Kisházi Péter
Kisházi Péter | |
Született | 1928. december 23.[1] Kaszaper |
Elhunyt | 1988. július 12. (59 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | bányamérnök |
Tisztsége | egyetemi tanár |
Iskolái | Nehézipari Műszaki Egyetem (–1952) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kisházi Péter (Kaszaper, 1928. december 23. – Budapest, 1988. július 12.) magyar bányakutató mérnök, egyetemi tanár.
Életpályája
[szerkesztés]Diplomáját Sopronban, a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán szerezte 1952-ben. A földtan-tereptani tanszéken tanársegéd, majd 1957-től adjunktus volt. 1959-ben a Bányamérnöki Kar Miskolcra kerülésekor másfél évig oktatott az egyetemen. 1961-ben visszatért Sopronba. Itt eleinte akadémiai kutató, majd 1965-től a Bányászati Kutató Intézet petrográfiai osztályának tudományos munkatársa, 1969-től főmunkatársa, 1974-től vezetője volt.
Munkássága a metamorf kőzettant, az ércteleptant és a hidrogeológiát ölelte fel. Eredményes kutatást végzett a dunántúli hideg és meleg karsztvíz közötti áramlási viszonyok kimunkálásában, Sopron vízföldtanának alapozó munkájában több évtizeden át részt vett. A Kelet-Alpok magyarországi kristályospalarögeinek modern feldolgozója.
Művei
[szerkesztés]- Magyarország titánércelőfordulásai (1978)
- Soproni-hegység, Brennbergbánya, Kőbérc-Oromvégi kő¬ fejtő Soproni Csillámpala Formáció, Óbrennbergi Csillámpala (1985)
- Kőszegi-hegység, Cák, felső kőfejtő Velem! Mészfillit Formáció, Oáki Konglomerátum Tagozat (1986)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07950.htm, Kisházi Péter, 2017. október 9.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
További információk
[szerkesztés]- Boldizsár István: Kisházi Péter emlékezetére (In: Megemlékezés halottainkról 1985-1988. Budapest, 1988)