Kopasz István
| Kopasz István | |
 | |
| Kopasz István és Szeles Olga (1908) | |
| Született | 1869. december 9. Szeged |
| Elhunyt | 1913. szeptember 2. (43 évesen) Szeged |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | építész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kopasz István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kopasz István (Szeged, 1869. december 9. – Szeged, 1913. szeptember 2.) magyar építész, aki munkássága elismeréseként háromszor nyert állami aranyérmet és több oklevelet is kapott. Jelentős fővállalkozása volt a beregszászi törvényszék kétemeletes, francia barokk stílusú palotájának építése.
Életpálya
[szerkesztés]Az erdélyi örmény Kopasz/Kopacz család leszármazottja.[1] Szülei Kopasz Márton (1844-1920) és Farkas Erzsébet (1848-1922) voltak. A család egyetemes polgári háza Szegeden, a Remény utca 16. szám alatt volt. A Fehér-tó mellett földbirtokuk volt, ahol unokájuk Kopasz Márta gyakran festett az 1930-as években.
István építőipari tanulmányait Szegeden kezdte, itt tette le a kőműves mesteri vizsgát. Rokona Erdélyi Mihály építész (1856-1908) alkalmazta építészeti irodájában műszaki rajzolónak. Erdélyinek feltűnt a fiatalember kitűnő felkészültsége, matematikai tudása és statikai számításainak pontossága. Az ő javaslatára került fel a budapesti Felső-Építőipari Iskolába. 1905-ben tett építőmesteri vizsgát.[2] A vizsgái letétele után Szászrégenben állt először munkába a dédai nagy vasútépítkezésen. Később visszakerült Szegedre és betársult az Erdélyi cégbe. Létrehozták az Erdélyi és Kopasz céget a Deák Ferenc utca 2. szám alatti Erdélyi palotában, melyet Erdélyi Mihály tervezett 1905-ben.[3]
Kopasz István jó hírű fiatal építész volt már, mikor megismerkedett Szeles Olgával (1873-1965), Szeles Elek kúriai bíró leányával a Pusztaszeri utcai épületük korszerűsítési munkáira kapott tervezői megbízása kapcsán. 1908-ban kötöttek házasságot. Szeles Olgát – akkoriban a helyi lapok többször megírták - Szeged legszebb lányának tartották és azt beszélték, róla mintázta Munkácsy Mihály a Honfoglalás című festményének egyik nőalakját.[4]
Munkássága
[szerkesztés]Az Erdélyi és Kopasz cég fővállalkozása volt a beregszászi törvényszék kétemeletes, francia barokk stílusú palotájának építése. A törvényszék befejezése után építette az Erdélyi és Kopasz cég a Szeged, Dózsa György utca 9. szám alatt a kétemeletes Erdélyi és Kopasz palotát 1910-ben. Ebben az épületben született 1911-ben Márta nevű leánygyermeke. A palota elkészítésénél Kopasz István munkatársa volt Sebestyén József (vízvezeték szerelés), Rainer Ferenc (épületasztalos), és Kónya György (művészi kovácsoltvas korlát a zárt udvar folyosóján). Az Erdélyi és Kopasz cég építette a Dózsa György utca-Kazinczy utca-Arany János utca és Stefánia határolta tömb változatos szépségű szecessziós palotáinak többségét. A Deutsch palotának (Szeged, Dózsa György utca 2.) Erdélyi Mihály volt a tervezője, a homlokzat tervét – kérésére – Lechner Ödön készítette. A kivitelezési munkákat az Erdélyi és Kopasz cég készítette, hasonlóan a Spiegel Frigyes által tervezett Prinz palotáét (Arany János utca 1.) is 1911-ben. A Kass Szálló építési munkáit 1897-1898-ban az Erdélyi Mihály és Kopasz István végzi. 1911-ben Kass János a Stefánia felőli oldalon a szuterén épület alatt, pincét kíván létesíteni. A tervezést és a kivitelezést Kopasz István készíti el.[5]
A belvárosi temető egyik legszebb sírboltját tervezte és építette a Gárgyán család számára. Ma a Vértes család neve található rajta. E körül helyezkednek el a díszsírhelyek.[6] Hasonló változata épült a református temetőben Szatmári Egyed Károly családja számára. 1913-ban készít egy görög stílusú sírboltot a Dugonics temetőbe Enyedi Lukács és Zsótér Ilona kérésére.[7] A közvetlenül mellette lévő sírban nyugszik Magyar Ede építész. Ma a Csíkos, Harvanik és Merley név van a sírbolt márványlapján.[8] A bronz kapu Kónya György munkája. Kopasz István szakmai tekintélyét bizonyítja, hogy 1913-ban szakértői véleményt kértek tőle a Fogadalmi templom építéséhez. A szakvéleményben a kőfaragó szakipari munkáknál - szabadtéren elhelyezendő kőanyagok – a fagyálló burkolókövek kiválasztásának és védelmének fontosságára világított rá, a már meglévő épületeken jelentkező kivitelezési hiányosságokon keresztül. Ez volt utolsó munkája.
Emlékezete
[szerkesztés]Komoly, törekvő szakember volt és patrióta szegedi volt, jómódú alsóvárosi családból származott. Jó menetű építési irodája volt Szegeden és nemcsak városában, hanem messze vidékeken is dolgozott és épített. Kitűnő terveiért, építéseiért háromszor nyert állami aranyérmet, okleveleket kapott. Munkatársai szerették, üzletfelei megbecsülték. Korai halála nagy vesztessége volt városának. Félbe maradt munkáit testvére Kopasz János vette át. A szegedi belvárosi temetőben nyugszik. Emlékét örzik az általa tervezett és felépített épületek és síremlékek.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kopasz név a Kopacz családhoz (magyar nyelven). ormenycsaladnevek.hu. (Hozzáférés: 2024. június 19.)
- ↑ Az I. ipartörvény 1884-ben elrendelte az építőmesteri vizsga letételét.
- ↑ Szeged városépítési terveinek gyűjteménye. Csm. Lev. 3378/1905. L. sz.
- ↑ Munkácsy 1891. október 12-én tett látogatást Szegeden. Aznap nyitották meg a Belvárosi Kaszinót (a volt Juhász Gyula Művelődési Központ). A megnyitó ünnepségen tűnt fel Munkácsynak a 18 éves Szeles Olga. Vázlatokat készített róla, s kért tőle fényképet is, mert már régóta keresi ezt a hun-avar arcot a Honfoglalás című képéhez. (A kép nagy szín vázlata a Móra Ferenc Múzeumban látható) Ő lett a képen a vezéri sátor előtt álló, gyermekét tartó asszony. SZEGED folyóirat 1994. február 14. old. Laczó Katalin
- ↑ Tóth Ferenc: Csongrád megye építészeti emlékei
- ↑ Gárgyán Mártonnak a múlt századfordulón dísztemetkezési intézete és sírkőraktára volt Szegeden, a Széchenyi tér 6. számú házban.
- ↑ Enyedi Lukács (1845-1906) alapította 1878-ban a Szegedi Naplót. 1884-1888 között a tápéi körzet országgyűlési képviselője volt.
- ↑ 1950-ben vásárolták meg a Zsótér családtól a már üresen álló sírboltot. A Zsótér-Enyedy család akkor már egy másik családi sírboltban nyugodott
- ↑ A Szegedi Napló 1913. szeptember 5-én megjelent nekrológjából.
Források
[szerkesztés]- Tóth Ferenc: Csongrád megye építészeti emlékei ISBN 963-7193-28-6
- SZEGED folyóirat 1994. február 13-17. old. Laczó Katalin
További információk
[szerkesztés]- IKER - Magyar Időszaki Kiadványok Repertóriuma Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Beszélgetés Kopasz Mártával
