Komjáthy Miklós
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Komjáthy Miklós | |
Született | 1909 |
Elhunyt | 1993 (83-84 évesen) |
Foglalkozása | történész |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Komjáthy Miklós (Kring; Kaposvár, 1909. május 13. - Budapest, 1993. április 6.) történelem—latin szakos középiskolai tanár, történész, evangélikus presbiter.
Élete
[szerkesztés]A Komjáthy nevet dédanyja családneve után vette fel.
A kaposvári gimnáziumban érettségizett. A történelmet Vass Miklóstól tanulta. 1932-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett doktorátust és középiskolai tanári oklevelet. 1932-1933-ban Bécsben kutatott levéltárakban, a Bécsi Magyar Történeti Intézet rendes tagjaként. Hazatérése után gyakornok, fizetetlen tanársegéd és adjunktus Domanovszky Sándor professzor mellett a budapesti tudományegyetemen, illetve a Magyar Művelődéstörténeti Intézetnél. 1935-től helyettes, majd rendes tanári állást vállalt a Budapesti Evangélikus Leánygimnáziumban.
1941-ben a középkori magyar gazdaság- és társadalomtörténelem egyetemi magántanárává habilitált. 1941-1949 között egyetemi előadásokat tartott. 1942-ben a Teleki Pál Tudományos Intézetben tanári állást vállalt. 1944 őszén behívót kapott, de nem vonult be. Igazolt tagja volt a Mikó Zoltán-féle illegális csoportnak. A vezérkari tiszt igazolványával bujkált. Az NKVD e tevékenysége miatt kihallgatta. A háború után a Magyar Nemzeti Múzeum Igazoló Bizottsága 1945 júniusában, az egyetemé pedig augusztusban, mint antifasiszta értelmiségit igazolta.
1949-1951 között az Országos Könyvtári Központban intézeti tanári, önálló könyvtárosi és tudományos kutatói beosztásokban dolgozott. Kőhalmi Béla munkatársa volt. Könyvgyűjtemények mentésével foglalkozott.
1951-től a Levéltárak Országos Központjának önálló tudományos kutatója lett. 1952-1976 között, nyugalomba vonulásáig, a Magyar Országos Levéltár munkatársa volt. Előbb önálló tudományos kutató, majd csoportvezető, osztályvezető-helyettes, osztályvezető és főlevéltáros lett.
1956. október 29-től az Intézeti Tanács tagja volt. November 3-án titkos szavazással, egyhangúlag a Forradalmi Bizottsággá alakult tanács elnökévé választották. 1956—1958 és 1965—1967 között szakszervezeti bizottsági elnök volt. 1969-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán oktatott. 1975. szeptember l-jétől címzetes egyetemi docens lett.
A latinul és németül beszélt, franciául és angolul olvasott. Tagja volt az MTA Történelmi Főbizottsága Kiadványügyi és Levéltári Albizottságának, a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának, valamint a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadására alakult osztrák—magyar szerkesztőbizottságnak.
Tüdőgyulladásban hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Középkorkutatással, majd az Osztrák—Magyar Monarchia történetével foglalkozott. Maradandót alkotott a történelmi segédtudományok terén, történetelmélettel és történelempedagógiai kérdésekkel is foglalkozott.
Elismerései
[szerkesztés]- 1969 A Munka Érdemrend ezüst fokozata
Művei
[szerkesztés]- 1966 Protokolle des Gemeinsamen Ministerrates der österreichisch—Ungarischen Monarchie (1914—1918)
Források
[szerkesztés]- 1993 Levéltári Szemle 43