Ugrás a tartalomhoz

Kiss Irén (színművész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiss Irén
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1929)
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1929)
Született

Biharugra
Elhunyt1942. február 24. (72 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszínész
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (10-1-21)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Irén témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kiss Irén (Ugra, 1869. március 1. – Budapest, 1942. február 24.)[1] színésznő.

Életútja

[szerkesztés]

Ugrán, Bihar megyében született abban a házban, ahol 1849-ben Petőfi Sándor mint honvéd töltött egy éjszakát, mielőtt csatába ment. Apja Kiss Károly református tiszteletes, anyja Csécsi Nagy Miklós református lelkész leánya, Mária volt (meghalt 1911. december 1-jén). Tizenhat éves korától már fellépett műkedvelő előadásokon is, majd 1891-ben Debrecenben kezdte a pályát, Leszkay Andrásnál, kinél a Nagymama című vígjátékban lépett színpadra. Itt tíz évig működött.

1901-ben Kolozsvárra került, 1902-ben pedig Janovics Jenőhöz szerződött Szegedre. Nikó Lina halála után 1905 augusztusában a Vígszínház tagja lett, ahol szeptember 18-án mutatkozott be a 3 Ajax című Bisson bohózatban, Coladenil szerepében. Itt az Őrnagy úr, Osztrigás Mici és a Liliomban voltak jó szerepei. A Vígszínháztól Helvey Laura nyugdíjazása után 1912. január 1-jén a Nemzeti Színházhoz hívta meg Tóth Imre igazgató; itt a Tudós nőkben mint Phylaminte mutatkozott be. Később az intézmény örökös tagja lett. 1932-ben vonult vissza. Halálát tüdőgyulladás, érelmeszesedés okozta.

"Aranyos kedélyű művésznő, ötleteinek virágfakadása nem hervadt el az új talajon sem és Kiss Irén a Nemzeti Színházban is megmaradt az, aki a Vígszínházban volt: a mulattatás adományának kincshordozója, gondűzője a szomorú idők minden bánatának." – írja róla a Schöpflin-féle Magyar színművészeti lexikon.

Fontosabb szerepei

[szerkesztés]
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (10-1-21)
  • Millerné (Schiller: Ármány és szerelem)
  • Langó Szerafin (Csiky Gergely: A nagymama)
  • Parasztasszony (Gogol: A revizor)
  • Hollunderné (Molnár Ferenc: Liliom)
  • Tóni mama (Csathó Kálmán: Az új rokon)
  • Philaminte (Molière: A tudós nők)
  • Kisvicákné (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül)
  • Kamilla (Szigligeti Ede: Liliomfi)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]