Kiss István (kémikus)

Kiss István
Dr. Kiss István
Életrajzi adatok
Született	1923. augusztus 17. Seregélyes
Elhunyt	2012. november 23. (89 évesen) Budapest
Ismeretes mint	kémikus
Nemzetiség	magyar
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Szegedi Tudományegyetem
Más felsőoktatási intézmény	Leningrádi Állami Egyetem
Pályafutása
Szakterület	Vegyész
Kutatási terület	Izotópok, Sugárkémia
Tudományos fokozat	Kémia tudományok doktora (1968)
Munkahelyek
MTA Központi Fizikai Kutatóintézet	Kémiai Főosztály vezetője
Más munkahelyek	Nemzetközi Atomenergia-ügynökség
Szakmai kitüntetések
Kossuth-díj (1963)
Egyéb kitüntetések
Seregélyes díszpolgára (2003)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss István témájú médiaállományokat.

Kiss István (Seregélyes, 1923. augusztus 17. – Budapest, 2012. november 23.) Kossuth-díjas kémikus, a kémia tudományok doktora. 2003-ban Seregélyes nagyközség díszpolgári címet adományozott neki.

Életútja

Békéscsabán járt gimnáziumba, majd 1945-től a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatója volt, egy ideig a budapesti tudományegyetem tanult, majd 1949-ben kapott vegyészi oklevelét a Szegedi Tudományegyetemen. A következő egy év során a szegedi egyetem szerves kémiai tanszékén működött mint tanársegéd, majd 1950-től aspiráns volt a leningrádi egyetem fizikai kémiai tanszékén.

1954-ben védte meg kandidátusi disszertációját, amelyet a háromkomponensű rendszerek folyadék-gőz egyensúlyáról írt. Ezután egy esztendeig dolgozott az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében mint tudományos munkatárs. Utána a Központi Fizikai Kutató Intézetnél tevékenykedett, ahol kinevezték a Kémiai Főosztály vezetőjének és ahol izotóp effektusok vizsgálatával, radioaktív izotópok előállításával és reaktortechnikával kapcsolatos sugárkémiai kutatásokkal foglalkozott. 1959-től előadta a Magkémia c. kollégiumot az ELTE fizikai kémiai tanszékén, 1967-től a kémiai tudományok doktora.

1966 és 1971 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (International Atomic Energy Agency, IAEA) bécsi központjában dolgozott, ugyanitt 1978 és 1984 között osztályvezető volt. 1973-tól 1978-ig tudományos elnökhelyettese, valamint elnöke volt az Országos Mérésügyi Hivatalnak.

Munkássága

Hét szabadalma volt, valamint több mint száz tudományos közleménye jelent meg. Hazai és külföldi nemzetközi konferenciákon is tartott előadásokat. Publikációit, előadásait és ismeretterjesztő szakcikkeit magyar, angol, német és orosz nyelven is kiadta illetve megtartotta. A mesterséges radioaktív izotópok előállításával kapcsolatos kutatásai és az izotópok termelésének gyakorlati megvalósítása terén elért eredményei elismeréseként kapta meg a Kossuth-díjat.