Kis palloskagyló
Kis palloskagyló | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Ensis ensis (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kis palloskagyló témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kis palloskagyló témájú médiaállományokat és Kis palloskagyló témájú kategóriát. |
A kis palloskagyló (Ensis ensis) a kagylók (Bivalvia) osztályának a Veneroida rendjébe, ezen belül a hüvelykagylófélék (Solenidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]A kis palloskagyló a sekély parti vizek finom homokjába beásva él az Atlanti-óceánban, Norvégiától a marokkói partokig, a Földközi-tengerben és az Északi-tengerben.
Megjelenése
[szerkesztés]A kis palloskagyló alakja eltér a hagyományos kagylókétól. A 16 centiméter hosszú, késtok alakú teknők enyhén hajlottak, és elöl-hátul egyaránt röviden lekerekítettek. Búbjaik közvetlenül a teknők elülső végén találhatók. A kagyló krémfehér színű, vörösesbarnás sávokkal, melyek a hátulsó teknőrészen függőleges irányúak, az elülsőn a teknő szélével párhuzamosan futnak. Sárgászöld külső héjréteg (periostracum) fedi őket.
Életmódja
[szerkesztés]A kis palloskagyló közvetlenül a felszín alá ássa be magát, olykor akár 1 méter mélyre is lehatol a puha aljzatban. Ehhez vékony, henger alakú lábát használja; először erősen megnyújtja, majd előretolja a homokba. Miután elég mélyen befurakodott, elülső vége megduzzad, majd a láb megrövidül, és maga után húzza a teknőt. Így a kagyló néhány mozdulattal már el is tűnik az aljzatban.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- ITIS szerinti rendszerbesorolás