Ugrás a tartalomhoz

Komplementer tér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Egy komplementer tér a lineáris algebrában egy vektortér lehetőleg nagy altere, aminek egy adott altérrel vett metszete a nulltér. Ezzel a vektorteret a megadott altér és komplementer tere két, egymással független részre osztja.

Altér komplementer tere

[szerkesztés]

Definíció

[szerkesztés]

Legyen vektortér a test fölött, és legyen altér -ben. Ekkor egy altér az altér komplementer tere, ha:

és

  • .

Itt a nulltér, és az

rövidítése.

Tulajdonságok

[szerkesztés]
  • Azt is mondják, hogy és belső direkt összege, és úgy írják, hogy .
  • Ha alterek -ben, és külső direkt összegük , akkor a

homomorfizmus pontosan akkor izomorfizmus, ha és komplementerek, vagyis és direkt összege.

  • Egy tér alteréhez mindig van komplementer altér. Ez a bázis kiegészítési tételből következik. Ez a komplementer általában nem egyértelmű.
  • pontosan akkor komplementer tere -nak -ben, ha minden vektor egyértelműen felbontható

összegre, ahol és .

  • Az alterek dimenziójára:
  • A komplementer tér dimenzióját -beli kodimenziójának nevezik.
  • Ha komplementere, akkor komplementere -nek.
  • A kanonikus projekció korlátozása -re izomorfizmus, lásd faktortér.

Összefüggés a vetítésekkel

[szerkesztés]

Legyen altér a vektortérben.

Ha komplementer tér -hoz, akkor minden fenti -beli vektor egyértelműen felírható összegként úgy, hogy és . Ekkor vetítés, melynek képe és magja .

Megfordítva, ha egy vetítés, melynek képtere , akkor magtere komplementer tere.

Ezzel a módszerrel bijekciót kapunk komplementer terei és az képterű -n értelmezett vetítések között. Az képű vetítések affin teret alkotnak a fölött.

Példa

[szerkesztés]
Minden altér az altér komplementer tere

Tekintsük az alteret (az ábrán alkalmazott jelölésekkel). Legyen minden valós számhoz az origón átmenő meredekségű egyenes. Egy ilyen altér egy -hoz komplementer altér -ben. A hozzá tartozó vetítés ábrázoló mátrixa . A mátrixábrázolásból azonnal látható, hogy a képtér , mivel a mátrix első sora nulla. A vetítés magja , mivel abból, hogy következik, hogy , ami azt jelenti, hogy a mag a pontokból áll, ahol , ami éppen az origón átmenő meredekségű egyenes.

Ortogonális komplementer

[szerkesztés]

Legyen vektortér a test fölött, és adva legyen egy szimmetrikus vagy alternáló bilineáris forma, vagy hermitikus szeszkvilineáris forma. Egy altérhez az

altér ortogonális komplementer tere -ben. Ez általában nem kiegészítő altere a fenti értelemben. A dualitástétel szerint, ha véges és nem fajul el -n és -n, akkor .

A legutolsó tulajdonságot valós vagy komplex vektortereken a skalárszorzat mindig teljesíti.

Ha Hilbert-tér, akkor egy altér ortogonális komplementere megegyezik lezártjának komplementerével, azaz

,

ahol belső ortogonális összeg. Az ortogonális komplementer mindig zárt, és

.

Komplementerek Banach-terekben

[szerkesztés]

Legyen teljes normált tér, azaz Banach-tér, és legyen zárt altér, amihez létezik egy zárt altér, úgy, hogy és algebrailag izomorfak, akkor az által definiált izomorfizmus topologikus izomorfizmus. Ez azt jelenti, hogy a leképezés és inverze is folytonos.

Banach-terekben a zárt altereknek a fentiek szerint van komplementer terük, de ez nem jelenti azt, hogy a komplementer altér is zárt. Ez inkább a Hilbert-terek topologikus vektortér-struktúrájának jellemzése, ahol mindig van ortogonális komplementer, lásd a Lindenstrauss–Tzafriri-tételt:[1][2] Egy Banach-tér pontosan akkor folytonosan izomorf egy Hilbert-térrel, ha minden zárt alteréhez van zárt komplementer tér.

A komplementer terekre teljesül Sobczyk következő tétele:[3] Egy szeparábilis Banach-tér c0 sorozattérhez izomorf alterének mindig van zárt altere.

Nem feltétlenül szeparábilis esetben ez nem feltétlenül teljesül: Található a térrel izomorf altér, aminek nincs zárt komplementer altere.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. J. Lindenstrauss, L. Tzafriri: On the complemented subspaces problem, Israel Journal of Mathematics (1971), Band 9 (2), Seiten 263–269
  2. Guido Walz (Herausgeber): Lexikon der Mathematik, Band 3, Springer-Verlag 2017 (2. Auflage), ISBN 978-3-662-53501-1, Eintrag komplementierter Unterraum eines Banachraums, Seite 148
  3. R. Meise, D. Vogt: Einführung in die Funktionalanalysis, Vieweg, 1992 ISBN 3-528-07262-8, Satz 10.10
  4. R. Meise, D. Vogt: Einführung in die Funktionalanalysis, Vieweg, 1992 ISBN 3-528-07262-8, Satz 10.15