Komplementer tér
Egy komplementer tér a lineáris algebrában egy vektortér lehetőleg nagy altere, aminek egy adott altérrel vett metszete a nulltér. Ezzel a vektorteret a megadott altér és komplementer tere két, egymással független részre osztja.
Altér komplementer tere
[szerkesztés]Definíció
[szerkesztés]Legyen vektortér a test fölött, és legyen altér -ben. Ekkor egy altér az altér komplementer tere, ha:
és
- .
Itt a nulltér, és az
rövidítése.
Tulajdonságok
[szerkesztés]- Azt is mondják, hogy és belső direkt összege, és úgy írják, hogy .
- Ha alterek -ben, és külső direkt összegük , akkor a
homomorfizmus pontosan akkor izomorfizmus, ha és komplementerek, vagyis és direkt összege.
- Egy tér alteréhez mindig van komplementer altér. Ez a bázis kiegészítési tételből következik. Ez a komplementer általában nem egyértelmű.
- pontosan akkor komplementer tere -nak -ben, ha minden vektor egyértelműen felbontható
összegre, ahol és .
- Az alterek dimenziójára:
- A komplementer tér dimenzióját -beli kodimenziójának nevezik.
- Ha komplementere, akkor komplementere -nek.
- A kanonikus projekció korlátozása -re izomorfizmus, lásd faktortér.
Összefüggés a vetítésekkel
[szerkesztés]Legyen altér a vektortérben.
Ha komplementer tér -hoz, akkor minden fenti -beli vektor egyértelműen felírható összegként úgy, hogy és . Ekkor vetítés, melynek képe és magja .
Megfordítva, ha egy vetítés, melynek képtere , akkor magtere komplementer tere.
Ezzel a módszerrel bijekciót kapunk komplementer terei és az képterű -n értelmezett vetítések között. Az képű vetítések affin teret alkotnak a fölött.
Példa
[szerkesztés]Tekintsük az alteret (az ábrán alkalmazott jelölésekkel). Legyen minden valós számhoz az origón átmenő meredekségű egyenes. Egy ilyen altér egy -hoz komplementer altér -ben. A hozzá tartozó vetítés ábrázoló mátrixa . A mátrixábrázolásból azonnal látható, hogy a képtér , mivel a mátrix első sora nulla. A vetítés magja , mivel abból, hogy következik, hogy , ami azt jelenti, hogy a mag a pontokból áll, ahol , ami éppen az origón átmenő meredekségű egyenes.
Ortogonális komplementer
[szerkesztés]Legyen vektortér a test fölött, és adva legyen egy szimmetrikus vagy alternáló bilineáris forma, vagy hermitikus szeszkvilineáris forma. Egy altérhez az
altér ortogonális komplementer tere -ben. Ez általában nem kiegészítő altere a fenti értelemben. A dualitástétel szerint, ha véges és nem fajul el -n és -n, akkor .
A legutolsó tulajdonságot valós vagy komplex vektortereken a skalárszorzat mindig teljesíti.
Ha Hilbert-tér, akkor egy altér ortogonális komplementere megegyezik lezártjának komplementerével, azaz
- ,
ahol belső ortogonális összeg. Az ortogonális komplementer mindig zárt, és
- .
Komplementerek Banach-terekben
[szerkesztés]Legyen teljes normált tér, azaz Banach-tér, és legyen zárt altér, amihez létezik egy zárt altér, úgy, hogy és algebrailag izomorfak, akkor az által definiált izomorfizmus topologikus izomorfizmus. Ez azt jelenti, hogy a leképezés és inverze is folytonos.
Banach-terekben a zárt altereknek a fentiek szerint van komplementer terük, de ez nem jelenti azt, hogy a komplementer altér is zárt. Ez inkább a Hilbert-terek topologikus vektortér-struktúrájának jellemzése, ahol mindig van ortogonális komplementer, lásd a Lindenstrauss–Tzafriri-tételt:[1][2] Egy Banach-tér pontosan akkor folytonosan izomorf egy Hilbert-térrel, ha minden zárt alteréhez van zárt komplementer tér.
A komplementer terekre teljesül Sobczyk következő tétele:[3] Egy szeparábilis Banach-tér c0 sorozattérhez izomorf alterének mindig van zárt altere.
Nem feltétlenül szeparábilis esetben ez nem feltétlenül teljesül: Található a térrel izomorf altér, aminek nincs zárt komplementer altere.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ J. Lindenstrauss, L. Tzafriri: On the complemented subspaces problem, Israel Journal of Mathematics (1971), Band 9 (2), Seiten 263–269
- ↑ Guido Walz (Herausgeber): Lexikon der Mathematik, Band 3, Springer-Verlag 2017 (2. Auflage), ISBN 978-3-662-53501-1, Eintrag komplementierter Unterraum eines Banachraums, Seite 148
- ↑ R. Meise, D. Vogt: Einführung in die Funktionalanalysis, Vieweg, 1992 ISBN 3-528-07262-8, Satz 10.10
- ↑ R. Meise, D. Vogt: Einführung in die Funktionalanalysis, Vieweg, 1992 ISBN 3-528-07262-8, Satz 10.15