A király (♔, ♚) egyike a sakkban használt hat figurának. A legfontosabb figura, ugyanis a király elvesztése a játék elvesztését is jelenti.
Bármely irányban (vízszintesen, függőlegesen, átlósan) léphet, de csak egy mezőt, ha azon nem áll saját figura, vagy a lépéssel nem lép sakkba. Ha azon ellenséges figura áll, azt leütheti, ha az nincs védve, azaz ha az ütéssel nem lép sakkba. Az egész játék az ellenfél királyának bemattolására irányul: azaz arra, hogy olyan módon adjunk sakkot az ellenfél királyának, hogy azt semmilyen módon nem tudja elhárítani.
A király a játék elején általában passzív és védelemre szorul, a végjátékban azonban többnyire aktivizálódik és erős támadóbábbá válik. Mozgását korlátozza, hogy sakkba nem léphet, azaz nem állhat olyan mezőre, amelyen ki lehetne ütni. Azért csak „lehetne”, mert a szabályok szerint a király nem üthető. A két király a játék során nem állhat szomszédos mezőkön (ebben az esetben értelmezhetetlen lenne, hogy melyik van sakkban), az utoljára lépett király szabálytalanul lépett, mert nem léphetett volna sakkba, a másik király mellé. Egy megfelelően elhelyezett király a végjátékban hozzájárulhat a mattadáshoz, valamint egy gyalog átváltozásához is. Kivételes lépés: sáncolás (lásd lejjebb).
Alapállásban a király a vezér mellett áll: világosnál a vezértől jobbra az e1-es mezőn, sötéttel a vezértől balra, az e8-as mezőn, a világos királlyal szemben. A táblán a király a legmagasabb bábu.
A királyok lehetséges lépései. Az -szel jelölt mezőkre nem léphetnek, a sötét játékos mattot kapott
Sáncolás (avagy a szlengben: rosálás) a király és az egyik bástya együttes lépése (de egyezményesen a király lépésének tekintik). Ezt világos is, sötét is mindössze egyszer teheti meg a játék során. A király a kiválasztott bástya felé lép két mezőt, a kiválasztott bástya pedig a király által átlépett, tehát a királlyal szomszédos túloldali mezőre kerül. Ha a király a királyszárnyra sáncol, azt rövidsáncnak (írott jele: 0-0), ha a vezérszárnyra, hosszúsáncnak (írott jele: 0-0-0) hívjuk. A sáncolás csak akkor lehetséges, ha az alábbi feltételek mindegyike igaz:
1. a király még nem lépett a játszma folyamán;
2. az a bástya, amellyel sáncolni szeretnénk, még nem lépett a játszma folyamán;
3. a király és a bástya között nem áll sem saját, sem ellenséges báb;
4. királyunk nem áll sakkban;
5. sáncolás közben királyunknak nem kell ellenséges báb által támadott mezőn átlépnie.
A király abban az esetben tud sakkot adni az ellenfél királyának, ha kilép egy saját támadó bábu (vezér, bástya vagy futó) vonalából, aminek következtében az támadja az ellenfél királyát (felfedett sakk). Vagy ha a sáncolás befejeztével (mivel a sáncolást a király lépésének tekintik) a bástya sakkot ad az ellenfél királyának.
Ha az ellenfél lépésével olyan helyzet alakul ki a táblán, hogy amennyiben megint ő következne lépéssel, kiüthetné a királyunkat, akkor sakkot kaptunk, másként fogalmazva a királyunk sakkban áll. A sakkot kötelező megszüntetni, különben veszítünk. Ez háromféleképpen történhet:
Kilépünk a sakkból, vagyis királyunkkal olyan mezőre lépünk, amelyet nem támad ellenséges báb.
Leütjük a sakkot adó bábot.
Közbehúzunk egy másik figurát a támadó báb és a királyunk közé. Ez a megoldás értelemszerűen nem jöhet szóba, ha huszártól kaptunk sakkot, vagy közvetlenül szomszédos mezőről.
Vannak különleges sakkfajták, amik már nem részei az alapszabálynak, hanem következményei, de taktikai szempontból érdekesek:[1]
Felfedett sakk • amikor nem attól a figurától kapjuk a sakkot, amely a tényleges lépést tette. Ez úgy történhet, hogy a királyunk és a sakkadó báb között volt egy másik ellenséges figura, és ellenfelünk ez utóbbival kilépett az útból.
Kettős sakk • ha a lépést követően nem egyetlen, hanem két figura is támadja a királyunkat. Ez történhet például úgy, hogy a királyunk és az ellenséges bástya között álló huszár ellép az útból (felfedett sakk), de maga is olyan mezőre érkezik, ahonnan sakkban tartja királyunkat. A kettős sakk nagyon erős lépésnek számít, hiszen kizárólag a sakkból való kilépéssel lehet megszüntetni.
Villás sakkesetről akkor beszélünk, amikor a huszár a királyon kívül legalább egy nehéztisztet támad egyszerre. Ha a huszár a sakkadással egyidejűleg a vezért támadja, azt a köznyelvben sakk-sekk néven is nevezik.[2]
Amennyiben egyik lehetséges módon sem lehet a sakkot elhárítani, akkor matt van, a játszma a mattot adó fél győzelmével véget ért.
-szel jelölt mezőkre nem léphetnek, a sötét játékos mattot kapott
