Ugrás a tartalomhoz

Koktél

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az italról szól. Hasonló címmel lásd még: Koktél (egyértelműsítő lap).
Koktél
Alkoholtartalom%
A Wikimédia Commons tartalmaz Koktél témájú médiaállományokat.
Martini koktél

A koktél olyan ital, melyet alkoholos italok és egyéb összetevők, például ízesített szirupok, gyümölcslé, szódavíz, tej, tejszín, méz, cukor és/vagy fűszernövények (például mentalevél) összekeverésével állítanak elő.[1][2] Bár jobbára szeszes italt jelöl, léteznek alkoholmentes koktélok is. A koktél eredete nem tisztázott, és a nevének jelentéséről is számos elmélet született.

A világ legnépszerűbb koktéljai közé tartozik a Piña Colada, a Bloody Mary, a Mai Tai, a Mojito, az Aperol Spritz, a Margarita, a Martini, a Manhattan, a Daiquiri, a Whiskey Sour vagy a Negroni. A legnépszerűbb koktélok listáját évek óta az Old Fashioned vezeti.[3]

Etimológiája

[szerkesztés]
A Harry Croswell-féle definíció

A cocktail szó az angolban eredetileg a kurta farkú lovakat jelölte,[2] és 1798-ban, a The Morning Post and Gazetteer-ben jelent meg először másmilyen értelemben.[4] A The Oxford English Dictionary szerint ital értelemben amerikai eredetű.[2] Amerikában 1803-ban, a The Farmer's Cabinet-ben említik először italként, bár feltehetően nem alkoholosként.[5] 1806-ban Harry Croswell írta le először a cocktail mint alkoholos ital definícióját a The Balance and Columbian Repository-ban, eképp: „serkentő szeszes ital, mely bármilyen töményszeszből, cukorból, vízből és keserűkből áll” és azt is megjegyzi, hogy az „ember fejébe száll”.[6]

Anatoly Liberman szerint valószínűsíthető, hogy a koktél szó valóban köthető a kurta farkú lovakhoz. A szokás szerint ugyanis a nem telivér lovak farkát megkurtították, őket hívták cocktailnek, majd később a szót elkezdték használni az olyan közönséges, faragatlan emberekre, akik úriembernek akartak látszani, de híján voltak az elvárt viselkedésnek. Croswell definíciója szerint a koktélhoz vizet tesznek, vagyis bár elfogadható alkoholos italként, fel van hígítva, nem „telivér”, akárcsak a cocktail lovak, illetve a cocktailnek nevezett ál-úriemberek. Elképzelhető, hogy így szállt át az alkoholos italra ez a megnevezés.[7]

Egyesek szerint a cocktail szó az angol cock ale („kakassör”) torzulása.[8][9][10]

A magyar nyelvbe az angol cocktail szóból került át,[11] viszonylag korán, Kecskeméthy Aurél 1877-es a Éjszak-Amerika 1876-ban című könyvében már megemlíti, és egy receptet is közöl. Ezt követően idegen szóként, ritkán volt használatos, angol–magyar szótárba csak 1937-ben került be, de idegen szavak szótárába is csak 1905-ben. A harmincas években megpróbálták magyarítani is gyöngyital néven, de ez nem terjedt el. Csak a második világháború után kezdték el használni és ez időtájt módosult a helyesírása is. Az ötvenes években két új jelentése is megragadt: a koktél mint összejövetel, parti, a hozzá kapcsolódó kifejezésekkel (koktélruha, koktélpohár stb.); valamint az átvitt értelemben használatos „változatos egyveleg, érdekes keverék” jelentése.[12]

Kialakulása és jellemzői

[szerkesztés]
Lángoló koktélok

A koktél eredete nem egészen tisztázott.[13] Az elérhető források alapján először égetett szeszek, víz, cukor és keserűk keveréke volt,[14] az 1860-as évekre pedig gyakran likőröket is felhasználtak.[15][14]

How to Mix Drinks; or, The Bon Vivant's Companion címmel Jerry Thomas csapos adott ki útmutatót 1862-ben csaposok számára, melyben tíz koktélrecept is szerepelt. A többi kevert italtól itt az különböztette meg a „koktél” néven szereplőket, hogy gyomorkeserűt is tartalmaztak.[14] Ma is több ismert koktél felel meg ennek a kitételnek, például a töretlenül népszerű[3] Old Fashioned, a Manhattan vagy Sazerac.

Az amerikai szesztilalom (1919–1933) idejében a koktélok nagy népszerűségnek örvendtek az illegális kocsmákban, több okból kifolyólag is. Ebben az időben whisky helyett inkább a gint preferálták, amit könnyebben és gyorsabban elő lehetett állítani illegálisan, ez szolgált a koktélok alapjául. A sokszor igen rossz minőségű alkohol rossz ízét édes hozzávalókkal fedték el, az édes italokat pedig gyorsabban el lehetett fogyasztani mint a tömény alkoholt, ami különösen fontos volt abban a korban, amikor az illegális kocsmákat bármikor ellenőrizhette a rendőrség és gyorsan kellett menekülni. Mindemellett nehéz volt bort vagy sört beszerezni, ezért a koktélok népszerű társasági italokká váltak.[16][17][18]

Az 1960-as és 1970-es években csökkent a népszerűségük, majd az 1980-as években a vodkának köszönhetően ismét megnőtt. A hagyományos koktélok reneszánszukat kezdtél élni a 2000-es években,[19] a 2000-es évek közepétől pedig elindultak a kísérletezések, a hagyományos alapokon nyugvó koktélok felfrissítése új összetevőkkel, valamint összetettebb ízvilágok kialakítása.[20]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ DeGroff, Dale. The Craft of the Cocktail. Potter (2002) 
  2. ↑ a b c cocktail – Definition of cocktail in English by Oxford Dictionaries. Oxford Dictionaries – English . [2017. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 11.)
  3. ↑ a b The 50 best-selling cocktails in the world in 2019. Business Insider, 2019. január 6. (Hozzáférés: 2019. július 11.)
  4. ↑ Jared Brown & Anistatia Miller. Spirituous Journey: A History of Drink, Book Two. Mixellany Limited (2009). ISBN 978-0-9760937-9-4 
  5. ↑ Wondrich, David. Imbibe!: From Absinthe Cocktail to Whiskey Smash, a Salute in Stories and Drinks to "Professor" Jerry Thomas, Pioneer of the American Bar. Perigee Trade (2007). ISBN 978-0-399-53287-0 
  6. ↑ The Balance and Columbian Repository Archiválva 2014. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben., May 13, 1806, No. 19, Vol. V, page 146
  7. ↑ Liberman, Anatoly. "The State of English Etymology", in Cloutier, Robert A. et al. (ed.). Studies in the History of the English Language V: Variation and Change in English Grammar and Lexicon: Contemporary Approaches. Berlin, New York: Walter de Gruyter, 161–185. o. (2010). ISBN 978-3-11-022033-9 
  8. ↑ cocktail, n. and adj.. oed.com, 2011. június 1. (előfizetés szükséges))
  9. ↑ Chrysti. Verbivore's feast: a banquet of word & phrase origins. Helena, MT: Farcountry Press (2004). ISBN 978-1-56037-265-3 
  10. ↑ Powers, Madelon. Faces along the bar: lore and order in the workingman's saloon, 1870–1920. Chicago: University of Chicago Press, 272–273. o. (1998. augusztus 15.). ISBN 978-0-226-67768-2 
  11. ↑ koktél. Magyar etimológiai szótár. (Hozzáférés: 2019. július 11.)
  12. ↑ (1968) „Szó- és szólásmagyarázatok”. Magyar Nyelvőr 92 (1), 231–233. o. 
  13. ↑ The surprising history of the cocktail. telegraph.co.uk . [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 13.)
  14. ↑ a b c Thomas, Jerry. How To Mix Drinks: or, The bon-vivant's companion... (1862) 
  15. ↑ (1880. február 15.) „The Democracy in Trouble”. Chicago Daily Tribune 1880, 4. o. [2014. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 26.) 
  16. ↑ Regan, Gary. The Joy of Mixology. Potter (2003) 
  17. ↑ Eric Felton. „Celebrating Cinco de Drinko”, The Wall Street Journal , 2008. november 28. 
  18. ↑ „The Prohibition-era origins of the modern craft cocktail movement”, The Conversation, 2019. január 15. (Hozzáférés: 2019. január 17.) 
  19. ↑ Anthony Dias Blue. The Complete Book of Spirits. Harper Collins, 58. o. (2004) 
  20. ↑ Jared Brown. Mixologist: The Journal of the American Cocktail. Ready Writers Publishing Company (2007) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a cocktail című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Willmann András. Koktélok könyve. Budapest: Dovin Kft. (1988). ISBN 963-0257866 
  • Willmann András. Koktélok szeszmentesen. Budapest: Biográf Kiadó (1994). ISBN 963-7943-46-3 
  • Willmann András. Mixerkalauz. Budapest: Lapkiadó Vállalat (1986). ISBN 962-02-3695-8 
  • Willmann András. Italozás másképpen. Alkoholmentes italok, koktélok.. Budapest: Nótárius Könyvkiadó Gmk. (1991). ISBN 963-750-303-x 
  • Vígh Mária. Koktélkalauz A-tól Z-ig. Budapest: Könyvmíves Kft (2007). ISBN 963-9778603 
  • Korpádi Péter, Patyi Árpád. Klasszikus és közkedvelt koktélok. Pécs: Alexandra (2007). ISBN 978-963-3688243 
  • szerk.: Györök Edina: 1000 koktél a világ minden részéről. Hozzávalók – Elkészítés – Díszítés, ford. N. Kovács Tímea, Pécs: Alexandra (2005). ISBN 963-3693748 
  • Lázár Márta: Koktélok és báritalok; 2. jav. kiad.; Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1974
  • Sally Ann Berk: Koktélok New Yorkból. 1300 alkoholos és alkoholmentes italrecept 17 New York-i mixertől; Vince, Budapest, 1999
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Koktél&oldid=26669574”