Ugrás a tartalomhoz

Kis vízicsiga

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis vízicsiga
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Caenogastropoda
Öregrend: Hysogastropoda
Rend: Littorinimorpha
Öregcsalád: Rissooidea
Család: Bithyniidae
Nem: Bithynia
Faj: B. leachii
Tudományos név
Bithynia leachii
Sheppard, 1823
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis vízicsiga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis vízicsiga témájú médiaállományokat és Kis vízicsiga témájú kategóriát.

A kis vízicsiga vagy hasas csőröscsiga[1] (Bithynia leachii) Európában honos, kopoltyúval lélegző, édesvízi csigafaj.

Külseje

[szerkesztés]

A csigaház 5–12 mm magas, 4–8 mm széles. A ház 4-5 domború kanyarulata igen mély varratokkal kapcsolódik egymáshoz, szinte lépcsőzetesen helyezkednek el egymáson. Színe barnás-szürkés. Héjfedője (operculuma) - ellentétben a rokon faj közönséges vízicsigával - felső részén is lekerekített.

Sokáig úgy vélték, hogy a Bithynia troschelii a kis vízicsigának a keleti alfaja, de 2005-ben Gloer kimutatta, hogy külön fajokról van szó.

Elterjedése

[szerkesztés]

Egész Európában megtalálható, keleten egészen Nyugat-Szibériáig előfordul. Dél-Németországban, Csehországban, Ausztriában számuk nagyon megfogyatkozott, veszélyeztetett fajnak számít. Norvégiában nem él, Svédországban az északi szélesség 61°-ig megtalálható. Korábban Észak-Afrikában is megtalálták, de mivel újabb leletek hiányoznak, feltehetően kipusztult. Svájcban 400 m tengerszint fölötti magasságig fordul elő.

Életmódja

[szerkesztés]

A kis vízicsiga dús növényzetű, lassan mozgó vagy állóvizek (holtágak, tavak, lassú folyók vagy patakok, csatornák) lakója. Mintegy 3 méter mélységig hatol le. A víz sótartalmát 0,5%-ig viseli el. A víz szennyezettségére érzékeny. Petéit május közepétől július végéig rakja. A felnőtt állatok az ősz végén többnyire elpusztulnak, csak a frissen kikelt állatok telelnek át.

Források

[szerkesztés]
  1. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő:A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.