Kontyos kígyászsas
Kontyos kígyászsas | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Spilornis cheela (Latham, 1790) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kontyos kígyászsas témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kontyos kígyászsas témájú médiaállományokat és Kontyos kígyászsas témájú kategóriát. |
A kontyos kígyászsas vagy bóbitás kígyászsas (Spilornis cheela) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába és a kígyászölyvformák (Circaetinae) alcsaládjába, azon belül a Spilornis nembe tartozó faj.
Ez a Spilornis nembe sorolt kígyászsasok legszélesebb körben elterjedt képviselője. Korábban az összes kígyászsast e faj alfajainak tartották. Ma már ezeket külön fajoknak tekintik:
- celebeszi kígyászsas (Spilornis rufipectus)
- Fülöp-szigeteki kígyászsas (Spilornis holospilus)
- andamáni kígyászsas (Spilornis elgini)
- borneói kígyászsas (Spilornis kinabaluensis)
- nikobári kígyászsas (Spilornis minimus)
Ezek mind szigeti alakok, melyek a kontyos kígyászsastól való földrajzi elkülönülés miatt alakultak önálló fajokká.
Előfordulása
[szerkesztés]A trópusi Ázsia számos alfajjal képviselt, elterjedt madara, Indiától Délkelet-Kínáig, Malajziáig és Indonéziáig fordul elő.
Zárt és ligetes erdőkben él.
Alfajai
[szerkesztés]- Indiai kígyászsas (Spilornis cheela cheela), Észak-India
- Dél-indiai kígyászsas (Spilornis cheela melanotis), Dél-India
- Ceyloni kígyászsas (Spilornis cheela spilogaster), Srí Lanka
- Andamán-szigeteki kontyos kígyászsas (Spilornis cheela davisoni), Andamán-szigetek
- Burmai kígyászsas (Spilornis cheela burmanicus), Burma, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa
- Dél-kínai kígyászsas (Spilornis cheela ricketti), Délnyugat-Kína, Vietnám
- Tonkini kígyászsas (Spilornis cheela tonkinensis), Vietnám
- Hajnani kígyászsas (Spilornis cheela rutherfordi), Hajnan
- Tajvani kígyászsas (Spilornis cheela hoya), Tajvan
- Rjúkjú-szigeteki kígyászsas (Spilornis cheela perplexus), a Japánhoz tartozó Rjúkjú-szigetek déli szigetei
- Maláj kígyászsas (Spilornis cheela malayensis), Burma déli része, Thaiföld, Malajzia, Szumátra északi része
- Batu kígyászsas (Spilornis cheela batu), Batu sziget és Szumátra déli része
- Mentawai-szigeteki kígyászsas (Spilornis cheela sipora), Mentawai-szigetek és Sipora
- Jávai kígyászsas (Spilornis cheela bido), Jáva és Bali
- Bawean-szigeti kígyászsas (Spilornis cheela baweanus), Bawean sziget
- Borneói kontyos kígyászsas (Spilornis cheela pallidus) Borneó
- Simeulue szigeti kígyászsas (Spilornis cheela abbotti), Simeulue sziget
- Nias szigeti kígyászsas (Spilornis cheela asturinus), Nias sziget
- Natuna kígyászsas (Spilornis cheela natunensis), Natuna sziget, Bunguran és Billiton sziget
- Palawani kígyászsas (Spilornis cheela palawanensis), a Fülöp-szigetekhez tartozó Palawan, Balabac és Calamian szigetek
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 75 centiméter. Egyenesen ülő, zömök, nagy fejű madár, fejének formáját meghosszabbodott tarkótollai határozzák meg. Világos vörösesbarna hasát világosabb foltok borítják, sötétebb háta is hasonló.
Röpképe jellegzetes: szárnyának elülső éle egyenes, enyhén előrehajló, hátsó éle jóval hajlottabb, farka viszonylag hosszú, többé-kevésbé egyenes végű. Feltűnő két széles, sötét faroksávja, a keskeny, sötét sáv szárnyai hátsó részén, valamint evezőtollainak fekete csúcsa.
Gyakran hallatja magas, átható és hangos "ju vííí" kiáltását.
Életmódja
[szerkesztés]A kontyos kígyászsas a sűrű trópusi erdők fakoronája alatt vadászik, de gyakran kijön a nyílt, füves pusztákra is, ilyenkor megfigyelhető siklórepülése és hallható jellegzetes hangja az utak mentén, vagy a lazán beépített területeken.
Tápláléka hüllőkből, főként kígyókból áll, ezeket döglötten is fölszedi a talajról. Olykor kisemlősöket és madarakat is elejt.
Szaporodása
[szerkesztés]A madár méretéhez képest viszonylag kis fészkét minden évben újra építi, elég magasra, egy, a törzshöz közeli elágazásba. Csak egyetlen tojást rak. A tojó egyedül kotlik, miközben a hím látja el táplálékkal. A fiókát mindkét szülő eteti.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. február 14.)
- Birds of India by Grimmett, Inskipp and Inskipp, ISBN 0-691-04910-6
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
- Spilornis
- Madárfajok
- Banglades madarai
- Bhután madarai
- Brunei madarai
- Kambodzsa madarai
- Kína madarai
- India madarai
- Indonézia madarai
- Japán madarai
- Laosz madarai
- Malajzia madarai
- Mianmar madarai
- Nepál madarai
- Pakisztán madarai
- A Fülöp-szigetek madarai
- Srí Lanka madarai
- Tajvan madarai
- Thaiföld madarai
- Vietnám madarai
- Dél-Korea madarai
- Szingapúr madarai