Kis bandikut
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Isoodon obesulus (Shaw, 1797) | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 Elterjedése
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kis bandikut témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kis bandikut témájú kategóriát. |
A kis bandikut (Isoodon obesulus) az emlősök osztályába, a bandikutalakúak rendjébe és a bandikutfélék családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt George Shaw angol botanikus és zoológus írta le 1797-ben, a Didelphis nembe Didelphis obesula néven.[2]
Alfajai
[szerkesztés]- Isoodon obesulus nauticus Thomas, 1922
- Isoodon obesulus obesulus (Shaw, 1797)[1]
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália keleti, déli részein és Tasmania területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, füves puszták és cserjések.[3]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 30-33, farokhossza 7,4-18 centiméter.
Életmódja
[szerkesztés]A kis bandikut szaglással találja meg a táplálékát. Sűrű növénytakarójú területeken él, mert itt el tud rejtőzni a nagyobb ragadozók (sas vagy róka) elől. Férgekkel, rovarlárvákkal és föld alatti gombákkal táplálkozik. Még a skorpiókat is megeszi, ám előbb leharapja a mérgező farokrészt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. szeptember 26.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. szeptember 26.)
- ↑ IUCN redlist. (Hozzáférés: 2021. szeptember 25.)
Források
[szerkesztés]Gyerek állatenciklopédia:https://www.scolar.hu/