |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1903, gyógyszerészet) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Koritsánszky Ottó (Kölesd, 1882. március 15. – Nagyszékely, 1952. november 26.) magyar gyógyszerész, szakíró, lapszerkesztő.
Életpályája
[szerkesztés]Középiskolai tanulmányait a bonyhádi evangélikus gimnáziumban végezte. Pályájának kezdetén gyógyszerészgyakornok volt édesapjának, Koritsánszky Dénes Tolna vármegyei Kölesden működő „Isteni Gondviselés” gyógyszertárában. A Budapesti Egyetemen 1903-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet.[1] Ezután a soproni „Oroszlán” patikában dolgozott. 6 éven át külföldi gyógyszergyárakban működött, és a párizsi és a genfi egyetemen is tanult. Hazatérése után 1908-ban a Gyógyszerész Hetilap helyettes szerkesztője volt. Részt vett a Galilei Kör tevékenységében. Az első világháború idején Veszprémben szolgált, ahol hadi kórházak felállításában vett részt. 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a gyógyszerellátás szervezésével foglalkozott. 1921-től a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület titkára, majd igazgatója volt. Felelős szerkesztője a Gyógyszerészi Hetilapnak és az évente megjelenő Gyógyszerészi Évkönyvnek. Az 1930-as évek elejétől (1930-tól vagy 1931-től) a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség egyik alelnöke volt.[2] 1936-tól felelős szerkesztője a Gyógyszerészi Közlönynek. Szintén ettől az évtől a Bonyhádi Öregdiákok Szövetségének alapító elnöke lett, a szervezet 1946-os kényszerfeloszlatása után is jelentős szerepet vállalt az egykori bonyhádi diákok összefogásában. 1941-ben átvette a budapesti „Arany Kalász” gyógyszertár vezetését. Évtizedekig szerkesztette a Gyógyszerészi Zsebnaptárakat. Szépirodalmi műveket is írt. 1946-tól visszavonultan élt Kölesden.
Emlékezete
[szerkesztés]- A kölesdi gyógyszertárban 1983-ban márvány emléktáblát helyeztek el az emlékére.
- Emlékére alapították a Koritsánszky Ottó-emlékérmet.[3]
- A Dél-Dunántúl neves gyógyszerészei című, 2014-ben megjelent enciklopédikus kötetben bemutatják életét és munkásságát.[4]
Főbb művei
[szerkesztés]- Régi magyar gyógyszertárak. Gy. Hetilap, 1907. 18-226.
- Természettud. felvilágosítás és a gyógyszerészek. Bp. 1911.
- A magyar gyógyszerészet a proletárdiktatúra és a politikai átalakulások idején (Bp., 1919)
- Észt- és Finnország gyógyszerészete (Bp., 1926)
- Kirándulás az észak-keleti fajrokonainkhoz. Bp. 1926.
További információk
[szerkesztés]- Gyógyszerésztört. Diarium, 1973. 2. szám, 26-50.
- Gyógyszerészet, 1983. 429-432.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Koritsánszky Ottó | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
- ↑ Koritsánszky Ottó élete - 1970.01.01. kozeleti.hu. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
- ↑ Archivált másolat. [2018. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 17.)
- ↑ Dél-Dunántúl neves gyógyszerészei pp. 105-108. Pécsi Tudományegyetem, 2014. [2016. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 19.)ISBN 978-963-642-594-4
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- gyogyszeresztortenet.hu
- [1]