Koperi Regionális Múzeum
Koperi Regionális Múzeum | |
Elhelyezkedés | Koper Szlovénia |
Alapítva | 1911 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 32′ 54″, k. h. 13° 43′ 41″45.548264°N 13.728125°EKoordináták: é. sz. 45° 32′ 54″, k. h. 13° 43′ 41″45.548264°N 13.728125°E | |
A Koperi Regionális Múzeum weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Koperi Regionális Múzeum témájú médiaállományokat. |
A Koperi Regionális Múzeum (szlovén nyelven Pokrajinski muzej Koper; olasz nyelven Museo regionale di Capodistria) székhelye 1954 óta az 1600 körül épült koperi Belgramoni–Tacco palotában van. Ennek a múzeumnak a feladata Szlovénia Primorska (tengerparti) történelmi körzete emlékeinek megőrzése és bemutatása. Gyűjteményeit, állandó és ideiglenes kiállításait a főépület négy szintjén, a kertben illetve a kert mögött található tágas melléképületben helyezték el.
A múzeumot 1911-ben alapították helyi történelmi és művészeti múzeumként (Museo Civico di Storia e d'Arte). Alapításának 10. évfordulóján, 2011-ben nyitották meg új állandó kiállítását Velence, Napóleon és a Habsburgok címmel.
A Belgramoni–Tacco palota
[szerkesztés]Az 1600 körül épült palota reneszánsz és barokk elemeket is felmutat, de stílusa alapvetően manierista[1] Az ajtó bronz kopogtatójának eredetijét Tiziano Aspetti (1559–1606) olasz szobrász készítette.
Építtetője az olasz nemesi Belgramoni család volt. Kettős nevének eredete minden bizonnyal a két család közötti, pontosabban nem ismert házassági kötelékben rejlik.[2]
A belső tér kialakítása barokk jellegű, hasonlóan a kor többi koperi, illetve izolai és pirani palotájához. A kiforrott barokk egyik központi eleme, a lépcsőház önálló épülettestként jelenik meg, csakhogy oldalt és nem tengelyben áll.
A tágas átriumból ajtó vezet a földszinti helyiségekbe, amelyek többféle célt szolgáltak, és egy hasonlóan nagy portál vezet a gazdag és gondozott kertbe, ahol a lapidárium található. Az átrium bal oldali falának közepén egy lépcső vezet a lépcsőházhoz. A díszterembe két oldalról jut be a fény: a homlokzatról és a felső homlokzaton nyíló ablakokból. Az épület jobb szárnyában lévő társalgóból fiatalabb íves falépcső vezet a második emeletre. A második emeleten jóval alacsonyabbak a szobák. A bal szárny helyiségeibe a nagyterem mennyezete alatt szinte körbefutó, a helyiségnek új dimenziót adó galéria biztosítja a bejutást. A legtöbb szoba famennyezetű, fagerendás mennyezettel.
A múzeum története
[szerkesztés]Az első helyi kezdeményezések múzeum alapítására már a 18. század végén megjelentek, de létrejöttének fő ösztönzője végül az isztriai régió első kiállítása volt Koperben (Prima Esposizione Provinciale Istriana) 1910-ben. Egy évvel később, az akkori koperi önkormányzat megalapította a Városi Történeti és Művészeti Múzeumot (Museo Civico di Storia e d'Arte), majd az első világháború után a Belgramoni–Tacco palota tágas épületébe költözött a gyűjtemény.
A második világháború során a gyűjteményből számos értékes műalkotás elveszett. 1954-ben a múzeumot Regionális Múzeumnak, majd 1967-ben Koperi Regionális Múzeumnak nevezték el. 1981–85 között a múzeum központi épületét teljesen felújították, ami lehetővé tette a múzeum tevékenységének bővítését és a gyűjtemények átrendezését.
A múzeum a Primorska régió hagyományait számos különböző területen kutatja és mutatja be: régészet, történelem, művészet és kultúrtörténet, a tengerparti és a karszt-területek etnográfiája és kulturális öröksége. Nagy figyelmet fordítanak a kulturális, tudományos és oktatási intézményekkel és egyesületekkel folytatott együttműködésre, különös tekintettel a külföldi szlovén intézményekre, valamint az isztriai és dalmáciai olasz és horvát intézményekre.
A múzeum főépülete ad otthont a régészeti gyűjteménynek, valamint az Isztria művelődéstörténetét, művészetét és történelmét felölelő kollekcióknak a 19. század legelejétől a végéig. A restaurátor műhelyben múzeumi anyagokat tárolnak, valamint oktatási tevékenység keretében szakmai napokat és műhelyfoglalkozásokat szerveznek.
-
Sebastiano Bombelli – Ifjú portréja
-
Francesco Rizzo da Santacroce – Madonna a gyermekkel, Keresztelő Szent Jánossal és Alexandriai Katalinnal
-
Bartolomeo Pedon – Tájkép alakokkal
-
Bartolomeo Nazari – Gravisi márki portréja
Gyűjteményei
[szerkesztés]A helytörténeti múzeum a barlangi medve történelem előtti korokból származó csontjaival indít. Jelentős a múzeum kőtára, az anyag egy része a palota kertjében, szabad ég alatt tekinthető meg. A gyűjtemény a tengerparti és karsztvidék legrégebbi tárgyi kultúráját képviseli. A kultúr- és művészettörténeti kollekció szobrokból, festményekből, művészeti és kézműves alkotásokból áll, időrendi sorrendben és témák szerint.
A képtár festményeket, szobrokat és más művészeti alkotásokat mutat be, kiegészítve a velencei kulturális tér 17. és 18. századi berendezéseivel, 18. és 19. századi történelmi anyagokkal, valamint a felvilágosodás, az orvostudomány és gyógyszerészet, valamint a politikai élet néhány kiemelkedő, helyi kötődésű alakjával.
A Velence, Napóleon és a Habsburgok küzdelmének térségbeli hatásaival foglalkozó állandó kiállítás a 16. és a 19. század közötti időszakot öleli fel, és bemutat néhány helyi személyiséget, például Paolo Naldini püspököt és ifjabb Pier Paolo Vergeriot (1498–1565), Santorio Santoriot (1561–1636), a hőmérőt feltaláló orvost, valamint Giovanni Rinaldo (1720–1795) írót és történészt.
A múzeum állandó kiállításának a része a Gramsci téren elhelyezett az etnográfiai gyűjtemény is.
2024-ben Tone Kralj (1900–1975) festőművész munkásságát bemutató nagyszabású időszaki kiállítást rendezett a múzeum.
-
Hellenisztikus sírkő
-
Ereklyetartó, 17. század
-
Asztali óra
-
Osztályterem az 1950-es évekből
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stane Bernik: Organizem slovenskih obmorskih mest: Koper, Izola, Piran. Ljubljana: Mladinska knjiga. 1968.
- ↑ Vlasta Beltram – Brigita Jenko – Marko Bonin: Palača Belgramoni Tacco : muzejski vodnik. Koper: (kiadó nélkül). ISBN 978-961-6384-22-3
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pokrajinski muzej Koper című szlovén Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.